Cecília

Zsótér Sándor: "Mindenki Hamlet akar lenni"

2013.07.31. 06:58

Programkereső

Idén kilencedik alkalommal rendezték meg Gyulán a Shakespeare Fesztivált, melyre minden évben az előző évad legizgalmasabb hazai és nemzetközi Shakespeare-előadásait hívják meg. A középpontban mindig valamely Shakespeare-mű vagy egy ehhez kapcsolódó kérdés áll, ahogy ez alkalommal a "nagymonológok" és a Hamlet. Zsótér Sándor nem ismer határokat: földön, vízben, levegőben rendez, vele beszélgettünk Hamlet-rendezéséről. INTERJÚ

- Néhány éve a József Attila Színházban megrendezte a Hamletet. Most a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéveseivel lett belőle vizsgaelőadás. Maradt hiányérzete, hogy újra elővette?

- Első éves korukban kitaláltam, ha felkér Marton László, ezt a darabot csinálom. Azt akartam, hogy ami megérthető belőle, megértsék. Előbb a mit, azután hogyant. Azt akartam, hogy a munka próbára tegye őket, s a tizenegy hallgató foglalkozzon több szereppel. A szép lány játsszon sírásót és öreg hullát,  egy másik szép lány a figyelni tudó Horatiót. Emelkedett fiú vicceset, szép fiú görényt. Figyeltem arra is, ki mire képes. Hogy lehet megvilágítani Laertes ritkán jelentős alakját, Horatio sokszor elsinkófált figyelemre méltó jellemét. Olykor többet kaptam, mint amit vártam, néha kevesebbet. A József Attila Színházban mások voltak a körülmények és adottságok, de a darabról most sem gondolkozom másképpen.

Zsótér Sándor
Zsótér Sándor

- Bátrabban rendezett a főiskolásokkal?

- Igen. Itt nem kell nyalakodni. A színházban túl sokat udvarolok, várakozok. Itt erre se idő, se lehetőség nincsen. Találkoztak egy vadidegen rendezővel, s ez sokkolóan hatott rájuk is, rám is. A megszokottból szokatlan helyzetbe csöppentek, de a végeredmény jól sikerült. Marton László, ők is, én is azt gondoltuk, jó lenne, ha előadásként játszhatnák. Jó, hogy a POSzT-on és Gyulán is előadhattuk.

- Pécsett is, Gyulán is szabadtéren játszották a Hamletet. Az Ódry Színpad zárt teréből kellett a két, egészen más adottságú térben egy-egy nap alatt újragondolni az előadást. Pécsett fákon, Gyulán a hideg és piszkos tóban játszottak. Meddig feszíthetőek a főiskolások határai?

- Nagyon sok mindenre rávehetőek. Ha Gyulán kellett volna velük az előadást megrendezni, sok mindent nem mertem volna megcsinálni.

- A kilencvenes években rendezett előadásai köszöntek vissza, amikor ugyanilyen kíméletlenül, bátran feszegette a színészek fizikai határait. A későbbi rendezései "megnyugodtak". Hiány?

- Ha nincs a feszített munka, itt sem születik meg ez az előadás. Hogy az előadás részben a nézőtéren játszódik, nem újdonság. A nézőtéren egy színész a színpadon játszó színészt figyeli, a színpadon ülő néző mindkettőjüket: leselkedő viszony jön létre. Nagy a kockázata, hogy az új helyszín milyen új ötleteket ad az előadáshoz. Ezért gyűlölöm az adaptálást. Az Ódryn, a zsinórból leengedett vasrudakon végig vívják az előadás utolsó huszonöt percét. Pécsett "levegőben", fákon vívnak. Szédítő volt a terep - a liget, a távolságok, a távlatok. Gyulán a víz volt az úr. Számos jelenet a hideg, mocsaras vízben háborgott. Ezt valóban csak velük lehet megcsinálni. Új formát ajándékozott a szilárd tartalomnak az új környezet. Volt, aki itt talált önmagára. Ráadásul Shakespeare tető nélküli helyre írta darabjait.

Ifj. Vidnyánszky Attila - Hamlet
Ifj. Vidnyánszky Attila - Hamlet

- Visszatalált a mű az eredeti helyszínére?

- Igen, oda, ahol az illúziónak nincs jelentősége. Kozmikusan szól a csillagos ég alatt a természet közönyében. Kiszámíthatatlanul. Más a játék a délelőtti próba napfényben, mint este. Pécsett a nézők napszemüvegével nem lehet farkasszemet nézni. Dög nehéz volt adaptálni Pécsett és Gyulán is. Boldog vagyok a végeredménytől. Örülök nekik. Rengeteg alkalmazkodást, rugalmasságot tanultak.

- Inspiráló, hogy a főiskolások tele voltak ötletekkel? Ők is tettek bele az előadásba?

- Nem működik nélkülük. Jókedvükben voltak leleményesek. Horatio (Zsigmond Emőke - a szerk.) percekig fuldoklott a hideg vízben, hogy mindenkit meglepve bukkanjon ki a Tó-színpad alatti mocsárból Hamlet levelével. Lenyűgözött. Eszembe nem jutott volna. Az egyik Hamlet (Ifj. Vidnyánszky Attila - a szerk.) kötelet kerített a megmászhatatlan fára és ezzel az égbe emelte a monológot. Ezért érdemes csinálni.

- Az a főiskolai vizsgaelőadások gyakorlata, hogy lehetőleg mindenki több szereplőt alakítson. Megváltozik ettől az előadás súlypontja, olvasata, értelmezése?

- Nagyon más. Komolyan kell figyelni, ki kicsoda éppen. Nyáron a humora is változik, hiszen a nyári színháznak más a közönsége. Éhesek a humorra, odaadóbban nevetnek. Ez lendít a színészen is.

Jelenet a Hamlet c. előadásból
Jelenet a Hamlet c. előadásból

- Attól izgalmas velük dolgozni, hogy nem kiforrott színészek, hanem még nagyon alakíthatóak?

- Nehéz válaszolni. Szeretem őket félkészen. De szeretem a túlérett sajtot is.

- Izgága, érzékeny, nehéz rendező. Mi a felelőssége a velük való munkában?

- Az utolsó pillanatig kínzom őket. Amíg egy csöpp lehetőséget is látok a javulásra. Talán meggyőztem őket, hogy nem mindegy, mit miért mondanak. Igyekeztem, hogy Nádasdy Ádám fordításának jambusait érthetően, köznapian közvetítsék. De ehhez gondolkozniuk kell, s akkor a gondolat ritmusa megadja az intonáció szabadságát és szépségét.

- Egyértelmű volt, hogy nem Arany Jánost, hanem a Nádasdy-fordítást használja?

- Nem mertem Arany szövegét. Még nem tartanak ott. Még nincsenek felkészülve, hogy úgy bánjanak szöveggel, amire csak kevés színész képes. Azt akartam elérni, úgy mondják a szöveget, hogy elhiggyem.

- Nekik miről szól a Hamlet?

- Mindenkinek másról. Más belső erők dolgoznak mindenkiben. Mindenki Hamlet akar lenni, ezért volt nehéz az egyik Hamletnek Poloniust és Claudiust is játszani. Komoly szakmai feladat. Egészen mást jelent Hamlet az egyes színészeken keresztül. Monológjaiban van az intelligenciája. Tele van kétségekkel, habozással, elbizonytalanodással, gyávasággal. Ha kihúzzuk a monológokat, rémdráma lesz.

Gyulai Várszínház
Gyulai Várszínház

- Látta Gyulán Bocsárdi László Hamlet-rendezését? Ő kihúzta a nagymonológokat.

- Sajnos nem. Csak a próba és az előadás napján tudtam ott lenni. Fontos, hogy majdnem mindenki több szerepet játsszon, mert arra vágytam, hogy legyenek előítéleteik a szerephez. Ne mondják előre, hogy az egyik szemét, a másik pedig ártatlan.

- Sokkal nagyobb koncentrációt, színészi feladatot jelent átjárni egyik szerepből a másikba? Vagy ezek stílusgyakorlatok?

- Sokkal komolyabb. Nem értem, mit ért stílusgyakorlaton. A vizsgán is villogni kell, de egy előadás nem csak az iskoláé. A József Attila Színházban rendezett Hamlet-előadás legmegrendítőbb pillanata a Színész monológja volt. Bakó Márta játszotta. Sajnos már nincs köztünk. Azt az érettséget, bölcsességet nem lehet számon kérni húszéveseken. De felnőttek. Nem gyerekek. Tapasztalatukat ők is kölcsön adhatják a szerepnek.

- Amikor egyesek azt vallják, hülyeség az Egyetemen Shakespeare-rel foglalkozni, milyen indokokat mondanak?

- Úgyse tudják megcsinálni. Mert megváltozott a világ. Nem érnek fel sem mentalitásban, sem dikcióban a feladathoz.

Jelenet a Hamlet c. előadásból
Jelenet a Hamlet c. előadásból

- A gyulai Shakespeare Fesztivál kilenc éve izgalmasabbnál izgalmasabb előadásokat mutat be. Maga is több művét állította színpadra. Mitől izgalmasak a Shakespeare-művek?

- Csak szavai meg színészei voltak. A hatás érdekelte. Bonyolult szövevényes darabok, bonyolult alakokkal. Nem lehet képre lefordítani. Hogy melyik rendező mit rendez belőle, melyik színész mit játszik el, más kérdés. Van, amikor üzenni, utalni akarnak egy-egy Shakespeare-előadással. Nézni nagyon fárasztó. Értem, hogy elvékonyítják a hatás érdekében. Leülni, türelmesen, figyelmesen elolvasni nehezebb. De nem kell sutba dobni azt, amit nem értünk rögtön.

- Elegendte őket, vagy lesz folytatás?

- Tovább játsszák az Ódryn. Van, aki beépít, van, aki átlép rajtam. Aki ebbe melót tett, annak fontos. Nem tudom, hogy lesz az övék, ez már az ő dolguk.