Vendel

Lovas Rozi: "Az a lényeg, hogy hiteles legyek"

2013.08.16. 06:58

Programkereső

Tavaly végzett a Kaposvári Egyetemen Mohácsi János osztályában. Volt gyakorlaton Kaposváron, Pécsett, a Magyar Színházban és a Játékszínben. Jelenleg a Kiss Csaba vezette Miskolci Színház megújult társulatához tartozik. Stella szerepéért A vágy villamosában elsőre kiérdemelte a Fidelio legjobb harminc év alatti színésznőjének járó díját az idei POSzT-on. INTERJÚ

- Kezdő színésznőként bedobtak a mélyvízbe A vágy villamosa Stellájával. Milyen elképzelésed alakult ki a szerepről, a rendezésről, az előadásról?

- Kiss Csaba az amerikai Csehovként értelmezte Tennessee Williams-et, mélylélektani problematikákat keresett. Próbáltam úgy felfogni Stella szerepét, mint egy olyan lányt, aki Blanche-sal teljesen azonos környezetből jön, de teljesen ellentétes utat jár be. Igyekszem a Blanche-i problematika inverzét megtestesíteni.

Lovas Rozi
Lovas Rozi

- Milyen jelentőséget tulajdonítasz a POSzT-nak és a Fidelio díjának?

- Annyira örültem a díjnak,  hogy kellett hozzá pár nap, amíg felfogtam. Ez annak a visszaigazolása számomra, hogy talán azon az úton vagyok, amin lennem kell. És érdemes továbbcsinálnom, sok energiát, bánatot, örömet beletenni. A POSzT mindig fontos esemény volt számomra, amióta színházzal foglalkozom. Már a Színművészeti előtt jártunk oda, hol valamilyen OFF programban szerepeltem, hol előadásokat néztem. Álmaim között szerepelt eleve versenydarabbal ott lenni. Fantasztikus érzés volt, hogy az első POSzT-os szereplésemmel kaphattam ezt a díjat. Nagyon komoly löketet ad. Jó lesz visszagondolni rá rosszkedvemben.

- Hogyan befolyásolja a jövőképedet a megosztottság, az átpolitizáltság, ami alól a színházi szakma sem kivétel?

- Szerencsém van, mert az egyetemi éveimbe nem férkőzött be ez a borzalmas megosztottság, utálkozás, és az olyasféle kényszer, hogy muszáj valahová állnom. Még semmit nem tudok az életről, a szakmáról, de már rá vagyok kényszerítve. Iszonyatosan nagy felelőtlenségnek érzem, hogy ha csak a saját generációm felől nézem. Nem ezzel kellene  foglalkozni. Tanulni kéne, rengeteg zseniális színész vesz minket körül. Sokakat teljesen lefoglal az ügyködés, hogy hová menjek, kinek a háta mögé álljak. Gyakran mondják nekünk az idősebbek kollegák, hogy nagyon rossz időszakban lettünk színészek. Kevés a munka, bezzeg amikor ők jöttek ki a főiskoláról, versengtek értük a színházigazgatók, a rendezők, a televízió és mozifilmesek. Manapság nagy szerencse, ha valakinek egy évre előre van munkája. Nem helyénvaló, amikor az emberek valami übermensch pozícióból beleszólnak egymás életébe. Igenis rajtunk is múlik ennek a szakmának a jövője. Nem visz jóra, ha megmondják nekünk, hogyan  és mit szabad csinálni, nem pedig a saját frissen hozott energiáinkat tudjuk kamatoztatni. Szerintem megérdemeljük a kíváncsiságot.

Györgyi Anna és Lovas Rozi A vágy villamosában
Györgyi Anna és Lovas Rozi A vágy villamosában

- Két évig bölcsészhallgató voltál, mielőtt a Kaposvári Egyetemre kerültél. Sokat haboztál a színészi pályát illetően?

- Évek alatt fogalmazódott meg bennem, hogy ez foglalkoztat, és nem múlt el a vágy, hogy kipróbáljam magam a színészetben. Először a Színművészetire jelentkeztem, de végül Kaposvárra vettek fel. Rátettem egy évemet a felkészülésre. Nagyon hálás vagyok, hogy így alakult, mert remek osztálytársakat és tanárokat fogtam ki.

- Kísérletezőbb jellegű, kreatívabb hozzáállást tanultál Mohácsi növendékként. Mintha lenne egy alternatív színházi oldalad is, amit korábban a KoMa együttesben  kamatoztattál.

- Sajnos ez hiányzik most az életemből. Nemrég Kőszegen léptem fel a Füge táborban. Előtte a Jurányiban próbáltunk, ott voltak a HOPPartosok, a Szputnyikosok, és baromira megkívántam, hogy legyen részem egy ilyen szabadabban gondolkodó, kötetlenebb közegben alkotni. Időről időre nagyon fontosnak tartanám. Azt hiszem, a kreativitásomat is másként mozgatná meg. Jelenleg inkább kőszínházban dolgozom. Szerintem érdemes a kettőt keverni.

- Kiss Csaba évi négy bemutatóra szerződetett Miskolcra. Sikerült megtalálnod a helyedet ebben a friss, fiatal társulatban?

- Fantasztikus dolog, ami Miskolcon elkezdődött. Igazából minden adottság megvan ott. Maga az épület is nagyszerű, az  ország legrégibb kőszínháza. Van öt játszóhely, különböző lehetőségekkel, ami alapban megmozgatja a rendezők fantáziáját. Tavaly például tizenhat bemutató volt, mellette rengeteg külön rendezvény. A közönség is fantasztikus, komoly hagyománya van a színházbajárásnak. Annyira nem a kommersz dolgokra kíváncsiak, hogy a egyik legnagyobb sikere A hideg gyermeknek volt, amit Szőcs Artur rendezett.

Lovas Rozi és Kocsis Pál A vágy villamosában
Lovas Rozi és Kocsis Pál A vágy villamosában

- Azért az elköteleződést is szereted, keresed a biztonságot?

- Örök elköteleződésre nem gondolok. Hiába magányos műfaj a színház abban az értelemben, hogy az adott problémákat, a szereppel kapcsolatos gondokat magamnak kell megfogalmazni, és ebben senki nem tud segíteni, de kizárólag csapatban működik. Abszolút csapatjátékos vagyok, és nagyon örülök, hogy egy jó csapathoz tartozom.

- Jövőre milyen szerepekben számítanak rád?

- Szabó Máté rendezi a Négyszögletű kerek erdő című gyerekdarabot, amit az évad végén próbáltunk és szeptemberben mutatunk be. Aztán elkezdtem A tanítónőt, amiben Flóra szerepét alakítom. A Sirályban pedig Mása leszek. Mindkettőt Rusznyák Gábor rendezi. Ezenkívül lesz még egy nyári bemutató, amit még nem tudunk. Közben a szünetben  a Pesti Magyar Színházban Rómeó és Júliát játszom. Azt hiszem, szükségem van arra, hogy sokféle közegben mozogjak, sokféle impulzust kapjak, mert az tart kellően kreatív állapotban.

- Ebbe a kreativitásba mennyire fér bele a film? A Made in Hungariában egy kisebb szerepet játszottál, a Nejem, nőm, csajom kapcsán egyenesen az új magyar filmvígjáték szendéjének neveztek.

- Nem zavar. Ilyen a fizimiskám. Huszonhét éves vagyok, de a mai napig elkérik a személyimet, ha bemegyek egy dohányboltba. Ha picit furán gondolkodom, úgy negyven éves koromig így fogok kinézni, aztán megráncosodom. Hiányzik majd az átmenet. Próbálok vele megbarátkozni. Más lehetőségem nincs.

Tenki Réka és Lovas Rozi a 2013-as POSzT Fidelio-különdíjasai
Tenki Réka és Lovas Rozi a 2013-as POSzT Fidelio-különdíjasai

- Szinkronban van ezzel a lelked?

- Az lázadóbb, sötétebb, nyughatatlan, örökké elégedetlen. Ebben az évben olyan jó dolgok történtek velem, hogy félek, hogy jön valami rossz. Soha nem érzem úgy, hogy valami nagyon jó, és aztán meg lehet nyugodni. Maximum egy két napig tart, amíg nyugodt állapotban vagyok. De nem bánom, mert ez visz előre. Többek között azért  csodálatos a színház, mert nincsenek állandó értékek. Hiába tombolt a közönség tegnap, hiába írták meg, hogy remek voltál, az egyáltalán nem biztosíték arra, hogy holnap is így lesz. Pontosan ezért szükséges egy folyamatosan áramló és éberen tartó energia, vagy egy ilyen tónusú állapot, mert abban lehet a színpadra menni. Ha valaki belefekszik a hullámokba, rutinból, régen begyakorolt dolgokból építkezik, az céltalannak tűnik az én szememben.

- Tizenhat éves korodig versenyszerűen teniszeztél. A sportkarrier nem érintett meg?

- Egy idő után, amikor kinyílt a szemem, meg a szívem, éreztem, hogy nem ez az utam. Nem nekem való. Nem éreztem magam benne jól. Rettenetesen féltem a versenyektől. Edzeni szerettem, és sokkal jobban játszottam az edzéseken mint a versenyeken. Lestresszelt valami teljesítési kényszer, aminek a leírható eredményeként - úgy éreztem - meg kell felelni. Ettől bepánikoltam egy idő után, és komolyan megterhelt agyilag, lelkileg. Nem volt soha vágyam, hogy világhírű teniszező legyek. Úgyhogy nem jelentett nagy áldozat abbahagyni. Egyszerű módon egy komoly sérülés vetett véget neki.

- Otthonról hoztál magaddal valami művészi indíttatást?

- Édesapám belsőépítész, egyébként az első nyolc évét a díszlettervezői szakmában töltötte. Van építész, iparművész a családban, az unokatestvéreim között van filmrendező, festő. A húgomnak nagyon jó hangja van, konziban tanul énekelni.

Lovas Rozi
Lovas Rozi

- Mi igaz abból, hogy Básti Juli Hedda Gablere láttán döntötted el, hogy színész leszel?

- Ott kezdett el mocorogni bennem valami,  de már korábban is érdekelt. Nagyon megfogott Básti Juli Hedda Gablerénak nőisége. Le tudnak nyűgözni a nagyon erős, határozott nők mind a színpadon, mind a filmen. Nagyon szenvedélyes volt, és olyan energiák meg érzelmek jöttek le a színpadról, amik magukkal ragadtak. Azt éreztem, bennem is van egy csomó felgyűlt felszültség vagy érzelem, amit szeretnék kiadni magamból.

- Az eddig játszott női sorsok közül, melyikben sikerült megfogalmazni a téged foglalkoztató kérdéseket?

- Stella szerepe például ilyen. Nagyon érdekes élethelyzetben van. Nincs annál komolyabb nőiség-kérdés, mint hogy terhes. Egy nagyon erős férfihoz kötötte hozzá az életét, akibe szerelmes. Emellett ott van a nővére, aki hatást gyakorol rá. A belső vívódása, a múlttal való szembenézése szintén közel áll hozzám.

- Fontos, hogy meg tudd feleltetni az adott figurát a saját aktuális élethelyzetednek?

- Minden szereppel kapcsolatban lehet találni közös pontokat. Van, ahol nagyon mélyre kell ásni, és van, ahol olyan sok a kapcsolódási pont, hogy szinte csak át kell helyezni egy másik világba, egyébként pedig saját magamat teszem oda. Mindkettő másféle szárnyalást tud okozni. Az a lényeg, hogy hiteles legyek.