Cecília

Szilágyi Csenge: "Mintha saját magamról beszélnék"

2012.03.29. 13:48

Programkereső

Annyira fiatal tanítónő talán még Bródy Sándor idejében, vidéki osztatlan iskolába sem szegődött el, mint a huszonegy éves Szilágyi Csenge, az egyetem zenés színész osztályának negyedéves hallgatója, aki a Nemzeti Színházban nemrégiben Novák Eszter rendezésében bemutatott darabban Tóth Flórát alakítja.

A tanítónő főszerepét eredetileg Schell Judit kapta, ő azonban visszalépett, mivel kisbabát várt, aki azóta már meg is született. Szilágyi Csenge úgy emlékszik, hogy hirtelenjében nem is tudott felhőtlenül örülni a ritka lehetőségnek, mert első hallásra mázsás tehernek érezte a feladatot. Csak annyit bökött ki nagy nehezen: "hát jó, benne vagyok", amikor a Bródy-darabot rendező osztályfőnöke felajánlotta neki a címszerepet. Arra ugyanis titkon vágyott, amióta drámatörténet órán megismerkedett a színművel. 

A tanítónő - Nemzeti Színház - Molnár Piroska, Szilágyi Csenge
A tanítónő - Nemzeti Színház - Molnár Piroska, Szilágyi Csenge

- Mintha saját magamról beszélnék a darabban, amikor azt mondom, hogy anyám falusi tanítónő. Nagyváradon születtem, de a szüleim áttelepültek, és Kajdacson, egy kis Tolna megyei faluban nőttem fel. "Nehéz" gyerekkorról számolhatok be - jegyzi meg tréfálkozva. - Édesapám igazgatóhelyettese volt az iskolának, ahová jártam, anyu pedig a rettegett kémiatanár. Elég korán felkerültem Pestre, mint a darab hősnője, Tóth Flóra. Tizenkét éves koromtól itt jártam gimnáziumba, csak az jelentett némi könnyebbséget, hogy a bátyám két évvel korábban már kitaposta előttem az utat. De akárcsak Bródy tanítónője, én is jó ideje két lábbal állok a földön. És ugyanúgy szókimondó vagyok, mint ő. Ha igazságtalanságot tapasztalok bárhol, ha látom, hogy semmibe vesznek valakit, nem tudom befogni a számat.

A családban ő az első "fekete bárány", aki színésznek tanul. A kedvet egy tábor ébresztette fel benne, amelyet a kaposvári társulatból Nagy Viktor szervezett. Csenge tizennégy éves korától érettségiig részt vett ezen az angoltábornak indult, drámajátékkal kiegészült nyári programon, ahol azokban az esztendőkben Forgách Péter, Léner András, Máté Gábor, Pogány Judit, Vidovszky György foglalkozott a diákokkal.

- A gimnázium utolsó évében beneveztem a Nyugat versmondó versenyre, és megfogadtam, hogy ha helyezést érek el, akkor jelentkezem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre - meséli. - Második díjat kaptam, és álltam a szavam. A felvételi első fordulója április 11-ére esett, és tőlem a listából József Attila Keserű nekifohászkodását kérték. A harmadik rostán pedig ugyanazt a Szép Ernő-verset kellett elmondanom, a Várjon címűt, amellyel a szavalóversenyre is készültem. "Egy csók, mi az?/ Maga nem érti,/ Mert maga férfi" - idéz a költeményből. 

Arra a kérdésre, hogy szerelmi ügyekben is hasonlít-e a Bródy-darab hősnőjére, aki nem gyanítja, hogy milyen mélységesen csalfák is lehetnek a hízelgő szavak, azt válaszolja, hogy bár még korántsem tartja magát kész színésznek, úgy érzi, hogy aki ezt a hivatást gyakorolja, nagyon meg tud örülni azoknak az érzelmeknek, amelyeket nem a színpadon kell átélnie. 

- Kapaszkodik beléjük, úgy gondolja, azok igaziak. Előfordul persze, hogy belelovallja, majd becsapja magát az ember - vallja be. A nem feltétlenül vidító emlékekről visszakanyarodik a főszerephez.

- Csak bámultam, micsoda rangos társaságba kerültem én, amikor a nemzet színésze cím két birtokosa, Molnár Piroska és Bodrogi Gyula is bejött a próbaterembe - eleveníti fel. - Aztán leszakadtak a gátak. Mindannyian kíváncsiak voltak rám, és segítettek abban, amit még nem tudhatok. Én meg a második próbanaptól elhessegettem a görcsös izgalmat, mert attól képtelen lettem volna a legjobbat kihozni magamból.

A tanítónő - Nemzeti Színház
A tanítónő - Nemzeti Színház

Szilágyi Csenge erős akaratának karcsú alkata is tanúbizonysága. Három évvel ezelőtt kis híján húsz kilóval volt súlyosabb, amint azt egyetemi osztálya Lépésről lépésre című önvallomásos előadásában nyíltan a közönség elé tárja. És azt a kulisszatitkot sem hallgatja el, hogy reggelente első útja ma is a mérleghez vezet, aztán napközben újra odasomfordál, ha eszik vagy iszik valami nem diétásat. De állítása szerint hihetetlen kitartás kell a színművészeti elvégzéséhez is.

- Sejtettem, hogy szerepeket meg mesterséget kell tanulni, és sokat próbálni, de álmomban sem jutott eszembe, hogy az első két évben a reggeli kezdés után lelkiismeret-furdalásom lesz, ha éjfél előtt elhagyom az egyetem épületét - húzza alá. - Az a gyanúm, hogy az utolsó két évre kondicionáltak bennünket, amikor két helyen, a gyakorlatot biztosító színházban és az egyetemen is helyt kell állnunk. Vagy egyszerűen a színészpályára: hadd szokjunk hozzá a családdal együtt, hogy a vasár- és ünnepnap nem garantált a számunkra. Féltenek is a szüleim, mert tudják, mennyire bizonytalan hivatás ez. Lehetetlen mindenkinek tetszeni.

Hogy mi vált volna belőle, ha nem jut be rögtön a színművészetire? Meteorológus. Földrajzból emelt szinten érettségizett, és volt elég pontja, hogy fölvegyék az ELTE-re. Az már kérdéses - jegyzi meg -, hogy mihez kezdene ott. A legvalószínűbb, hogy rögtön készült volna a következő színészfelvételire.