Gyöngyi

Tana-Kovács Ágnes: Felújított, panorámás színház megtekinthető

2012.04.14. 07:59

Programkereső

Folyamatos az átalakulás Budapest egyik fontos befogadó színházában: gyönyörű dunai kilátás, kiszélesített és komfortosított játszóhely, új munkatársak, színes repertoár várja a Szkénébe látogatókat. Tana-Kovács Ágnes művészeti vezetővel beszélgettünk. INTERJÚ

- Ahogy belépünk az egyetemi folyosóról a színház területére, rá sem lehet ismerni az előtérre. Hogyan kezdtetek neki? Mik voltak a legnagyobb változások, fejlesztések?

- Az átépítést tervező építész, Sebestyén Ferenc jól ismerte a helyet: valamikor rég' itt lépett fel az Arvisurával, és diákként is a Műszaki Egyetemre járt, jelenleg az intézmény oktatója. A szakemberek a nyitás előtti utolsó pillanatig dolgoztak a belső téren, ami két méterrel kibővült, új műszaki híd létesült benne, a nézőtérre pedig új dobogórendszer épült. Az öltözők hátraköltöztetésével a büfé tere megnőtt és panorámás kilátást kapott: a fogadótér hátsó falát a mesteremberek kiütötték, ezzel egy hatalmas ablakot nyitottunk a Dunára. Ennek a nyitásnak szimbolikus jelentősége is van: egész színházunkat ez a nyitottság jellemzi. Egy egészen más kép fogadja most a nézőket, mint amit megszokhattak.

Tana-Kovács Ágnes
Tana-Kovács Ágnes

- Hogy határozza meg magát 2012-ben a Szkéné Színház?

- Független befogadó színház vagyunk, és arra törekszünk, hogy minden este különleges, magas színvonalú élményt nyújtsunk a nézőinknek olyan széles kínálattal, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő színházi vagy táncelőadást. Azzal, hogy lecsökkent a befogadó színházak száma, sokkal többen keresnek meg minket. Ez egyfelől jó, másfelől nem könnyíti meg a feladatunkat. Komoly művészeti elgondolás alapján igyekszünk válogatni.

 - Tele vagytok előadásokkal, bemutatókkal. Mi változott a művészeti koncepcióban, a programszervezés tekintetében?

- Új igazgatónk van új stábbal. A munkatársak remekül dolgoznak, ha kell együtt, ha kell, ki-ki a saját területén. Szeretnénk, ha Pintér Béla és Társulata mellett hasonlóan erős csapatok jelennének meg. Ennek első lépéseként a Nézőművészeti Kft.-t fogadtuk be. De jön hozzánk a Vádli egy másik, Zsámbékon bemutatatott előadása, a Caligula helytartója, valamint a Neptun Brigád, Kövesdi László és persze továbbra is készülünk táncprodukciókkal is. Nemrég kettőnek is bemutatója volt: nálunk jubilált a huszonöt éves TranzDanz, és az új koreográfus generációt felvonultató Magyar Táncműhely. A befogadott előadások mellett koprodukciók is készülnek. Az első ilyen előadásunk, A gondnok - amit alig egy hónapja mutattunk be -, a Nézőművészetivel közösen készült. A következő a Vádli Alkalmi Színházi Társulással és a FÜGE Produkcióval közösen készülő Homokpuzzle című kortárs bolgár darab lesz - a három férfi után ezúttal négy nővel.

- Mindez változtatott valamit az egyetemmel való kapcsolatotokon? Biztos a diákok is látták az átalakulást, ők érdeklődnek az új Szkéné iránt?

- Fontos célunk tudatosítani a hallgatókban, hogy van egy színház az egyetemükön. Erre külön figyelmet és energiát fordítunk. Idén talán fordult a kocka. Szoros lett a kapcsolat az egyetemi újságokkal, a kollégiumokkal, az egyetemi site-okkal, igyekszünk jelen lenni szinte az összes egyetemi rendezvényen is, személyes kapcsolatokat kialakítani a hallgatókkal. Nincs ma már talán egy olyan zug sem az egyetemen, ahol ne botlanának bele a hallgatók egy-egy plakátba, arculati elembe. Egy, még kiforratlan tervünk a Szkéné Galériájának közös üzemeltetése, a művészeti koncepció kidolgozása.

- Hogy értétek el ezt a közönséget, amely eddig észre se vett titeket?

- Nyílt napokat tartunk, amikor az egyetem hallgatói bejárhatják a színház tereit. A feléjük való nyitásunk eredményeként a diákok most már nemcsak nézőként jönnek hozzánk - jelentős engedménnyel vásárolhatnak jegyeket -, hanem tudásukkal is mellénk állnak. Jövő-Időben című összművészeti fesztiválunk honlapját és arculatát már az itt tanuló vizuális kommunikáció szakos diákok tervezték. Gerillamarketinget indítottunk az egyetem épületében: kortárs táncosokat és zenészeket kértünk meg, hogy egy-egy tanórára betörve vagy a büfében, folyosókon rövid flashekkel lepjék meg a diákokat, és ezzel népszerűsítsenek minket. Hatásosnak tűnt, ezért azt hiszem, érdemes évről évre megismételni, ezzel felhívni a gólyák figyelmét a színházra.