Jolán

Puskás Tamás: "A Black Comedy az aranyfedezet"

2012.02.22. 15:59

Programkereső

Március 2-án mutatja be a Centrál Színház Peter Shaffer bohózatát. A darab az első néhány perctől eltekintve egy vaksötét szobában játszódik, de amíg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség fényesen mulat, ugyanis a színpadon akkor van világos, amikor a történet szerint a helyiségben sötét; mindehhez pedig Beatles-dalok adják az alaphangulatot. A rendezővel beszélgettünk.

- Miért pont a Black Comedy?

- Egyrészt a Centrál Színháznak kedves kötelessége, hogy - nem megfeledkezve gyökereiről - a közönség színvonalas, ám felhőtlen szórakoztatásáról minden évben megfelelően gondoskodjon. Másfelől már a kezdetektől igen alacsony a Centrál Színház anyagi támogatása, ezért azt a gyakorlatot követjük, hogy a színház jelentősebb terveihez mi magunk teremtjük meg a gazdasági alapokat. A tavalyi évadban két kiemelkedő bemutatónk volt: a Cabaret és az Egy nyári éj mosolya. Ezek gazdasági alapját például a Pletykafészek teremtette meg. Történetünkben sorakoznak az előadások, amelyek népszerűségük folytán betöltötték ezt a feladatot: ilyen például a Central Park West, amely a mai napig levehetetlen a színpadról, de például a színháztermünk felújítására a Furcsa pár női változatának műsorra tűzése adott lehetőséget.

Black Comedy - a szereplők
Black Comedy - a szereplők

Az idei évben - bár márciusban visszatér színpadunkra a Jó zsaru, rossz zsaru, és ez a felújítás bemutatónak is tekinthető - úgy éreztük, van fáradtabb előadásunk is, ezért új vígjátékot is szeretnénk bemutatni. Nehéz kérdést vet fel minden évben, hogy mi legyen ez az előadás. Azt gondolná az ember, hogy a vígjátékokkal igazán könnyű, holott ezekkel van csak igazán sok baj. Az ember végigolvas belőlük százat, és egymás után teszi félre őket, hogy nem elég jók. Végül Peter Shaffernek ezt az 1965-ben megírt darabját találtuk. Különleges kihívás, mert ennek a bohózatnak nincs meg a Woody Allen- vagy Neil Simon-darabok biztonsága: ott a jól időzítetten, üzembiztosan elcsattanó nyelvi poénok viszik az estét. Shaffer darabjából ez hiányzik. Itt azon múlik, hogy sikerül-e elég árnyaltan, elég erős színekkel bemutatni a színpadot benépesítő figurákat.

Sajnálattal mondom, hogy különös aktualitását is érzem a sok sötétben tapogatózó embernek, akik utálják a saját életüket, és utálják a többieket is, nem tudják, hogy mi van, de egyre jobban forr bennük a düh, annyira, hogy a végén még gyilkolni is tudnának. Ezek a főleg Molière-től ismert bohózatok, mint A fösvény vagy A képzelt beteg -, mindig egy bizonyos dolgot állítanak pellengérre. E tekintetben ez a darab az opportunizmus és az élethazugság komédiája. A főhős szobrásznak elege van küzdelmes életéből, és azt gondolja, mi lenne, ha kicsit megalkudna, kompromisszumokat kötne, hogy kicsit könnyebb legyen. És ki ne értené meg ezt? Csakhogy mindez önbecsapással és önfeladással jár. Nem szeretném túlságosan aktualizálni, de úgy érzem, hogy áthallásos a történet. Ha sikerül ennek minden komikus és tragikus ízét megmutatni, akkor a nézőket elbűvöli majd az előadás.

- Elégedett volt az olvasópróbával?

 

- Igen, bár ezeknek a komédiáknak az olvasópróbája - többedszer élem meg - mindig nagyon feszült hangulatban kezdődik. Sikerül-e olyanná tenni az előadást, aminek szánjuk? Eddig - kopogjuk le - mindig bejött. Most is nagy levegőt veszünk, és rengeteget fogunk dolgozni ebben a kevés időben, ami a rendelkezésünkre áll. Bevallom: egyre neurotikusabb voltam az olvasópróbához közeledve, mindig úgy tűnt, hogy nem fogjuk tudni bemutatni, mert nagyon nehéz volt az egyeztetés. E tekintetben viszont már nyugodt vagyok. Hallottam a színészeket felolvasni a darabot, és már úgy látom: tényleg nem tévedtem. Mindenkinek jól áll a szerep. Működő szereposztást sikerült összehoznunk.

- Blaskó Péter azt mondja, ez jelentős munkát igénylő darab, hiszen a szövegnek és a fizikai mozgásnak tökéletesen kell egybeesnie a megfelelő pillanattal, s ezt kidolgozni, ilyen rövid idő alatt különös koncentrációt és teljesítményt kíván. Talán indokolt a kérdés: miért választ a színház olyan darabot, ahol nem adja magát könnyen a siker?

- Mert ezt érezzük méltónak. Ezekről a darabokról gondoljuk azt, ezekről a komoly odafigyelést, gondosságot és munkát igénylő komédiákról, hogy megvan bennük a színházi mutatványnak az az aranyfedezete, amiért érdemes színházba menni.