Katalin

Jean Lambert-wild: "Folyton kincseket keresünk"

2012.11.27. 08:00

Programkereső

A tavalyi évadban a Nemzeti Színház több előadását is megtekintette a normandiai Comédie de Caen vezetője. Hogyan értette meg a mondanivalót a magyar nyelv ismerete nélkül? Erről, és májusra tervezett, cigánymeséken alapuló vendégrendezéséről is kérdeztük. INTERJÚ

- Nagyon fiatalon, harmincnégy évesen lett színházigazgató. Adódott ebből fakadóan valamilyen nehézsége vagy könnyen át tudta venni a központ irányítását?

- A Comedie de Caen nem szokványos értelemben vett színház, hanem Nemzeti Dráma Központ (Centre Dramatique National). Ez a kilencedik legfontosabb ilyen intézmény Franciaországban. Vajon a korom okozott-e problémát? Azt hiszem, hogy nem. Ha bajszos vagy pocakos lettem volna, bizonyára nyugodtabban fogadták volna az érkezésemet, de leginkább az volt problémás, hogy elfogadtassam, honnan jövök, hogyan öltözködök és milyen vagyok. Az emberek sokszor nem bíznak meg egy olyan bohókás alakban, mint amilyen én vagyok, pedig legtöbbször az ilyen emberek kincset érnek.

Jean Lambert-wild
Jean Lambert-wild

A színházunkban egyre több érdeklődő van, a produkcióink a világ minden pontján turnéznak, tehát általános elégedettségről beszélhetünk. Ennek ellenére mégis kicsit külsős maradok: mikor egy új ötletet ajánlok, a többiek még mindig nem tudják, meg tudják-e csinálni azt vagy sem. Szerintem ez az egész nem kor kérdése, hanem azé, kik a legalkalmasabb emberek arra, hogy adott művészeti elképzelések szerint igazgassanak egy színházat. Lehetnek akár üzletemberek, akár bohókás művészek. Az előbbiek olyan kincseket kezelnek, amelyek már léteznek, de előfordulhat az is, hogy ezek a kincsek szimbolikusan, gazdaságilag vagy politikailag kimerülnek. Ezzel szemben a bohókás művészek soha nem fogják ezeket a meglévő kincseket keresni, hanem az után fognak kutatni, hogy jobbat találjanak és azt másoknak is átadják. A mi érdekünk megbízni bennük. Úgy érzem, szerencsém van, hogy a Nemzeti Színházban egy ilyen kincskereső művész az igazgató. Látom ezt a jellemvonást a szemében és ez nagyon szimpatikus.

- A Comedie de Caen számára a nemzetköziség nagyon fontos. Eddig ön milyen projektekben vett már részt a közép-kelet-európai térségben?

- Eddig kisebb produkciókat, bohócjeleneteket vittünk színpadra Kelet-Európában, nagy előadásokat még nem sikerült megvalósítani. De a vágyaim végtelenek és hiszem, hogy minden egy újabb kincskeresés tárgya lehet. Vannak darabok, melyeket nem szeretnék a saját országomban megrendezni, mert a saját színészeimmel együtt kihozott értelmük kevésbé lenne mély, mintha ezt más országban tenném. Ilyen például Csehov Három nővérje. Nem vagyok benne biztos, hogy egy francia színész megfelelően tudna interpretálni egy ilyen minőségű szöveget. Azt gondoljuk, a szövegek körbejárnak a világban és bárki bárhol meg tudja őket valósítani. Ez bizonyos értelemben igaz, de a hely atmoszférája, ahol mindezeket nézzük, saját magunkra is visszavetül. Számomra kimondottan érdekes, hogy a világban mindenféle társaságokkal és nemzetekkel találkozom, és akkor kimondottan nekik írok. A közeljövőben például egy nagy japán színésszel fogok közös produkciót létrehozni. Úgy dolgozunk, hogy az elkészült mű az ő színészi kapacitásához, képességeihez a legközelebb álljon. Én egyéneknek írok, ezért az egyénekkel való találkozásom az én írásbeli szivárványomat, palettámat színesíti. Biztos vagyok benne, hogy mikor napközben a magyar színészekkel fogok együtt dolgozni, munka után, esténként számukra fogom ezt a darabot írni. Ez az átka a művészeknek: mindig, mindenhol és folyton kincseket keresünk.

- Tavaly több előadást is látott a Nemzeti Színházban. Melyek fogták meg leginkább és miért?

- Nem beszélnék kimondottan egy előadásról. Ami leginkább inspiráló volt számomra, az a színház egysége, valamint az igazgató és színészek közti összhang, koherencia. Alföldi Róbert lelki gazdagságát és a közönség iránt tanúsított nagyvonalúságát minden előadásban tetten értem. Voltak kortárs, klasszikus és bulvár darabok is a látottak között, melyeket az említett koherencia láthatatlanul összekötött. Kiváló színészek játszottak ezzel az egységességgel: valamennyi alkalommal kicsit máshogy, kicsit új módszerekkel, de mégis mindig ugyanúgy. A Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból azért volt lenyűgöző számomra, mert sejtetett egy már-már matematikai jellegű mesterségbeli tudást a színházi és a színpadi bemutatás művészetéről. A virtuozitás mellett egyfajta folyamatosan jelen lévő törékenység jellemezte ezt az előadást, ami azt bizonyította, hogy a rendező hisz egy ideájában. Mivel egy szót sem beszélek magyarul, ezért az előadások közben sokat gondolkodhattam és a darab alatt, de még utána is ezt kérdeztem folyton: mi ez az idea?

Ha a színházat, mint terminust nézzük, akkor egy olyan helyszínről beszélünk, ahol a társadalom közösen gondolkozik és reflektál, mintha tükörbe nézne. Ez az idea a századelő óta jelen van, mint megőrzendő momentum. Mindenen átment már, a nagy háborúkon, a legnagyobb katasztrófákon, gazdasági válságokon, még a butaságot és korunk nagy médiaváltozását is túlélte. Ez azt mutatja, hogy a költők halhatatlanok, viszont a hercegek igenis halandók.

Jean Lambert-wild
Jean Lambert-wild

- Említette, hogy "minden tudományág helyet kaphat a színházban", és az imént Alföldi Róbert mesterségbeli tudásáról beszélt, ami a színpadi bemutatást illeti. Ön szerint a rendezésben szükség van a matematikára?

- A matematika első jelentésében nyelvtani, már-már nyelvészeti terminológiaként használható. Egyfajta abszolút költészet, a színháznak pedig vágya, hogy abszolút dolgokat mutasson. Létezik itt egy titkos matematika, ami azt segíti, hogy a hang és a gesztus olyan arányban gerjessze egymást, ami kihoz valami értékeset. Ennek megvannak a maga törvényei, melyek közül van, ami tanítható és van, ami nem. A lényeg, hogy léteznek és senki nem ismeri igazán őket. Alföldi Robi egy nagy matematikus. Miért? Mert csakúgy, mint egy jó matematikatanár, képes arra, hogy elmagyarázzon egy több ismeretlenes egyenletet. Belélegezhetővé teszi a szöveget és a saját olvasatát tudja átadni. Robi matematikai kapacitása olyan erős, hogy mindezt egy új egyenlettel is ki tudja bővíteni és olyan ismeretlenekre is felhívja a figyelmet, amiket talán még nem is láttunk eddig az egyenletben. Én, aki nem értem a magyart, értettem, mit mond. A színház csak azért tud létezni, mert másokat befogad. Költészetet képes alkotni bármiből. Minden erő, ami a világot létrehozza, bekerül a színházba. Ezek lehetnek akár ellentétesen ható erők is, mivel ez az egyetlen olyan hely, ahol ez működni tud.

- A jövő évben cigánymeséken alapuló előadást fog rendezni a Nemzeti Színházban. Milyen indíttatásból választotta a cigányság témáját?

- A téma politikai aktualitása evidens. Ezért jöttem. Kár volna, hogyha nem látnánk meg a kultúrájuk gazdagságát. A cigányok tanítottak meg minket egy nagyon fontos dologra: Európában az „európai reményt" mutatták fel nekünk. Meglepőnek tűnhet, amit mondok. A cigányok nem ismerték a határokat, országról országra jártak és vitték a saját és az útközben gyűjtött meséiket magukkal. Gyakorlatilag a jövőnk hírnökei voltak. Mindenhol vannak cigányok, Franciaországban is, itt is. Ők táplálják és lélegeztetik az európai ideált, a világ átalakításának fontos részei. A kultúrájuk egyébként nem olyan távoli a miénktől, sokkal több a találkozási pont, mint hinnénk. Az ő meséikben található karaktertípusok sok ország meséiben előfordulnak. Nagyon általános, költői, eléggé mulatságos történetek ezek, és elsősorban a jó morál képviselői.

Elmesélem egy rövid cigánymese végét. Egy fiatal lány története, akit egy bíró vett feleségül, mert nagyon okos, ám a férj távollétében a feleség önállóan hoz egy ítéletet, ezzel magára haragítva a bírót. A feldühödött férj elküldi őt otthonról, de mivel jó feleség volt, elvihet valamit, ami számára a legfontosabb. A feleség engedelmeskedik, és a férjét viszi magával. Most képzeljünk el egy országot, amit Magyarországnak hívnak. Képzeljük el, hogy cigányok élnek benne, akiket megkérünk, hogy menjenek el, de elvihetnek valamit, ami fontos nekik. Mi lenne, ha Magyarországot vinnék magukkal?

- Az aktuális politikai tartalom és a komolyság mellett az előadás mégis gyerekszínház.

- Természetesen. Az, hogy valami politikai vonatkozású nem azt jelenti, hogy te magad is politizálsz. A legegyszerűbb dolgokat a legegyszerűbb módon kell ábrázolni. Ez gyerekeknek szóló darab, de persze a szüleiknek is. Azt gondolom, jól fogunk szórakozni. Ez nem a cigány tradíciókról szóló előadás lesz. Én nem vagyok cigány, csak inspirációt szerzek ezekből a mesékből. Hosszú időre tud egységet szolgáltatni az, ha emberséget tanítunk a gyerekeknek. Ez viszont már valahol politika. De szerencsére ezt tudjuk nevetve is csinálni.

Jean Lambert-wild
Jean Lambert-wild

- Mi alapján választotta ki a darabban szereplő színészeket?

- Én nem választom ki a színészeket. Ők nem állatok, hogy rájuk mutassak, őt és őt akarom. Én meghívom őket. Láttam sok nagyon jó színészt, és nehéz volt rövid idő alatt választani. Sok mindenkit megszerettem, néhányukat jobban is, őket hívtam meg, és úgy tűnik, nekik is tetszik a gondolat, hogy velem dolgozzanak. Tehát épp az ellenkezője történik: nem én választok, hanem ők azok, akik engem kiválasztanak, és elfogadják a meghívást. A többi a próbák során derül ki. Én így dolgozom.

- Ismert a tudományos munkássága, több könyvet is írt. Lehet elméletek alapján vezetni egy színházat?

- Erre a kérdésre kellene egy éjszakát aludnom a válasz előtt. Végtelen kíváncsiság van bennem, rengeteg minden érdekel a neurobiológiától kezdve az asztronómián át a mitokondriumokig, de nem vagyok semmilyen terület specialistája. Számomra mindenki inspiráló, aki látja az abszolútumot valamiben. A Comedie de Caenban az tölt fel, hogy szép lassan európai színpaddá alakul. Mikor belépsz, olyan, mintha egy boszorkánykonyhában járnál. Különböző helyekről, különböző gyökerekkel érkeznek emberek, akik meglepő, váratlan, de igen népszerű előadásokat készítenek. Ezek olyan projektek, amikben matematikusok, mozisok és képregény rajzolók is együtt tudnak dolgozni. A színház lényege, hogy együtt játsszunk, és jól szórakozzunk.

- Tervez más projektben is részt venni a közép-kelet-európai térségben?

- Oda megyek, ahova hívnak, és ha ez a meghívás tisztességes, akkor mindegy, mekkora színházról van szó, megyek. A hajbókolás nem érdekel, viszont ha van időnk beszélgetni és olyan partnerkapcsolatokban vehetünk részt, melyekben az őszinteség és az egymás iránti nagyvonalúság dominál, akkor rendelkezésre állok. Azonban most nekem lenne egy kérdésem: ha elmennél valahová messze, te mit vinnél magaddal, amit a legjobban szeretsz? Én azt hiszem, a világot vinném magammal. De ha ez nem lehetséges, akkor az életet. Nem fontos hova.


Cigánymesén alapuló előadás - 2013. május 3., Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad

Rendező: Jean Lambert-wild; szereplők: Molnár Piroska, Tompos Kátya, Farkas Dénes, László Zsolt