Katalin

Balázs Péter egyszemélyes háborúja

2014.01.03. 16:58

Programkereső

Balázs Péter békejobbot nyújtott, nem pályázik a Vígszínházra. Kár, hogy a csatához minimum két fél kellett volna.

Az elmúlt évek pályáztatási gyakorlatában mindenképp színháztörténeti momentumként értékelhető az a nyilatkozat, amelyet január 3-án tett közzé az MTI, miszerint Balázs Péter nem indul újra a Vígszínházért.  Hogy pályázik-e valaki, és ha igen, kicsoda, arról információnk nincs, vagy éppen van, de a központi hírelosztó nem tartotta fontosnak közölni.

Az olvasó számára ugyanis - legalábbis a jelek szerint - hírértékkel csupán az bír, hogy ezúttal ki nem szeretne beleülni a körúti teátrum vezetői székébe. Hivatalos közlemény ugyan még nem született róla, de sejthető, hogy Balázs Péter mellett nem pályázik továbbá Vidnyánszky Attila, se Fekete Péter miniszteri biztos, se a pályázatmágus Dörner György. A sor még persze hosszan folytatható volna, ahogy minden bizonnyal folytatódni is fog, de nem ebben a cikkben, hanem odakint, az ország szűken vett határain belül.   

Mielőtt azonban Balázs Péter kegyesen nyújtott békejobbjára csókot lehelnénk, tekintsük át gyorsan az elmúlt félév eseményeit.

Eszenyi Enikő - Jóembert keresünk, Vígszínház
Eszenyi Enikő - Jóembert keresünk, Vígszínház

Pályázati gyorstalpaló

2013. június: Gőzerővel zajlik a Pécsi Országos Színházi Találkozó, versenyprogramban a Vígszínház Jóembert keresünk c. produkciójával, amikor először felröppen a hír, hogy Balázs Péter pályázik a körúti színházra. A Jóembert keresünk megkapja  fesztivál legjobb rendezésének járó díját, Eszenyi Enikőt pedig legjobb női főszereplőnek választják. A darab szerzője egyébként Bertolt Brecht, a 20. század zsenije, írója, színházi mindenese.

2013. augusztus: A Vígszínházra két pályázati anyag érkezett be a kiírt határidőre, az egyik Eszenyi Enikőé, a másik Balázs Péteré.  

2013. szeptember: a hónap elején Eszenyi nyilvánosságra hozza Hagyomány és továbbgondolás c. , 190  oldalas pályázatát. Szeptember 7-én a két pályázó egyaránt 3-3 szavazatot kap a szakmai testülettől, az eredmény döntetlen. Szeptember 25-én Balázs Péter addig ismeretlen pályázatából részleteket szivárogtat ki a nol.hu, amelyben a szerző nemcsak a Vígszínház addigi munkáját marasztalja el, de Bertolt Brecht életművével szembeni kétkedésének is hangot ad. (Ugyanis Balázs szerint a Kaukázusi krétakör szerzőjének életművéből hiányzik a szeretet). 

Balázs Péter
Balázs Péter

Utóbb kiderül, hogy Balázs Péter A stílus maga az ember c., 84 oldalas  pályázata augusztus óta elérhető a Szolnoki Szigligeti Színház honlapjáról. A feltöltött szöveg, akárcsak a szakmai bizottsághoz eljuttatott anyag, hiányos. Másnap újfent zárt ajtók mögött döntenek az elkövetkező igazgató személyéről.  Eredmény helyett azonban érvénytelenítik mindkét pályázatot, amely döntésre Csomós Miklós főpolgármester-helyettes azóta sem adott  érdembeli indoklást.

2013. november:  A Fővárosi Közgyűlés honlapjáról váratlan gyorsasággal eltűnő előterjesztés szerint (Szinhaz.hu-n olvasható) a Vígszínház nyertes pályázója a szokásos öt év helyett ezúttal csak másfél éves megbízást kapna a fővárostól,  amelynek lejártával újabb pályázatot írnának ki az intézményre. Tarlós István főpolgármester indoklása szerint a 2014-es választások után majd végre „nem politikai szempontból tematizálják mindenféle oldalról ezt a dolgot". Az előterjesztést elfogadja a Közgyűlés.

2013. december: új pályázatot írnak ki a Vígszínház igazgatói székére, a nyertes pályázó ezúttal már csak másfél éves megbízást kaphat. A beküldési határidő: 2014. január 3.

2014. január: Balázs Péter közleményt ad ki, miszerint nem indul a Vígszínház igazgatói posztjáért.  Döntéséről ő maga így nyilatkozik: "nem szeretném, hogy elképzeléseim politikai csatározásokra adjanak okot, a Vígszínház régi rangja és méltósága, a közönséggel évtizedek alatt kialakított kapcsolata kárt szenvedjen. E gondolat jegyében határoztam így."

A stílus maga az ember

Végigpillantva a fenti kronológián, bármily hevesen is keressük, nyomát sem találjuk politikai vagy egyéb csatározásnak - már ha feltételezzük, hogy egy csatához legalább két fél szükséges. Egyébként is szürreális kép: Eszenyi vörös lepelbe burkoltan, kezében kirántott karddal, háta mögött a Víg nehéztüzérségével, Fesztbaum őrmesterrel, Hegedűs D. hadnaggyal és Bata tizedessel megindul Szolnok felé.

Ha pedig mindenáron ragaszkodunk a háborús terminológiához, rohamosztagok helyett inkább csak hátországi partizánakciókat vélhetünk felfedezni. Például egy többször hiányosan benyújtott, és el nem utasított pályázatot, egy túlkoros pályázót, akinek kedvéért mégiscsak leszállítják a pályázati felső korhatárt, korábbi szolnoki színházlenyúlást, majd ebből a teátrumból rendszeres székely himnuszos, szilveszteri közvetítéseket a királyi televízión, hasonlatot, amelyben a Vígszínház egy futballstadionná változik át, kirohanást Brecht, a Víg jelenlegi logója, és úgy általában a 20. és 21. század színjátszása ellen, majd ezeket szembehelyezve a reménnyel, hazaszeretettel és a polgári értékekkel. Mindezt azonban nem Eszenyi Enikő követte el. Ő csupán leadott egy szigorúan szakmai szempontok szerint megírt pályázatot. Persze, lehet, hogy már ez is politika.