Olivér

Tragédia: kinek negyedszer, kinek először

2012.03.08. 14:31

Programkereső

A debreceni Csokonai Színház március 2-án mutatta be Az ember tragédiáját Trill Zsolt, Pálffy Tibor és Vass Magdolna főszereplésével, Vidnyánszky Attila rendezésében, a Csokonai Színház és a beregszászi társulat közös produkciójában. A következőkben az előadás alkotói vallanak a produkcióról.

Vidnyánszky Attila, rendező:

- A beregszászi társulat 1999-ben színre vitte először Az ember tragédiáját. Trill Zsolt játszotta Lucifert, Vass Magdolna alakította Évát, Ádámot pedig Varga József. 2008-ban következett a zsámbéki verzió, majd 2011-ben Szeged, most pedig Debrecen...

Amikor a Tragédiával foglalkozom, fantasztikus inspirációt kapok arra, hogy - egyre több élettapasztalattal - újragondoljam a magam és családom, szélesebben vett közösségem, hazám, világom sorsát. Vannak olyan tartalmi és formai alapelemek, amelyek megmaradnak valamennyi változatban. A remény, a mégis-van-értelme mindegyikben visszaköszön, és a végén az igenlő válasz is...

A mostani, negyedik változatban a színek közötti részekre helyezem a hangsúlyt. Az egyik színből a másikba való átmenetnek szokatlanul nagy teret adok, hiszen napjainkat nem valami egyértelmű történelmi korban, hanem a köztük lévő átmenetben éljük. Szándékaim szerint ez lesz a legintellektuálisabb, leginkább az álom logikája mentén működő előadás. Ádámon és Éván keresztül álmodjuk a történéseket, de itt van rögtön az elejétől ez a közösség, amelyik szintén álmodja azt. Ezen gondolkodtam, hogy később jöjjenek-e be a többiek kívülről, mint az első változatban, de végül úgy döntöttem, eleve bent vannak (akárcsak Szegeden). Ezzel azt mondjuk ki, hogy van egy adott közeg, amelyben létezünk, az ember felismeri, kikkel fogja leélni az életét, kik lesznek a barátai, kik az ellenségei, kik azok, akik meghatározzák a sorsát. Ez a közösség nézője is, elszenvedője is a történéseknek, amelyeket Lucifer vezérletével Ádám és Éva álmodik, gondol, él végig.

Azzal, hogy Trill Zsolt átveszi Ádám szerepét, az Ádám-Éva-Lucifer hármas nagyon erőteljesen kirajzolt lesz. Valóban hárompillérűvé válik az egész... ez eddig nem így volt, mindig volt egy domináns alak. Az első változatokban például Lucifer, valószínűleg akkoriban a luciferi jelenlét beazonosítása volt felfedezés számomra. Mára ezen túl vagyok, sokkal inkább izgat maga az ember, az esendőségével és nagyratörő, gyönyörű vágyaival.

Trill Zsolt Luciferként kezdte 1999-ben, ezt a szerepet játszott Vidnyánszky Attila társulatában az elősőt követő két további Tragédia-verzióban; a negyedikben, a debreceni Tragédiában Ádám szerepét alakítja:

- Nekem Lucifer is ember volt. Persze a sötét erő benne van, de sok emberben van sötét erő. Lucifer, mint a "tagadás ősi szelleme" nem áll ellen a sötét erőnek, sőt, kísérletezik vele, akaratlanul is rávezetve Ádámot szép, emelkedett érzésekre, új eszmékre, cselekvésre. Néha segít Lucifer szerepének ismerete, néha akadályoz... Természetesen fel lehet fogni úgy is, hogy Ádám és Lucifer egy embernek két egymással szemben álló énje, a jó és a rossz, a fény és a sötétség - ez benne van. De nem kell ezt kidomborítani az előadásban, mert attól leegyszerűsített és didaktikus lenne. Egy férfi gyakran saját családjában az emberiség jövőjét látja. Így van ezzel Ádám is. Ezért nagy mű ez... Nagy cselekedetek, hőstettek a férfi fenségterülete. Éva csak egy ideig követi Ádámot, így írta meg a szerző, ha figyelmesen olvassuk. Éva? Éva persze örök.

Pálffy Tibor vendégként, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházból érkezve Lucifert alakítja:

- Játszottam már Lucifert úgy tíz évvel ezelőtt. Árkosi Árpád rendezte meg Sepsiszentgyörgyön, jó munka volt, de már csak képekre emlékszem. Így tíz év múlva nyilván máshonnan közelítek a szerephez. Az ember élete folyamán különböző dolgok erősödnek fel. Mindig más és más. Ugyanakkor az alkotónak - azontúl, hogy belül a maga igazságát keresi - folyamatosan kutatnia kell a megvalósítás igazságát is, hiszen tíz év alatt nagyon sokat fejlődött - vagy mondjuk inkább degradálódott - a világ. Ha tíz évvel ezelőtt megcsinált az ember egy előadást, tíz év után egész másként kell megcsinálnia, mert a belső viszonyok sem ugyanazok, de a külsők is rohamosan változnak... A lényegi témákat járjuk körbe a debreceni próbákon: a halálhoz, a gyermekeinkhez, a szerelemhez, az istenhez való viszonyunkat. Ezek azok az örökérvényű dolgok, amiket érdemes kutatni, és persze azután a mai társadalom viszonyát mindezekhez.

Vass Magdolna Éva szerepében lép színre:

- Amikor először játszottam Évát, 1999-ben, kicsit ijesztő volt. Még volt bennem valami tudatlanság, nagyon kölyök voltam. Mostanra remélem megértem a feladatra, érzem, hogy sokat változtam, talán az anyává válásnak köszönhetően. A most készülő előadásban hangsúlyosabb lesz Éva alakja, nyilván Vidnyánszky Attilának is változott időközben az Éva felfogása, de persze az első változatnál még én sem voltam annyira felkészült, hogy rám építhetett volna. Ahogy a Három nővér Irinájával, úgy ezzel a szereppel is megadatott "együtt öregednem". Nyilván mindannyian sokat változtunk, másként éltük meg ugyanazt tíz éve, mint most. Azóta a család nagyon fontos lett mindannyiunk életében, talán ezért is erősödött meg Éva szerepe az előadásban. Vidnyánszky Attilában azt szeretem, hogy bármilyen darabba kezd bele, mindent meg tud szerettetni veled, be tud vonzani. A próbákon felrajzol valamit, vonalakat ad, de azon belül a színésznek szabadsága van, hogy alakítsa a figurát.