Hedvig

Kalandos élet - 440 éve született Ben Jonson

2012.06.11. 10:50

Programkereső

1572. június 11-én született Londonban Benjamin Jonson angol költő, író, színész, a Volpone című komédia szerzője.

Jonson a Westminster-apátság iskolájába járt, majd kőműves nevelőapja mellett inaskodott, mielőtt katonának állt volna Flandriában. Londonba visszatérve, 1592 körül csatlakozott egy vándorszínészekből álló társulathoz, "művészetét" a kortársak így jellemezték: "szörnyű hangon ágált, külseje szétzúzott, rothadt almához hasonlított". 

1597-ben Philip Hanslowe színigazgatónak kezdett dolgozni. Első műve, a Kutyák szigete miatt (amelynek társszerzője volt) rögvest meggyűlt a baja a hatóságokkal: a Titkos Tanács a darabot lázítónak ítélte, és Jonsont néhány hónapra börtönbe zárták. Ez sem szegte kedvét, egy évvel később hírneves pályatársa, Shakespeare közbenjárására bemutatták az Every Man in His Humour (Ki-ki a maga természete szerint) című vígjátékát, az egyik főszerepet maga Shakespeare játszotta. Jonson kedvező kritikákat kapott, és már a legnagyobbak közt emlegették, amikor ismét bajba került. A nagy hangú, lobbanékony és az italt sem megvető író párbajban megölte egyik színésztársát, amiért újból börtönbe vetették. Az akasztófát sikerült elkerülnie, de vagyonát elkobozták és élete végéig viselte a gonosztevők jelét hüvelykujja alá égetve. A börtönben katolizált, ám 12 év múlva megint visszatért az anglikán egyházhoz.

Ben Jonson - Abraham van Blyenberch festménye
Ben Jonson - Abraham van Blyenberch festménye

Temperamentumán a börtönévek sem változtattak, kiszabadulása után nem sokkal az úgynevezett "színházháború" miatt került a figyelem középpontjába. 1601-ben bemutatott A fűzfapoéta című szatírájában ugyanis két jeles írótársát, Thomas Dekkert és John Marstont támadta meg, akik Satiromastix című darabjukkal vágtak vissza. A torzsalkodás békés véget ért, az ellenfelek később közös darabot is írtak.

1603-ban I. Jakab trónra lépése Jonson életében is fordulatot hozott. Az új király házi szerzőjeként mitológiai témájú zenés-látványos játékokat, masque-okat rendezett, megírta és színre vitte négy legismertebb vígjátékát és a Catilina-összeesküvésről szóló tragédiáját. Legsikerültebb és máig legtöbbet játszott komédiáját, a Volponét 1606-ban mutatták be. A velencei környezetbe helyezett darab torz tükörben mutatja meg az ember igazi természetét, az önzés, az aljasság, a számítás, a kapzsiság jellemtorzító erejét.

Az eredeti történetet később Stefan Zweig és Jules Romains is átdolgozta, magyarra Illyés Gyula és Vas István fordította le, több film készült belőle és gyakorta szerepel a színházak műsorán. Nálunk először 1930-ban került színre a Magyar Színházban, a főszerepben Csortos Gyulával. Legutóbb 2001-ben a Radnóti Színházban, Valló Péter rendezésében, Haumann Péter címszereplésével tűzték műsorra. Emellett játszották A hallgatag hölgy, a Bertalan-napi vásár című műveit is.

Jonson 1618-ban gyalogszerrel ősei földjére, Skóciába látogatott, ahol Edinburgh díszpolgárává választották. 1619-ben az Oxfordi Egyetem magiszteri oklevéllel tüntette ki, ekkoriban már az irodalmi élet egyik meghatározó alakjának számított. Vitázó kedve, harciassága ellenére hatalmas tábor alakult ki körülötte, és a Sellő kocsmában (Mermaid Tavern) összegyűlő ifjabb költőnemzedék is mesterévé választotta. 1625-ben, I. Jakab halálával szerencsecsillaga leáldozott, az új király nem méltányolta művészetét. Drámái sorra megbuktak, 1628-ban szélütést kapott, nem tudott kimozdulni otthonából. Alkotókedve azonban töretlen maradt, angol nyelvtant írt, összerendezte kritikai írásait és naplójegyzeteit. Költőként is jelentőset alkotott, a barokk bonyolultságával szemben a klasszicista formatisztaság jegyében készültek elmélkedő költeményei és epigrammái.

Az angol irodalom nagysága szegényen és betegen halt meg 1637. augusztus 6-án. A Westminster-apátságban - az itt nyugvók közül egyetlenként álló helyzetben - temették el, sírján az alábbi felirat áll: "O rare Ben Johnson" (sic), azaz Ó, páratlan Ben Jonson.