Cecília

Nemzetközi évad a Nemzetiben

2012.03.19. 08:35

Programkereső

Amerikai, francia, görög, magyar, német, orosz, spanyol klasszikusok voltak a Nemzeti Színház 2005/2006-os évadának premierjei.

(Előzmények: A színháznyitó Tragédia, az első teljes évad, a 2003/2004-es szezon, a 2004/2005-ös évad előadásai.)

A társulat tagjai Básti Juli, Benedek Miklós, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Bognár Anna, Bródy Norbert, Csankó Zoltán, Csoma Judit, Garas Dezső, Gazsó György, Hevér Gábor, Hollósi Frigyes, Horváth Ákos, Kaszás Attila, Koleszár Bazil Péter, Kulka János, László Zsolt, Major Melinda, Marton Róbert, Mertz Tibor, Molnár Piroska, Orosz Róbert, Papp Zoltán, Pásztor Edina, Pécz Ottó, Rátóti Zoltán, Schell Judit, Schmied Zoltán, Sinkó László, Söptei Andrea, Spindler Béla, Stohl András, Szalay Marianna, Szarvas József, Törőcsik Mari, Trokán Péter, Udvaros Dorottya, Ujlaky László, Újvári Zoltán, Varga Mária, Vida Péter voltak, és Jordán Tamás, illetve Lukáts Andor színművészeti egyetemi osztályából többen szerepeltek a színház előadásaiban.

Ettől az évadtól képzőművészeti kiállításokkal bővült a "repertoár", és mindkét színpadon 95%-os látogatottságot mutatott a színház, amit Jordán Tamás elfogadható eredménynek ítélt, és amit kilenc bemutató is segített elérni.

One Set to Love (rendező: Paul Hunter)

Két közeli barát, egy nő, egy zsarnok apa és egy búskomor komornyik. Egy szenvedélyes szerelmi háromszög, féltékenység, árulás, bujaság, gyilkosság, ármánykodás és... sok bohóckodás. A minden ízében angol történetet a Madhouse társulatának tagjai, Matt Devere, és Mike Kelly saját ötletük alapján írták, és valamennyi különleges képességüket és tehetségüket mozgósítva, egy díjnyertes angol vendégrendező irányításával hozták létre, aki a híres angol "Told by an Idiot" társulat tagja.

Bemutató: 2005. október 12.

Az élet álom (rendező: Valló Péter)

Basilio király országát, de legfőképpen életét, s koronáját igyekszik megvédeni, amikor egy baljóslat intésére újszülött fiát bezáratja egy toronyba, eltitkolva létezését. Évtizedek múlva, hogy feloldozza magát, felfedi fia kilétét, s egy napra az őt megillető trónszékre ülteti, a nap leáldoztával pedig visszaviteti a toronybörtönbe. Segismundo királyfi úgy hányódik egyik valóságból a másikba, hogy sohasem tudhatja, mikor van ébren, s mikor álmodik.

A dráma írója spanyol Siglo de Oro egyik nagy alakja, Calderón, fordítói Mester Yvonne és Térey János, a főszerepet Stohl András játszotta.

Bemutató: 2005. október 13.

Boldogtalanok (rendező: Ács János)

"Hogy írtam én a Boldogtalanokat? 1913-ban egy öt- vagy hatsoros hír jelent meg "Az Est" című lapban "Két leány egy legény" címmel. (...) Mikor ezt elolvastam, arra gondoltam, hogy íme, milyen kitűnő drámai anyag ez. {...} Egyiket asszonnyal kezdtem, a nyomdász anyjával ... - de mit is részletezzem? El kell olvasni a drámát, akkor majd kiderül, hogy mit csináltam ebből a hat sorból" - írta a szerző, Füst Milán. Az előadás főbb szerepeit László Zsolt, Schell Judit, Vass Teréz és Törőcsik Mari alakították.

Bemutató időpontja: 2005. október 25., Nemzeti Színház

Várva (rendező: Verebes István)

Két hölgy vár az esélyre valahol. Valami méltóra, ami járna számukra, ami megilletné őket, s aminek beváltását talán meg is ígérte valaki nekik. A két hölgy különböző vérmérséklettel tűri a várakozást, noha helyzetük azonos, s ezáltal sorsuk sem eltérő. Aztán mégis történik valami, mert jön valaki, de nem az, akire számítottak, meg történik is valami, de épp csak annyi, aminek alapján tudomásul vehetik, hogy hol vannak, mikor, és miféle kimenetelű lehetőségek közepette.

A két hölgy Básti Juli és Csoma Judit voltak.

Bemutató: 2005. november 5.

Az öngyilkos (rendező: Jordán Tamás)

A munkanélküli Podszekalnyikov öngyilkosságra készül. Búcsúlevelet ír: "Halálomért senkit se vádoljanak." Amikor szándéka kitudódik, az elébe járuló polgárok - értelmiségi, népi költő, hentes, pap - mind arra kérik, hogy szent ügyükért végezzen önmagával. Az 1920-as években írt, fél évszázadon át betiltott darab a kifigurázott társadalmi rend összeomlása után is érvényes maradt: az emberi haszonlesés, törtetés, hamis küldetéstudat minden korban változatlan. Miközben a darab ellenállhatatlanul nevettet, komoly szembenézésre is kényszerít.

Nyikolaj Erdman darabjának főhősét Gazsó György alakította.

Bemutató: 2006. január 27.

Oidipusz (rendező: Sopsits Árpád)

Egy apának megjósolják: fia keze által hal meg. Egy fiúnak megjósolják: egy napon apjának gyilkosa lesz, és saját anyjával fog hálni. Az apa kirakja a csecsemőt, hogy elveszejtse. A fiú elhagyja apjának hitt nevelőjét, hogy szembeszegüljön a sorsával. Egy hármas keresztútnál egymásba botlanak, a fiú megöli az apját. A fiú férj és apa lesz, hogy beteljesítse sorra az összes jóslatot.

Az előadás első részében az Szophoklész Oidipusz király, a másodikban Oidipusz Kolónoszban című drámája került a nézők elé László Zsolt címszereplésével, aki a Színikritikusok Díja különdíját kapta alakításáért.

Bemutató: 2006. február 4.

Tizenkét dühös ember (rendező: Balikó Tamás)

Tizenkét esküdtnek döntenie kell egy apagyilkossággal vádolt fiú sorsa fölött. Ha felmentik, talán egy bűnözőt szabadítanak a társadalomra. Ha elítélik, talán egy ártatlan embert küldenek a halálba. Tizenkét civil először és utoljára találkozik egy kulcsra zárt szobában, hogy pártatlanul megvizsgálják a tényeket, de saját életüket nem tudják az ajtón kívül hagyni. Egymásnak esnek. Számít-e még, hogy mi az igazság?

Reginald Rose darabját Hamvai Kornél új fordításában mutatták be, és az érdeklődésnek köszönhetően jelenleg is műsoron van.

Bemutató: 2006. április 1.

A bunda (rendező: Verebes István)

A vaskezű, mindenre elszánt asszony, Wolffné elképzelései az igazságosságról némileg eltérnek a megszokottól, de lehet-e erkölcsösnek maradni a nyomorúságban? Ki a tolvaj? A szegény ember, aki az éj leple alatt ellopja a gazdag ember bundáját, hogy meleg ételt rakjon a családi asztalra, vagy a gazdag ember, aki fényes nappal, legális úton fosztogatja a szegény embert, hogy bundát vehessen magának?

Gerhart Hauptmann, a naturalizmus egyik jeles német szerzője 1893-ban írta darabját, és a legtöbbet játszott műve. A tolvajkomédia megírásakor elsősorban saját tapasztalataira támaszkodott, a karaktereket a környezetében élőkről mintázta, Fleischer szerepében pedig egyenesen saját magát írta meg. Hauptmann "alteregója" Mertz Tibor volt, és negyven év után ismét egy darabban játszott Törőcsik Mari és Bodrogi Gyula.

Bemutató: 2006. április 27.

Andromaché-tanulmány (rendező: Valló Péter)

A szerelem irányítja mindannyiunk sorsát, feltárja előttünk a lélek szédítő mélységeit, hogy azután belehajítson, és hosszú, gyötrelmes kínlódás után végül pusztulni hagyjon.
Pyrrhus, feledvén Hermionét, a trójai háborúból rabszolgaként elhurcolt Andromachét akarja erőszakkal feleségül venni. Andromachét azonban csak két érzés űzi: rajongás meggyilkolt férjéért, akit Pyrrhus apja, Akhilleusz mészárolt le, és őrjöngő féltés gyermekéért, akit a görögök követeként érkező Oresztész követel. A megcsalt Hermioné bosszút forral Pyrrhus ellen, s kihasználva Oresztész reménytelen szerelemtől megbomlott elmeállapotát, rábírja a férfit a tett végrehajtására... Mindenki mást szeret. Mindenkit más szeret. Mindenki gyűlöli, akit szeret. És mindenkit elveszejt a viszonzatlanság?

Jean Racine tragédiáját a színház belső workshopjának eredményeképp mutatták be, a műhelymunkáról Valló Péter így nyilatkozott: "Magyarországon, különösen vidéken, szinte minden színházban folyik valamilyen házi képzése, továbbképzése a művészeknek. Elsősorban a fiataloknak, akik között sokan diplomás művészek, sokan pedig diploma nélkül kerültek a pályára. A Nemzeti Színháznak is mindig is volt valamilyen stúdiója. Amikor itt, az új Nemzeti Színházban létrehoztuk a kurzust Jordán Tamással, több cél is lebegett a szemünk előtt. A Nemzeti Színház társulatában szükségképpen az ország legjobb színészeinek egy gazdag csokra játszik estéről estére. Ami egyrészről fantasztikus lehetőség a színházhoz tartozó, kötődő pályakezdő fiataloknak, hiszen alkalmuk nyílik arra, hogy munka közben figyeljék ezeket az óriási tapasztalattal rendelkező művészeket. Másrészről viszont könnyen belátható, hogy egy ilyen társulatban meglehetősen nehéz negyven-ötven oldalas, nagy szerephez jutni. Nem szeretek boldogtalan embereket gyártani, tehát igen fontos feladatomnak tartom, hogy ezeknek a fiataloknak személyre szabott, nagy feladatokat, komoly játéklehetőségeket találjak."

Bemutató: 2006. április 28.