Gyöngyi

"Volt itt egy színház"

2013.11.30. 06:58

Programkereső

A Nemzeti Színház elmúlt öt évét bemutató kötet szeptember elején jelent meg a Libri Kiadó gondozásában. Azóta számos beszélgetésen és dedikáláson van már túl Csáki Judit és Alföldi Róbert, az érdeklődés pedig töretlen. Egy ilyen esemény alkalmával sikerült utolérnünk a már jól összeszokott párost. INTERJÚ

- Milyenek ezek a találkozások a közönségetekkel?

Csáki Judit: Megrendítőek, sok a megható pillanat. A mai dedikálásra például valaki magával hozott egy tizenöt éves színházjegyet.

Alföldi Róbert: Mindenkinek van egy mondata hozzánk, elmondják, mit láttak, mit szerettek, és biztatnak is. Épp az látszik ebből, amitől a Nemzeti is menni tudott, amitől most ez a könyv megy, és az is megmutatkozik, hogy mindez miért volt fontos. Kell a visszajelzés.

Alföldi Róbert és Csáki Judit
Alföldi Róbert és Csáki Judit

- Elérte a könyv a célját?

CsJ: Ez egy krónika arról, hogy milyen volt az a színház, aminek most éppen a nyomát sem látni. Akkor érte el a célját, ha évek múltán is fölidézhető lesz belőle, hogy volt itt egy színház, ami így működött. Az emberek egyelőre emlékeznek rá, beszélnek róla, és ez jó.

- Az igazgatóváltás előtti utolsó évben sok időt töltöttél el a Nemzetiben. Volt, amit ennek hatására értettél meg vagy értékeltél újra?

CsJ: Fontos volt és nagyon sokat segített, hogy az utolsó évadot nagyjából ott töltöttem, miközben a kritikus pozíciójából a krónikás pozíciójába léptem át. Belülről is pontosan éreztem és átéltem a színészekkel és a rendezőkkel az ettől a színháztól való elbúcsúzás fájdalmát. Ilyen közel még nem kerültem az alkotói oldalhoz. Átgondoltam bizonyos dolgokat, és folyamattá álltak össze bennem olyasmik, amikről pontszerű volt a tudásom, hiszen korábban előadásokról írtam.

- Milyen volt számodra egy történetíró jelenléte a színházban?

AR: Nem figyeltünk rá különösebben, tette a dolgát. Ha bárki az elmúlt öt évben járt a Nemzetiben, akkor tudhatja, hogy oda bármikor be lehetett jönni. Mindenki otthon tudta érezni magát, mert valóban nyitott hely volt. Természetesen megbeszéltük, hogy miért van ott Judit és mit ír, de amúgy teljesen normális volt az ő jelenléte.

CsJ: Nekem eleinte nem volt egyszerű, mivel el kellett fogadtatnom magamat és a jelenlétemet, de máskülönben úgy van, ahogy Robi mondja: ez nyitott színház volt, ahol bárki otthon érezhette magát.

Csáki Judit: Alföldi színháza (Libri Kiadó)
Csáki Judit: Alföldi színháza (Libri Kiadó)

- A könyv születése egybeesett az igazgatói leköszönéseddel. A számadás időszaka volt ez, mivel volt a legnehezebb szembenézni és hogyan segítette ezt a könyv?

AR: Ez egy folyamat krónikája, és ebben biztosan voltak olyan pillanatok, amiket az ember évek múlva máshogy kezd látni, vagy rákényszerül, hogy jobban átgondolja. Az nagyon jó volt, hogy végig kellett újra rágni kérdéseket, helyzeteket, döntéseket, és ezáltal tudtam ellenőrizni, hogyan dolgoztam öt évig.

- Nem volt újszerű számotokra az a szituáció, hogy megbeszélitek egymással a Nemzeti dolgait.

CsJ: Ha írtam is egy előadásról, mindig csak utólag beszéltünk róla, amikor az írás már megjelent. A kritikában természetesen nem mindig értettünk egyet, de ez magából a műfajból következik. Magyarán azért tudunk mindenféléről beszélni, mert kölcsönösen elfogadjuk egymás véleményét.

AR: Ez az emberi viszonyokban is így van. Ha valaki közelebb áll valakihez, az sokkal több mindent vár el a másiktól, mert azt szeretné, hogy fejlődéshez segítse. Tehát éppen nem az történik, hogy azért, mert mi barátok vagyunk, elnézőbbek lennénk egymással. Éppen az ellenkezője igaz.

CsJ: Nem kell udvariaskodni, nem kell áltapintatoskodni és a fölösleges körök sem kellenek, hanem egyből meg lehet mondani keményebben.

Nemzeti Színház épülete
Nemzeti Színház épülete

- Robi kommentjei a már kész fejezetekhez kerültek, vagy ez is alakított még a főszövegen?

CsJ: Utólag kerültek hozzá, és nem is válaszoltam rájuk, egyet kivéve, ahol ő rámutatott valamire, ami nagyon lényeges volt. Ez abban a bizonyos "meztelen fejezetben" van, ahol ő azt mondta, hogy ez szerinte teljesen lényegtelen, mert a meztelenség természetes, és fölhívta a figyelmet egy olyan példára, amit én egész egyszerűen elfelejtettem. (Alföldi Róbert Bánfalvi Eszter meztelenségét hozza fel példaként a Szent Johanna végén - a szerk.)

AR: Annyira természetes volt!

- A kötetben helyt kaptak fontos interjúk is, egyvalakivel azonban nem készült beszélgetés, noha folyamatosan hivatkoztok rá: Hollósi Frigyes, vagy ahogy Robi emlegeti, "Édes Frici".

CsJ: Nagyon örültem annak, hogy mindenki szóbahozta Hollósit, akivel természetesen megállapodtam az évad elején, hogy csinálunk egy interjút, de a halála közbeszólt. A könyvben érzékeltetni akartam, hogy egy színész halála nagyon eleven hiány, ami nem múlik el, mert valamiért itt nincsenek meg a gyászmunkának bizonyos fázisai, hiszen minden este színpadra kellene lépnie. Ezért minden nap beszélnek róla. Ez pontosan akkor történt, amikor kiderült, hogy a színházat nem Alföldi kapja meg, és sokkal nagyobb tragédia volt Hollósi halála, sokkal mélyebben rendítette meg őket, Robit is beleértve, mint az, hogy ennek a dolognak vége van.

- Túl vagy már a Nemzetin?

AR: Mindig azt gondolom, hogy túl vagyok rajta, aztán megint történnek olyan dolgok, amik azt bizonyítják, hogy nem vagyok túl - de ez szerintem normális. Jó volt, hogy a könyv révén újra végig lehetett gondolni az egészet.