Huba

Színikritikusok Díja 2012: A legjobb független színházi előadás

2012.09.09. 19:06

Programkereső

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta a 2011/2012-es évad legjobbjainak névsorát. A díjátadóra szeptember 16-án kerül sor a Nemzeti Színházban. A gála műsorvezetői Kocsis Pál és Molnár Piroska, rendezője Znamenák István. Az elkövetkezendő napokban górcső alá vesszük az egyes kategóriák jelöltjeit. Ön szerint ki a legjobb? Szavazzon!
Színikritikusok Díja
Színikritikusok Díja

Bányavirág - Yorick Stúdió-Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata - rendezte: Sebestyén Aba

"A határon túli színházak munkájából keveset látunk innen Budapestről" - ez a marosvásárhelyi színház évadát értékelő cikkünk első mondata. És ezzel a mondattal nem is vitatkoznánk. Mint ahogy azzal sem, hogy a Bányavirágról szakmai konszenzus alakult ki,  díjazták a Kollokviumon, a POSZT-on és Kisvárdán, ott volt a Deszkán; a budapesti Nemzeti Színházban 2012/2013-ban a vásárhelyi rendező állítja színpadra Székely Csaba darabját, ami a Pinceszínház repertoárján is megtalálható. Székely Csaba - közben trilógiává kinövő - Bánya-történetei édeserdélyező, vesszentrianonozó, a kínai korondit a korondi koronditól megkülönböztetni nem tudó tájunkon újdonságnak számítanak, s ez semmit nem von le - sőt! - a dráma és az előadás értékéből, legföljebb a McDonagh-túladagolásban szenvedők érzik azt, hogy túl sok a kísérteties hasonlóság a szintúgy egzotikus ír istenhátamögöttiséggel. "Ebben az előadásban nem tolakszik előtérbe a rendező, gyakorlatilag észre sem vesszük, s ez mindenképp erényére válik a produkciónak. A pinceszínházi verzióval ellentétben itt nincs fölösleges mélységkeresés és kitett drámaiság, az "a tegnap" és a "nem-e" autentikusan hangzik; Vásárhelyen röhejes gyötrődés és gyötrelmes röhögés van, ami életszerűvé és életszagúvá, nem pedig el- vagy megjátszottá tesz egy helyzetet."

A produkció a legjobb előadás kategóriájában is versenyez.

Bányavirág - Bányai Kelemen Barna, Viola Gábor - Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, Yorick Stúdió
Bányavirág - Bányai Kelemen Barna, Viola Gábor - Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, Yorick Stúdió

Kaisers TV, Ungarn - Pintér Béla és Társulata - rendezte: Pintér Béla

Pintér Béla és Társulata a Kaisers TV, Ungarn kapcsán időutazásra hív: az 1848/49-es szabadságharc egy fiktív hősének életébe enged bepillantást. A Kaisers TV, Ungarn története 1881-ben kezdődik, amikor gróf Baráznay Amália hipnózis segítségével időutazásra indul és 1848-ban találja magát. Találkozik apjával, Baráznay Ignáccal, akit a krónika a "sukorói oroszlán"-ként emleget, és olyasmit tud meg róla, ami teljesen megváltoztatja a sohasem látott, de imádott apához és a nehezen tűrt anyához fűződő korábbi érzéseit. Elkezd harcolni a szülei házasságának és a forradalomnak a megmentéséért. És minden a schwechati csatában dől el... 1848-ba visszakerülve Amália az akkor már működő császári televíziónál, a Kaisers TV, Ungarn stúdiójában kap állást. Az időszakot ugyanis a darabban úgy mutatják be, mintha már ebben a korban is létezett volna televízió, így egy tévéstúdió működését, munkatársainak az életét is megismerhetjük.

Enyedi Éva színész-dramaturg elmondta, hogy a produkció, ahogy számos korábbi előadásuk, egyszerre feszeget történelmi-politikai és személyes, családi problémákat. "A történelmi köntösben megjelenő aktuálpolitika mindig érdekes: a párhuzamok, ellentétek, az általános emberi tulajdonságok, ahogy korokon keresztül újra és újra felbukkannak. Lehet az bármilyen történelmi, politikai helyzet, az emberi gyarlóságok nagyon hasonlóak" - fogalmazott.

Thuróczy Szabolcs színész a darabok színpadra kerülésének folyamatát világította meg, azt, hogy az új drámák születésekor Pintér Béla mindig kikéri a társulat véleményét: "Ez a legtermészetesebb dolog. Vagy hogyha elbizonytalanodik, azt rögtön látjuk rajta és próbálunk segíteni. Ahogy megír egy jelenetet vagy egy hosszabb részt, rögtön teszteljük is. Abból, ahogy visszaolvassuk, azonnal érzi ő is, vagy mi is érezzük, hogy kell-e, tudunk-e segítséget nyújtani valamiben. Ilyenkor ezt megbeszéljük, és ezeknek az apróbb vagy nagyobb segítségeknek a birtokában próbálja utána továbbírni vagy korrigálni a darab történetvezetését. A színészet az egy más téma. Azt rögtön látni kell, hogy az jó irányba megy vagy nem. Azt rögtön mondja is, hogy szerinte így vagy úgy kellene módosítani."

A Kaisers TV, Ungarn a legjobb új magyar dráma kategóriájában is versenyez.

Kaisers TV, Ungarn - Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs
Kaisers TV, Ungarn - Mucsi Zoltán, Thuróczy Szabolcs

Krízis-trilógia (A papnő) - Krétakör - rendezte: Fancsikai Péter, Gulyás Márton, Schilling Árpád

A papnő, amely több külföldi fesztivált is megjárt, a trilógia harmadik része. Így írt róla kritikusunk: "Gyerekszereplőkből nincs hiány a harmadik, A papnő című produkcióban sem. A narratíva itt a legrészletesebben kidolgozott, alkotói módszereket és formai megvalósítást tekintve ugyanakkor ez a leginkább heterogén előadás. A keretben - melyről nem tudni, mennyire személyes ihletettségű - Sárosdi Lilla játssza Lillát, az anyát, a kiégett színésznőt, aki pszichiáter férje elől menekülve, a saját életével történő szembenézés helyett, nem titkolt világmegváltó szándékkal egy erdélyi kis falu drámatanárnőjévé avanzsálódik. A tanári kar ellenszenvét gyorsan kivívja, de ideológiai vitába bonyolódik a plébánossal is. Pedagógiai nézeteik gyökeresen ellentétesek, egyik a szabadságot és önálló döntéseket tekinti lényegesnek, másik a megadott rendhez történő alkalmazkodást, idomulást - persze lehet vitatkozni azon, hogy adott keretek között melyik a célravezetőbb, az élet melyik nézőpontot igazolja. Az előadásban folyamatosan ütköződnek különféle világ-, társadalmi, pedagógiai nézetek, elvek és viszonyítási pontok. A beszélgetős, problémafelvető, önismeretet fejlesztő foglalkozások elindítanak valamiféle változást a gyerekekben, de Lilla egy adott pillanatban, otthagyva csapot-papot, gyerekével (Balázs) együtt visszaköltözik a városba.

Az előadás színházi-pedagógiai kísérletnek köszönhetően jött létre. A stáb valószínűleg hasonló szituációs játékokkal dolgozott, mint az előadásbéli Lilla: tábort szerveztek a különböző társadalmi közegekből érkező gyerekeknek, önismereti fejlesztés szándékával, fontos társadalmi problémák megvitatásának lehetőségeit vizsgálva, és e projekt során választották ki az előadásban szereplő gyerekeket. A gyerekek nem színészként működnek, előadásbéli szerepük nagyon hasonló, majdnem azonos valódi karakterükkel."

Mint ismeretes, Schilling Árpád a jelölést visszautasította. Indoklásából - mely ide kattintva olvasható teljes terjedelmében - kitűnik, számára "A függetlenség nem esztétikai, hanem működésbeli kategória, amely kizárólag az államhoz fűződő viszonyra utal. Ha hozzájárulunk ahhoz, hogy a "függetlenség" esztétikai alapon váljon megítélhetővé, akkor vagy valami igazán innovatív szempontrendszerrel kell rendelkeznünk, vagy egyszerűen nem értjük, hogy jelen szakma-politikai helyzetben a díj odaítélése milyen rendkívüli veszélyeket tartogat a díjazottak számára."

Legyen Ön is színikritikus - szavazzon!