Olivér

Nővérektől Tragédiáig

2012.03.24. 16:45

Programkereső

A 2009/2010-es évadban a Nemzeti Színház nem csupán előadásaival szerepelt a sajtóban, pedig egyre több szakmai díjjal honorálták a munkát.

(Előzmények: A színháznyitó Tragédia, az első teljes évad, a 2003/2004-es szezon, a 2004/2005-ös évad, a 2005/2006-os évad, a 2006/2007-es évad, a 2007/2008-as évad, a 2008/2009-es évad, a 2009/2010-es évad előadásai.)

Izgalmas évad - bár valószínűles okan feledték volna az izgalmak nagy részét: dokumentumdráma-pályázat a romagyilkosságokról, felháborodás az egyik oldalon és tüntetés az ellen, hogy román nemzeti ünnepre Alföldi Róbert odaadta a színházat, a másik oldalon kiállás Alföldi mellett - hogy 2010 novemberében mi történt, itt összefoglaltuk, a Müpa közleménye, melyben technikai okokra hivatkozva a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadára kerül át a Magyar ünnep premierje, itt érhető el, és videokameránkkal is ott voltunk az eseményen -, társulati közlemény, egy jól és egy rosszabbul sikerült sajtótájékoztató, a színházba bevonuló napi politika, végül a pozíciójában megerősített igazgató. Mindezek mellett három versenyprodukció a Pécsi Országos Színházi találkozón, több jelölés a Színikritikusok Díjára és több elismerés.

Három nővér (rendező: Andrei Şerban)

2010. április 30-án kezdődtek el Andrei Şerban, romániai születésű, az Egyesült Államokban élő és dolgozó világhírű színházrendezővel a próbák, aki így fogalmazott a darabról és munkamódszeréről: "Amikor elkezdek dolgozni egy Csehov-darabon, meg kell találnom a drámai folytonosságot abban, ami mindig töredékesnek, végesnek, illogikusnak tűnik. Hogy megértsük a szöveg alatti rétegek híres csehovi szüneteit, csak abban bízhatunk, hogy a kapcsolatokból fakadó rejtett feszültségek vezetnek majd minket. A szereplők legtitkosabb életébe kell behatolni. Itt találhatjuk meg mindegyikük saját személyes kérdéseit, illúzióit, hazugságait, féltékenységét, szenvedélyét, bűnösségét, kétségbeesését. Ezeken túl mindegyik szereplő azt keresi, hogy fedezheti fel magának azoknak a kérdéseknek valódi és mély értelmét, hogy ki vagyok én?, és miért vagyok itt? Csehov közvetlen emberi kapcsolatokban ábrázolja a szereplőket. Aztán legvégül természetesen maga a szerző beszél belőlük, de nem ideológiailag, ahogy Brecht tenné. Épp ellenkezőleg. Egy dologtól irtózom: az ideologikus színháztól. Csehov, mint Shakespeare, soha nem mondta meg, hogy mit kell gondolnunk. Nagyon tisztelem Brechtet, de az én utam Csehov léptein halad."

A rendező portréját itt írtuk meg, az előadásról készült galériánk ide kattintva  nézhető végig.

Az előadás szerepelt a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában - Szabó Kimmel Tamás Tuzenbach-alakításáért megkapta a legjobb harminc év alatti színész Fidelio támogatta díját -, 2011 novemberében pedig Bukarestben vendégszerepelt a Román Színházi Fesztiválon.

Bemutató: 2010. szeptember 24.

Jeremiás, avagy az Isten hidege (rendező: Valló Péter)

Térey János grandiózus Debrecen-misztériuma egy fordulóponthoz elérkezett férfi összegzése emberi kötődésekről, életről és halálról. A "cívis utópia" főszereplője Jeremiás, a debreceni születésű, de már régóta Budapesten élő parlamenti képviselő. Végigjárja az álombéli stációkat a jövőbeli debreceni metrón. Sztrájk van. Jeremiás a metróban vesztegel, és sorra járja múltjának helyszíneit, sorra találja múltjának szereplőit.

"Játszódik Nagy Jeremiás elméjében. A szín: Debrecen mint akarat és képzet. Burjánzó nagyalföldi metropolisz, egy mintha-Debrecen. Se szebb, se csúnyább, mint a létező. Váratlanabb. Ami volt, és ami van; ami nincs már, és ami lesz vagy sohasem lesz: mindez együtt. Mindez együtt, mégpedig augusztusban, hármas fokozatú hőségriadó idején. Egyébként kívül az időszámításon; csak az augusztus biztos" - írta a szerző, aki a darabért megkapta a Színikritikusok Díját.

A főszerepet alakító László Zsolt bevallotta, először nem tartotta színpadra valónak a darabot, mára azonban gyökeresen megváltozott a véleménye. "Már úgy érzem, küldetésünk van vele. A szó nem elcsépelt értelmében egy nagyon mély, magyar színdarab, alapvető kérdésekre kérdez rá, ami a magyarsággal kapcsolatos" - beszélt Térey drámájáról a színész. László Zsolt mellett Nagy Jeremiás anyját Molnár Piroska, Palántát, a húgát Gerlits Réka, míg gyerekkori barátját, Cucort Stohl András alakítja; a további szerepekben Hevér Gábort, Újvári Zoltánt, Bánfalvi Esztert, Blaskó Pétert, Szarvas Józsefet, Rátóti Zoltánt, Murányi Tündét, Kelemen Józsefet,  Söptei Andreát, Makranczi Zalánt, Somody Kálmánt, László Attilát, Farkas Dénes, valamint Garas Dezsőt láthatja a közönség a Valló Péter által rendezett előadásban. A képzeletbeli debreceni metró állomásait idéző díszletet Antal Csaba, a jelmezeket Benedek Mari tervezte; a zene Melis László munkája.

Bemutató: 2010. október 2.

Magyar ünnep (rendező: Alföldi Róbert)

"Amikor a Nemzeti Színház meghívásos pályázatán - amely arról szólt, hogy írjunk színdarabot a Tízparancsolat egyikére - sikerült megkapnom témául a harmadikat, miszerint "Az Úr napját szenteld meg!", szerencsésnek éreztem magam. Egyrészt azért, mert a pihenő- és ünnepnapok betartásának parancsa régóta foglalkoztat - például hogy lehet-e, kell-e engedelmeskedni mindig a naptárnak, a szokásoknak, és ünnepelni, bármi történjék is egyébként azokban a napokban. Másrészt azért, mert éppen e parancsolat adott ihlető lökést hőseimnek - Weiner Jankának és az ő rokonainak, barátainak -, ami által egy dráma színpadára léphettek. Harmadrészt azért, mert így kínálkozott rögtön a cím - Magyar ünnep - s egyben a magyar történelem kilencszáznegyvenes évein végignyúló vezérmotívum, amely egybefoghatja mindazt, amit mondani szeretnék "Istenről, hazáról és családról", ha szabad így kifejezni magam. Ki hogyan ünnepelje ebben a társaságban Észak-Erdély 1940-es visszacsatolását? A baráti és a szerelmi vonzalmak elősegítik, avagy inkább megnehezítik a világban való eligazodást, a tisztánlátást és a mindenkori választást, hogy mikor mitévő is legyen az ember? Illetve hogyan lesz Gábor Palcsi gimnazistának hosszú nadrágja, melyben iskolája 1944-es egyházi ünnepén mint szólóénekes fölléphet? Csak néhány kérdés azok közül, amelyek fölvetődnek majd - magam is igen kíváncsi vagyok, hogyan - azon az előadáson, amelyre Alföldi Róbert vezetésével a Nemzeti Színház művészei készülnek" - fogalmazott a szerző, Závada Pál, aki Idegen testünk című regényét adaptálta színpadra. "Magyar darabot olvasni szívmelengetően jó. Mert akárhonnan csűrjük-csavarjuk, mindenütt jó, igen, de legjobb otthon. Belepillantani abba a tükörbe, amelyet velünk élő kortársunk állít elénk magunkról, hogy "mik vogymuk?" - izgalmas és veszélyes utazás. Sejtjük, hogy az út nehéz, rögös, olykor fájdalmas lesz, és a végén - nincs mese - magunkkal kell szembenézni" - ajánlotta az előadást Alföldi Róbert.

A szerzővel és a rendezővel hosszabban is beszélgettünk a darab kapcsán, kritikánk itt olvasható. Az előadás egyik főszereplője Nagy Mari, akit nem csupán Weiner Janka fényképészről kérdeztünk.

A Művészetek Palotájában bemutatni tervezett - végül a Nemzeti Színházban színre vitt - produkcióhoz, a Bilblia-projekt első darabjához komponált zenéjéért Bella Máté megkapta a Színikritikusok Díját.

Bemutató: 2010. november 19.

Jó estét nyár, jó estét szerelem (rendező: Rába Roland)

A Fiú vidékről jön. Szereti az életet, de nem azt, amit a fővárosban talál. Hazudik helyette másikat: vonzóan rejtélyeset, jómódút, nagyvilágit. A görög diplomata szerepét. Magányos nők fogadják boldogan érdeklődését, az elegáns szórakozóhelyeket, a siker, pénz, csillogás illúzióját. Mind azt akarják, hogy a hazugság igaz legyen. Hiszékenységükben eszükbe sem jut, milyen veszélyes játékban vesznek részt.

Fejes Endre regényéből Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írtak zenés darabot, az ősbemutatóra 1977-ben került sor a Vígszínházban. A Nemzeti Színházban a Sötétruhás fiú szerepében Fehér Tibor látható.

Bemutató: 2010. december 10.

Kvartett (rendező: Gergye Krisztián)

A szerző, Heiner Müller meghatározása szerint a történet helyszíne "szalon a francia forradalom előtt, vagy bunker a harmadik világháború után". Laclos levélregényének két alakját, Valmont-t és Madame de Merteuil-t - a Veszedelmes viszonyok filmekből ismert intrikusokat - Müller emblematikus figurává írja: a test és a vágy szörnyetegeivé.

A színpadon Gergye Krisztián, Virág Melinda, Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya.

Bemutató: 2011. január 8.

Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe (rendező: Mohácsi János)

1946. A kis falu színjátszókörét a János vitéz előadásáról Szibériába hurcolják. Egy megdöbbentő, igaz történeten alapuló darab szerelemről, hazaszeretetről, vakhitről, a 20. századi Magyarországról. Ahol egy rózsaszál szebben mesél, ahol az élők emlékeznek, ahol a haza még Tündérországnál is szebb, és ahol a hihetetlen mindig valósággá válik. Ahol élned, halnod kell - kivéve, ha az ország vagy más ország diktátorai másképp döntenek.

A POSZT versenyprogramjában is szereplő, ott több díjat elnyerő előadásról - Hevér Gábor a legjobb férfi epizódszereplő lett, Radnay Csilla a legjobb harminc év alatti színésznő Fidelio támogatta díját kapta, Kovács Márton a legjobb színházi zenét komponálta - szóló kritikánk itt olvasható. Kulka János alakításáért a legjobb férfi mellékszereplő díját kapta a Színházi Kritikusok Céhétől, és tőlük ját a legjobb előadás díja is.

Bemutató: 2011. február 25

Én vagyok a Te (rendező: Gothár Péter)

Esterházy Péter az első parancsolat alapján íródott művében a szerző az Urat leginkább annak az önellentmondásokkal küszködő középkorú férfiembernek ábrázolja, aki az alkotás nehézségeivel vívódik, bíbelődik a teremtéssel, hangosan elmélkedik az elmúláson. Esterházy felszabadító és filozofikus iróniája, bölcs humora, játékos "társalkodó" kedve lenyűgöző nyelvezetben mutatkozik meg.

A Znamenék István főszereplésével készült előadásról írt kritikánk ide kattintva érhető el. MOlnár Piroska alakításáért a Színikritikusok Díját kapja.

Bemutató: 2011. február 26.

Az ember tragédiája (rendező: Alföldi Róbert)

A színház továbbra is fontos feladatának tartja, hogy fiatal nézőit megnyerje a színházművészetnek, mi több, a magyar klasszikusoknak; ezért is tűzi műsorára a magyar évad utolsó bemutatójaként Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményét. A mű megírásának története jellemzi a kort, melyben született és rávilágít Madách sokszor és sokat kritizált pesszimista világlátására: 1852-ben a halálra ítélt Rákóczy János szabadságharcos rejtegetése miatt Madách Imrét letartóztatták. A börtönben írta meg Az ember tragédiája első változatát Lucifer címen, aztán 1856 és 1857 között a mű második változatát. 1859. február 17. és 1860. március 26. között született meg az egyetlen fennmaradt változat. A mű ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt - a magyar drámát ezen a napon ünnepeljük -, azóta is ez a legtöbbet játszott magyar színművünk és mégis voltak olyan időszakai a történelemnek, amikor nem volt kívánatos a madáchi gondolatok nyilvánossága. 1947-ben tartották a darab utolsó előadását a Nemzetiben, ezután hét évre betiltották, s csak a Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésével beköszöntő "enyhülés" légkörében lehetett újra játszani. Újra és újra kihívás a színházak számára megméretődni a madáchi mű gondolatgazdag világával.

A Nemzeti Színház előadásában Évát és Ádámot két törékenyen fiatal ember játssza - Tenki Réka és Szatory Dávid -, akikhez a gyermekkor naiv ártatlansága még közelebb áll. Útjuk a történelmi képeken keresztül a felnőtté válás, az önmegismerés küzdelméről is szól. Kalandjuk korántsem veszélytelen, mert a felfedezőút tétje legvégül a szerelem és a boldogság maga. Lucifer, a fényt hozó - László Zsolt - inkább játékostársa a fiataloknak, ki nem mondott kételyeik és kétkedéseinek hangadója, mintsem mitologikus gonosz. Az Úr - Blaskó Péter - nem csak a mű elején és végén jelenik meg, hanem az események sorát ugyanúgy végigköveti, mint Lucifer. Nem egy bölcselkedő aggastyán, hanem tevékeny gondolkodó, aki kíváncsian és aggódva figyeli teremtményei metamorfózisát. Fiatal színészek játsszák a Tragédia többi szerepét is, állandó jelenlétük - minden történelmi színen ugyanők vannak jelen - arccal látja el, megszemélyesíti a jeltelen, névtelen tömeget. Az előadás egyszerű, világos, közérthető gesztusokkal, mai színházi nyelven fogalmazza meg Madách egyetemes gondolatait.

Bemutató: 2011. május 6.