Salamon

Beke Sándor: "A szeretet meg tudja ölni a szerelmet is"

2012.08.30. 18:09

Programkereső

A Vidéki Színházak Fesztiválja keretében látható Budapesten az egri Gárdonyi Géza Színház vendégjátéka. Egressy Zoltán: Vesztett éden című darabja a szerelmes Madáchot mutatja be. Az előadás rendezőjével beszélgettünk.

- Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Vesztett éden hiánypótló mű, olyan irodalmi vállalás, ami, bizonyos értelemben, több mint egy színdarab. Ugyanis amennyire ismert és játszott drámai költemény Az ember tragédiája, olyannyira szűz terület Madách Imre magánélete. Az Egressy-mű pedig ennek a nagyformátumú írónak a lelki, szerelmi életét veszi górcső alá. Önnek mekkora szellemi kihívást jelentett ez a darab?

- Ez a kérdés azért izgalmas, mert én már korábban (1993-ban a Komáromi Jókai Színházban - a szerk.) megrendeztem Az ember tragédiáját, tehát Madáchból úgymond felkészültem. A Vesztett éden szerzőjét, Egressy Zoltánt, már régen nagyon megszerettem, az összes létező darabját olvastam. Ez a színmű pedig azért fogott meg engem, mert olyan mélyre ásott Egressy ebben a darabban, hogy valóban több szempontból is hiánypótló alkotásnak nevezhetjük. Sokan vannak olyanok, akik szinte semmit nem tudnak Madách Imre érzelmi életéről, illetve csak annyit, amennyi az interneten elérhető. Közben pedig olyan szenvedélyes kapcsolatban élt ez a házaspár - Madách Imre és Fráter Erzsébet - amelyből megérthető, hogy születhetett meg Az ember tragédiája. Ebből a darabból az is kiderül, hogy milyen ilyen óriási vehemenciával tudott Madách szeretni, és a felesége milyen hőfokon tudta viszontszeretni, illetve hogy égette el őket ez a szerelem. Úgyhogy számomra nagyon megható, és megkapó élmény volt, amikor megismerkedtem Egressy művével. Pontosan ezért nagy élvezettel rendeztem meg, és ezt az érzelmi sűrűséget próbáltam belevinni.

Vesztett éden - Portik-Györffy András, Marjai Virág
Vesztett éden - Portik-Györffy András, Marjai Virág

- Ne feledkezzünk meg a harmadik szálról, Madách édesanyjáról sem. A Vesztett éden fajsúlyos szereplője Majthényi Anna, akinek a személye túlmutat a konkrét családi viszonyon, hiszen ez az asszony a hihetetlenül bonyolult anya-fia kapcsolatnak a női megszemélyesítője. 

- Valóban, Majthényi Anna a szeretetnek egy féltő és bántó magatartását testesíti meg. Előfordulhat, hogy a szeretet olyan nagyra növekszik egy anyában, hogy szinte megöli a másik szerelmet. Olykor a szeretet meg tudja ölni a szerelmet is. Madách édesanyja pedig annyira féltette a fiát, és annyira óvta a menyétől, Fráter Erzsébettől, hogy nem fogadta el, hogy létezik olyanfajta szerelem, amilyet ő soha nem ismerhetett meg, és nem is értett énszerintem. Ebben a darabban mondhatjuk, hogy az anya maga a társadalom, mivel őbenne jelenik meg a kornak minden lenyomata, ami ezt az izzó szerelmet nem viselte el. Tehát olyan korban volt Madách szerelmes, amikor a társadalom ezt a szerelmet nem tolerálta, így az anya sem.

- Aki megnézi a darabot, mennyire lesz beavatottja ennek a szeretet-háromszögnek?

- Meggyőződésem, hogy a közönség teljes mértékben beavatódik, mert filmszerűen hoztuk létre ezt az előadást.  A jelenetek két-három percesek, tehát a színpadon úgy pereg az élet, mint egy rövidre vágott filmben. A néző mindent megkap és mindenhez hozzáfér, vagyis minden titok birtokosa lesz, mire véget ér az előadás.

- Ha most rendezné meg Az ember tragédiáját, akkor miben lenne más, egyáltalán más lenne-e a színpadra állítás?

- Nem lenne más. Semmit sem tennék másként, mert szerencsére ezt az életérzést, amiről eddig beszélgettünk, annak idején is bele tudtam vinni Az ember tragédiájába. Persze fáj a szívem, hogy nem játsszák azt a rendezésemet valahol, de kárpótol, hogy most már hosszú ideje, és hála istennek, teltházak előtt megy a Vesztett éden előadásunk.