Lukács

Szentgyörgyi reflexek 2.

2012.04.04. 12:25

Programkereső

Március 16-tól 29-ig tartott a 2. Reflex Színházi Biennálé Sepsiszentgyörgyön. A két hét eseményeire tekintünk vissza.

"Nagyszerű előadást láttam, tapsoljuk meg!" - mondta sepsiszentgyörgyi közönségének Törőcsik Mari, aki Nánay István színikritikussal való beszélgetése előtt a Bocsárdi László rendezte A velencei kalmár című előadást tekintette meg a 2. Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé keretében.  "Ha rendező rendez - és nekem jutott körülbelül tíz ilyen nagy mester - akkor ő elhelyez engem, és akkor már nem kell azon tanakodnom, hogy "Dezsőkém, szaladjál már előre, majd utánad megyek, mert az úgy jó". Nem, mert ő tudja mindezt. Neki kell kiválasztania, hogy kivel dolgozik és elhelyez engem. Ekkor kapnak igazi fényt az én eszközeim" - illusztrálta szemléletesen és humorral Törőcsik Mari a színész és rendező ideális alkotói viszonyát.

A közönségtalálkozón Törőcsik Mari arról is beszélt, hogy azért szeret nagy tehetségekkel dolgozni, mert "egyikük fényt ad a másiknak", ugyanakkor - híres filmje, a Körhinta egy részletének levetítése után - azt is elárulta: nem szereti önmagát visszanézni a filmekben, mert sok mindenen változtatna, a befejezettség gondolatát pedig nem tudja elviselni. 

Törőcsik Mari, Nánay István - 2. Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé
Törőcsik Mari, Nánay István - 2. Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé

"Ki akartak tenni engem vizsgáról. Azt mondták, legyek filmszínésznő, mert nem tudok beszélni" - mesélte színésztanonc éveiről az utóbbi fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze, aki Mihail Bulgakov író barátjától, Grigorij Konszkij rendezőtől is tanult mesterséget a budapesti Nemzeti Színházban való közös munkájuk alkalmával: "Az ember nem tudja mindig megfogalmazni, hogy kitől vagy mitől és miért lett több. De azt még meg is tudom fogalmazni, hogy miért lett egyik alapköve az én színészetemnek az, amit Konszkij mondott. Ült a nézőtéren, én meg igyekeztem játszani, aztán följött a tolmáccsal a színpadra és a következőt mondta: "Én nem azt kérem magától, hogy kiabáljon. Én azt kérem magától, hogy egy életre tanulja meg azt, hogy a színpadon a sóhajban ugyanannyi idegenergia van, mint a sikolyban." Ilyeneket ma nem mond a fiataloknak senki" - summázta a Konszkijjal való alkotófolyamatát Törőcsik Mari, aki a találkozón  színészi pályája több jelentős epizódjait osztotta meg a sepsiszentgyörgyi közönséggel.

Szívesen emlékezett vissza Harag György rendezővel való "csodálatos" közös munkájára, és mesélt az Anatolij Vasziljev orosz rendezővel való élményszerű munkájáról is. "Én nem vagyok ideges a premierek előtt, hanem inkább szomorú. Minden premiert elrontok, mert minimum tíz előadás kell ahhoz, hogy elhiggyem: még mindig kiállhatok valami újjal a közönség elé" - fogalmazott alkotói kételyeiről Törőcsik Mari és azt is hozzátette: számára minden előadásban szükséglet az, hogy "összeérjen" a közönségével. "Vaszilijev egy alkalommal azt mondta nekem: Maruszja, maga mindent megcsinált, csak azt nem, amiért érdemes volt erre a pályára lépnie" - mondta páratlan öniróniával a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze díjjal is kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, valamint cannes-i Arany Pálma-díjas színésznő.

"A Reflex 2 két hetében megtapasztalhattuk, hogy a színház nem egy pusztulóban lévő jelenség, hanem egy olyan élőlény, amely folyamatosan alakul, változik és nagy sikerrel, reflexszerűen reagál arra, ami a világban történik" - foglalta össze Bocsárdi László fesztiváligazgató a Nemzetközi Színházé Biennálé tapasztalatait. "Nagyon különböző esztétikájú színházi előadásokat hoztunk Sepsiszentgyörgyre, így a fesztivál résztvevőinek lehetőségük volt megtapasztalni, mennyire sokszínű lehet a színház" - tette hozzá Bocsárdi László, aki hozzátette, a fesztivál kezdetekor alábecsülték a rendezvény iránti érdeklődést. A kezdetben 4000 főre becsült nézőszám március 28-án már 6265 főre növekedett.

A fesztiváligazgató szerint a kitűzött célok legfontosabbikát sikerült elérniük: a Reflex első kiadásához képest egy gazdagabb, sokszínűbb második kiadást szerveztek meg Sepsiszentgyörgyön. Bocsárdi tájékoztatása szerint a Biennálén három produkció örvendett akkora népszerűségnek, hogy egy-egy előadására nem fért be valamennyi érdeklődő: a Kolozsvári Állami Magyar Színház Hedda Gabler, a bukaresti Act Színház Absolut, valamint a varsói Teatr Dramatyczny Persona.Marilyn című stúdió-előadásra. "7000 főre tehető azoknak az érdeklődőknek a száma - főként fiatalok a huszonéves nemzedékből -, akik nem az előadásokon, hanem az off-szekcióban szereplő rendezvényeken, koncerteken, bulikon vettek részt, de akik - reményeink szerint - az előadásainkon, a következő Reflexen már színházi nézőkként vesznek részt" - fogalmazott Bocsárdi.

"Fontos szempontunk volt az idei kiadás szervezésekor, hogy nézőinket meglepjük a meghívott előadásokkal. A másik szempontunk az volt, hogy úgy szervezzük meg ezt a fesztivált, a részletekre annyira odafigyeljünk, hogy mindez minket európai várossá tegyen. Úgy érzem, ebben a kérdésben is sikerült a helyzet magaslatán lennünk" - értékelte Bocsárdi a rendezvény szervezési vezérelveinek gyakorlatba ültetését.

Maria Shevtsova, Bocsárdi László - 2. Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé
Maria Shevtsova, Bocsárdi László - 2. Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé

A fesztivál szervezési sarokszámait sorolva a fesztiváligazgató elmondta, a REFLEX 2 idején megközelítőleg 1200 szálláshelyre volt szükség a résztvevő vendégek számára: a legzsúfoltabb napon 128 főt kellett elszállásolni, a legkevésbé zsúfolton pedig 37 főt. A nemzetközi rendezvény megszervezésében 154 személy vett részt: 97 fő a színházon belülről, hozzájuk csatlakozott további 57 fő - 28 külső munkatárs és 27 önkéntes. "Külön meg szeretném köszönni az Osonó Színházműhely tagjainak a segítségét, önkéntes munkáját és a lelkesedést. Nekik köszönhetően zökkenőmentes volt a közönség nézőtéren való elhelyezése, útbaigazítása" - mondta Bocsárdi László, aki a fesztivál médiatükrét, helyi és országos népszerűsítését is méltatta, kiemelte a Biennálé főtámogatóinak hathatós segítségét, Kovászna Megye Tanácsának és Sepsiszentgyörgy Megyei Jogú Város Tanácsának, a román Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumnak, valamint a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztériumának jelentős hozzájárulását a rendezvény létrehozásában.

Maria Shevtsova, a Goldsmiths, University of London professzora több minőségében - színházi szakíróként, tanárként, színházkutatóként és a nemzetközi színházi szövetség képviselőjeként - vett részt a Reflexen, amelynek művészeti meghittségét és emberközeliségét tartotta legnagyobb erényének. "Az Edinburghban és Avignonban megszervezett nemzetközi színházi fesztiválok annyira túlméretezettek, hogy az ember gyakran felteszi magában a kérdést: mit is keresek én itt?" - mondta az újságíróknak a professzor, aki a litván Oskaras Korsunovas Színház társulatának üzenetét közvetítette: "Litván barátaimat teljesen lenyűgözte az a hozzáértés, amellyel a sepsiszentgyörgyi közönség a Hamlet-előadásukat fogadta. Én ezt azzal magyarázom, hogy Bocsárdi László színházi munkája meghozta gyümölcsét" - tette hozzá Maria Shevtsova. Külön kiemelte, mekkora élményt jelentett számára a Háromszék Néptáncegyüttes Száz évig című táncelőadása, amelyet a litván színészekkel együtt tekintett meg. A produkció után élénk beszélgetés alakult ki a látottakról - mesélte a professzor. "A legérdekesebb számomra ezen a fesztiválon az volt, hogy mekkora ráérzéssel választotta ki Bocsárdi László ezeket az előadásokat. Egyensúlyba helyezte az európai színház meghatározó alkotóit: a lengyel Krystyan Lupa és a litván Oskaras Korsunovas ugyanis nem csupán jó rendező, hanem kiváló társulat kiváló európai rendezője is egyben. Meghívni őket egy nagyon erős társulat és rendező városába annyit jelent: fennebb helyezni a mércét" - értékelte a fesztivál előadás-felhozatalát Maria Shevtsova.

Bodó A. Ottó dramaturg, a színháztudomány szakos hallgatók szakmai műhelye, az In/between reflex(ions) projektvezetője elmondta: intenzív alkotómunkában vettek részt a színikritikusi szakma több városból és országból érkezett fiatal művelői, akik különböző műfajokban és három nyelven reflektáltak az előadásokra. "Ha az ember napközben áthaladt a fesztiválklubon, láthatta amint több laptopos fiatal csápolja eszeveszetten a billentyűzetet. Ők voltak a szakmai műhely résztvevői, akik nemcsak előadásokat elemeztek, hanem alkalmuk volt megismerni egymás színházi kultúráját is a fesztiválon résztvevő előadások révén" - összegezte a projektvezető.

Musát Arnold, az off programok felelőse a színházi előadások és kísérőrendezvények minőségbeli összhangját emelte ki, példaként pedig két nagyon eltérő koncertet említett: a nemzetközi szinten népszerű, klasszikusnak számító Alexander Balanescu Quartet előadását és a  lengyel Pink Freud őrült, futurisztikus zenéjét.