Sámuel, Hajna

Várkonyi Zoltán 100

2012.05.03. 17:35

Programkereső

A Vígszínház, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) háromnapos programsorozattal és életmű-kiállítással emlékezik a 100 éve született legendás színészre, rendezőre, színházigazgatóra és tanárra.

A Várkonyi Napoknak és a Várkonyi100 kiállításnak Várkonyi Zoltán életének két fontos helyszíne - a Vígszínház és az SZFE - ad otthont. A Várkonyi Napok rendezvénysorozat május 11-től 13-ig tart. Ennek keretében lesz dokumentumszínház, filmvetítés - látható A kőszívű ember fiai, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán -, konferencia, a május 12-i A lovakat lelövik, ugye? című előadás előtt átadják a Várkonyi Zoltán-emlékdíjat, valamint eredményt hirdetnek a Várkonyi-pályázat kapcsán, és elhangzik egy összeállítás is Várkonyi Zoltán írásaiból olyan művészek közreműködésével, mint Béres Ilona, Halász Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Szegedi Erika, Venczel Vera, Voith Ágnes, Törőcsik Mari, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Hegedűs D. Géza, Józsa Imre, Kern András, Lázár Egon, Lukács Sándor, Kovács István, Tahi Tóth László, Tordy Géza és Verebes István.

Várkonyi Zoltán
Várkonyi Zoltán

Várkonyi Zoltán 1912. május 13-én született Budapesten, és 1979. április 10-én hunyt el. Színiakadémiai tanulmányait 1934-ben fejezte be. 1934-1941 között a Nemzeti Színház, 1941-től 1944-ig pedig a Madách Színház tagja volt. 1945-től a Művész Színházat igazgatta. 1950-1962 között a Nemzeti Színház művésze, közben 1951-től 1953-ig A Magyar Néphadsereg Színházának - a Vígszínház akkori neve - főrendezője volt. 1962-től visszatért az akkor már ismét Vígszínháznak nevezett intézménybe, amelyet 1971-től haláláig igazgatott.

Színészi játékát az erősen karakterizáló vonások jellemezték, rendezéseit megismerni az aprólékos kidolgozottságról, biztos technikai tudás, a játéktér jó kihasználása, valamint a határozott színészvezetésről. Fontosnak tartotta a tehetségek támogatását.

1934-től filmezett - első filmje a Meseautó volt -, és több mint húsz filmet rendezett, köztük a magyar irodalom számos klasszikusát. 1949-től tanított, a Színház- és Filmművészeti Főiskolának  1972-től haláláig rektora volt. 1953-ban és 1956-ban Kossuth-díjat, 1955-ben érdemes, 1962-ben kiváló művész kitüntetést kapott.

Főbb szerepei: Osvald (Ibsen: Kísértetek), IV. Henrik (Pirandello: IV. Henrik), Hlesztakov (Gogol: A revizor), Mosca (Jonson: Volpone), Higgins (Shaw: Pygmalion), Ördög (Molnár Ferenc: Az ördög), Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok), James Tyrone (O'Neill: Hosszú út az éjszakába). Főbb rendezései: Steinbeck: Lement a hold, Giraudoux: Trójában nem lesz háború, Dosztojevszkij-Ackland: Bűn és bűnhődés; Shakespeare: Rómeó és Júlia, O'Neill: Amerikai Elektra, Molnár Ferenc: A testőr, Pirandello: IV. Henrik, Szakonyi Károly: Adáshiba, Örkény István: Pisti a vérzivatarban.

Színészportré Várkonyi Zoltánról: