Salamon

Dívánnyal és feszülettel

2013.03.07. 06:58

Programkereső

A Rózsavölgyi Szalon Az utolsó óra című előadása kettős találkozás: egyrészt a darab szerint, melyben Sigmund Freudhoz látogatóba érkezik a fiatal professzor, Clive Staples Lewis, hogy Istenről vitázzanak, másrészt az előadók szempontjából, hiszen Jordán Tamás és Alföldi Róbert először játszik együtt. INTERJÚ

- Színpadon először dolgoztak együtt. Mekkora szerepe volt ennek abban, hogy igent mondtak a felkérésre?

Jordán Tamás: Rengeteg dolgot kell mérlegelni egy színésznek, amikor felkérik, de mindenképpen nyomatékot jelentett az, hogy Alföldi Róbert a partnerem, mert nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet együtt játszani vele.

Alföldi Róbert: Úgy történt, hogy Zimányi Zsófia felkért, hogy játsszam el Lewis-t, és én Freud szerepére Tamást javasoltam. Soha nem szerepeltem vele színpadon, és azt gondolom, ha az embernek megadatik az a lehetőség, hogy Jordán Tamással dolgozhat, akkor nem kérdés, hogy igent mond-e.

Jordán Tamás - Az utolsó óra
Jordán Tamás - Az utolsó óra

- A Rózsavölgyi Szalon különleges atmoszférája mit tudott hozzáadni az előadáshoz?

AR: Először frászt kaptam, amikor bejöttem ide, mert nem tudtam elképzelni, lehet-e itt rendesen játszani, hogyan tud majd ez úgy működni, hogy színház is legyen, de közben mégse csináljunk teljesen úgy, mintha ez egy színház lenne. Aztán kiderült, hogy az agorajellege miatt fantasztikusan alkalmas a hely arra, hogy két színész úgy szerepeljen együtt, hogy valójában az ittlévő hetven-nyolcvan ember együttesen vegyen részt az előadásban. Színház, de valahogy mégse teljesen az, mivel szalon is, és a kettő között tud lenni. Első alkalommal nagyon meglepődtem, hogy ennyire közel vannak a nézők, effektíve hozzájuk érek, ott vannak mellettem.

JT: Nekem annyival könnyebb talán a helyzetem, hogy itt fut egy népszerű önálló estem, amitől én ezt a helyet már belaktam, és nagyon szeretem. Végignézve a programját azt gondolom, ez a szalon egy olyan hiányt tölt be Budapesten, amire nagy szükség van, és ami - talán némi elfogultsággal mondhatom - kezdetben a Merlin volt. Én ezt nagyon bírom, szeretek a nézőkkel kontaktust tartani, szeretem, ha nagyon közel vannak. Robinak szokatlan ez a helyzet, de én már sokszor találkoztam hasonlóval. Meggyőződésem, hogy ez a darab itt tud igazán jól megszólalni.

Alföldi Róbert - Az utolsó óra
Alföldi Róbert - Az utolsó óra

A kettejük között kialakuló értelmes beszélgetés jó fegyver lehet mindenfajta bigottság és az elvakult ideológiai meggyőződések ellenében?

AR: Kezdjük ott, hogy már maga az a tény nagyon fontos, hogy két olyan ember beszélget egymással, akik lényeges kérdésekről mást gondolnak. Mégis beszélgetnek, és úgy, hogy kíváncsiak a másikra. Azt gondolom, ha ezt az előadásban jól csináljuk, akkor a végére mindenki felül fogja némileg bírálni a saját meggyőződését, és befogadja a másik oldal érvrendszerét is. Bármiről is beszélget manapság két ember, akik különbözően gondolkodnak a világról, annak nagy jelentősége van. Mi itt az előadásban a hitről, Istenről és a vallásról beszélgetünk úgy, hogy közben szerepünk szerint teljesen mást gondolunk.

JT: Én még kiegészíteném ezt azzal, amit egy hetvenedik életévét betöltött ember mondhat, nevezetesen hogy engem mindig is az érdekelt, hogy az a szerep, amit színészként magamévá teszek, az enyém legyen. Ebben is magamról beszélek, még akkor is, ha nem mondom meg, én magam hiszem-e Istent vagy sem. Ahogyan a szerepem gondolkodik, létezik, viszonyul, az vagyok én abban a pillanatban. És aztán annak vagy van hatása, vagy nincs. Remélhetőleg van, de nem az a feladatom, hogy becsomagoljak üzeneteket.

Alföldi Róbert, Jordán Tamás - Az utolsó óra
Alföldi Róbert, Jordán Tamás - Az utolsó óra

- Az önök életében volt olyan mester, akivel idővel szembefordultak?

JT: Rengeteg díjam van, de a legnagyobbról nem tudnak az emberek. Ez pedig nem más, mint hogy egyszer Latinovits Zoltánnal egy órán keresztül, az ütlegelés határáig veszekedhettem azon, hogy a Levegőt című vers első versszakát hogyan kell mondani. Fölcipelt a lakására, és csak mondta, mondta, mert megőrjítette, hogy én mást gondoltam.

AR: Nekem talán Horvaival (Horvai István, a Vígszínház egykori igazgatója - a szerk.) volt ilyen. Ő volt a mesterem a főiskolán, és amikor először megrendeztem a Sirályt, eljött megnézni. Előadás után a Vígszínház harmadik emeletén elkezdtünk beszélgetni arról, mit gondol a rendezésről, és eljutottunk odáig, hogy én végül otthagytam, ő pedig önmagából kikelve kiabált utánam. De később mégis tudtunk beszélni egymással az előadásról.