Jusztina

Horváth Csaba: "Nem engedi meg az édes ízt"

2013.07.28. 07:00

Programkereső

A nagy füzet, a Forte Társulat idei bemutatója, amelyet a Színházi Kritikusok Céhe három kategóriában is a legjobbnak járó díjra jelölt, az Ördögkatlan Fesztiválon látható legközelebb. A rendezőt a szegedi Thealter Fesztiválon értük utol telefonon. INTERJÚ

- Jól sikerült a két tegnapi előadás, bár rendkívül elfáradtunk, erőltetett menet volt. (nevet) Délután ötkor játszottunk egyet, meg este kilenctől. A két előadás között volt durván másfél óra pihenés.

- Keresztes Tamás játszotta az egyik testvért tegnap. Ő átvette a szerepet vagy beugrott?

- Ez egy ugrás, bár azért annál komolyabb, mint egy egyszerű "ugrás", volt egy kis idő, hogy bepróbáljuk Tamással a szerepet. Nagy Norbi, aki az osztályomba jár Színművészeti Egyetemen, nyert egy chicagói ösztöndíjat és augusztus végén érkezik haza. Utána megint ő fogja játszani, de Tamással is látható lesz, akivel már régóta méregetjük egymást (nevet), és arra gondoltam, hogy ez most jó lehetőség arra, hogy dolgozzunk is együtt. Ő aszkéta alkat, aki erre a szerepre kiválóan alkalmas.

Horváth Csaba
Horváth Csaba

- A Színházi Kritikusok Céhe legjobb előadás, legjobb független színházi előadás és legjobb zene kategóriában is jelölte A nagy füzetet.

- Meg vagyok illetődve, én is most délután tudtam meg, nagyon örülünk neki.

- Szerinted az, hogy a legjobb színházi és a legjobb független színházi előadás kategóriában is ugyanaz az előadás szerepel jelent valami kategóriákon túlmutató elismerést?

- Ezt azért nem szeretném én megválaszolni, mert nyilván ők tudják, akik jelölik, hogy miért jelölik. Mindenestre nagyon megtisztelő. Persze valószínűleg jelent valamit, talán valami olyasmit, hogy kezdik elfogadni, amit csinálunk, és azt teljes értékű színháznak minősíti a kritika.

- Olvasod az előadásaidról írt kritikákat?

- Persze. Fontosnak tartom, amikor írnak az előadásról, de ugyanolyan érzékeny ember vagyok, mint minden valamire való művész, nem feltétlenül vagyok felvértezve a rosszul sikerült, bántó mondatok ellen. Tudom, hogy ezt el kell fogadni, gondolom, a kritikusnak sincs könnyű dolga, ha rosszat kell írni egy előadásról, vesz egy nagy levegőt és leírja. Olvasom a kritikákat, mert az alapvető funkciójukat fontosnak tartom. Nyilván az ember szelektál a jó és a rossz írások között, ahogy a kritikus is szelektál jó és rossz előadások között.

- A nagy füzetről Nánay István készített egy részletes, elemző szöveget, ami arra a kérdésre fut ki, ahová az előadás is: menni vagy maradni?

- Fontos tényező volt a próbák közben, hogy van, aki abból próbál főzni, ami itt van, és van, aki elmegy. Ez fontos momentuma az előadásnak, jól írta le Nánay István. Én a "maradni" mellett voksolok. Ez van, ez adatott. Ebből kell főzni. Egyrészt a "menni vagy maradni"-hoz elérkeztünk a próbák során, másrészt egy erős dramaturgia megoldás ez, ami Kristóf Ágota érdeme, akinél a megoldás a szétválás. Olyan ez, mint egy görög drámában, ahol a megoldás, az ünnep, a halál. Látom a saját életemet, a pályámat, tisztában vagyok vele, hogy hol élek, honnan fogalmazok és azzal is tisztában vagyok, hogy innen kell, hogy fogalmazzak, máshol ezt nem tudnám megtenni. Egyébként csupa praktikus okai vannak, itt él a családom, a gyerekeim. Mindenképpen megoldás. És az itt maradás egyszerre egyfajta teher felvállalása, és jó érzés is, hogy itt tudok dolgozni ebben az országban.

- Ami van, abból nagyon jót lehet főzni, mondom ezt most A nagy füzetre, de mondhatom a Toldira is, amit az osztályoddal csináltál, szintén az évad meghatározó előadása. Ez egy jól sikerült évad volt?

- Mondhatom, hogy ez egy jól sikerült évad, de nem szeretném elkiabálni. Mi évek óta nagyon keményen dolgozunk, közben meg sokszor volt olyan érzésem, persze ezzel nem vagyok egyedül, hogy méltánytalanul vagyunk hanyagolva. Örülhetek az évad sikereinek, de az előző munkák is nagyon fontosak voltak. Amikor három éve megcsináltuk a Godotra várva-előadásunkat, akkor azt legalább olyan fontosnak és a Forte Társulat életében kifejezetten jelentősnek találtam.

- Július 31-én Nagyharsányban játszotok. Voltál esetleg az Ördögkatlanban korábban is?

- Nem, de a programot mindig néztem és lenyűgöző, hogy ilyen színvonal tud még lenni. Ez a szegedi Thealterre is igaz. Ezek a fesztiválok masszívan tartják a minőségorientációt, itt a minőség az elsődleges. Heroikus a küzdelem, amit a fesztivál szervezői vívnak, legalább annyira, mint néhány művésznek, akik hosszú éveken át kitartanak az útjuk mellett, még akkor is, ha ez az út roppant rögös.

- Az előadások után maradtok egy kicsit szétnézni?

- Azt tudom, hogy Európa Kiadó-koncert van aznap este, arra mindenképp el akarok menni, mert a budapestiről lemaradtam. (Nevet.) De sajnos többet nem tudunk maradni. Terveztem, hogy leviszem a családomat, de a két kisebbik kislányom még túl pici, körülményes lett volna megoldani. Elmegyünk másnap nyaralni, mert végre lesz egy kis pihenésre idő.

- Mi lesz a következő évadban? Lesz a trilógia további két részéből előadás?

- Nem tervezem a további két részt adaptálni, A nagy füzet volt nekem nagyon fontos, ami önmagában megáll a lábán, önálló mű. Mást fogunk csinálni, de erről még nem akarok beszélni, mert még nagyon dolgozom rajta. Béreljük a próbateremet a Sínben, fizetjük a havi bérleti díjat és a következő bemutatónk is a Szkéné Színházban lesz. Úgy érzem ez egy nagyon jó szövetség a Forte és a Szkéné között, mert nagyon pozitív a hozzáállás mind a két fél részéről.

- A nagy füzet jó gyümölcse lett ennek az együttműködésnek...

- Szép, hogy így mondod, hogy "gyümölcse", mert egyébként zöldsége, de szép így. (Nevet.) Fontos, hogy zöldség, mert édes íz az nincs az előadásban. Ez a szigorú, alázatos, szikár és redukált nyelvezet nem engedi meg az édes ízt, vagy a cukrot.