Cecília

A régi, jó világ

2014.03.04. 06:58

Programkereső

A Karinthy Színház hagyományai közé tartozik a méltatlanul feledésre ítélt magyar színművek, kivált a társalgási drámák és vígjátékok felélesztése. Miért érdemes bemutatni azt a húszas években íródott vígjátékot, amely már a maga idejében is idézőjelbe tette saját témáját és a korszakot, amelyről szól? KRITIKA

Te csak pipálj, Ladányi! Csathó Kálmán első regénye, amely az első világháború kellős közepén, 1916-ban jelent meg. Aztán a szerző, aki a kultuszminisztériumban a színházi ügyekért felelős hivatali posztot töltött be, és nem mellesleg több színházban maga is rendezett, egy évtized múlva színpadi változatot készített belőle. A bemutatót, amely 1927 februárjában volt a Nemzeti Színházban, széles körű kritikai fogadtatás követte.

Mikó István a Te csak pipálj, Ladányi! c. előadásban
Mikó István a Te csak pipálj, Ladányi! c. előadásban

A regény és a színdarab alapján Deres Péter készített új változatot a Karinthy Színház számára. Átdolgozások esetén nem könnyű elkerülni az aktualizálás csábítását abból a meggondolásból, hogy a réges-régi világot felelevenítő, porosnak vélhető szöveg valóban megszólaljon, érdekes, sőt érdekfeszítő legyen a mai színpadon. Deres Péter és Kőváry Katalin rendező nem ezt az utat választotta.

Napjainkban is átélhető, ismerős alaphelyzetre épül a cselekmény, hiszen a bank, a jelzálog, a birtok túlterhelése, az adósság, a csőd sokat emlegetett, nagyon is jelenünket meghatározó szavak manapság is. A darab egészének jó értelemben vett aktualitását az adja, hogy a huszadik század eleji, felelőtlenül gazdálkodó, eladósodott, bár gyerekes álomvilága, jóhiszeműsége miatt mégis szerethető ember típusa a megváltozott körülmények között, ma is él. A válságból kivezető utat a vígjáték szellemes fordulattal jelzi: Ladányiék messze földön népszerű főztjére naponta tódulnak a vendégek, s a barátok, rokonok szíveslátásában - no meg a birtok hanyag kezelése miatt - tönkre is mennek, de a szerencsés ötlet adta életformaváltás révén híresen jó konyhájú penziót nyitnak, vagyis az húzza ki őket a bajból, ami bajba sodorta őket.

A Te csak pipálj, Ladányi! c. előadás jelenete
A Te csak pipálj, Ladányi! c. előadás jelenete

A cselekmény nem a jelenetek egymással ütközéséből halad előre, inkább csak regényszerű fordulatok követik egymást, s így lesz a darab, az alcímnek megfelelően "egy úri penzió története két felvonásban". Nem csoda, ha Kőváry Katalin lélektanilag hiteles, értő játékmesteri tapasztalatról tanúskodó rendezése is epikus természetű. Mindez mégsem megy a színházi élmény rovására, hiszen éppen így valósul meg Csathó meséjének adekvát színpadra állítása.

A darab tényleges főszereplője Ladányi felesége, Linka, akit Zsurzs Kati alakít, hibátlanul. Ő tartja össze nem csak a színművet, hanem az előadást is. Meg tudja győzni a nézőt arról a szerzői elképzelésről, hogy a nők erősebbek, talán életre valóbbak is sok férfinál. Mikó István játssza Ladányit (Rózsahegyi Kálmán szerepe volt színházban, filmen is), s ez első hallásra osztatlan sikert ígér. Ha nem teljesíti be maradéktalanul, nem elsősorban rajta múlik, hiszen a szelíd, jószívű naplopó alakja meglehetősen egysíkú, és inkább külsőségekből, jól ismert panelekből - pipakeresés, ebédről érdeklődés, a gondok elodázása, eltagadása - épül fel.

Zsurzs Kati és Mikó István a Te csak pipálj, Ladányi! c. előadásban
Zsurzs Kati és Mikó István a Te csak pipálj, Ladányi! c. előadásban

Mégis, van egy pillanata, s ez Mikó színészi erejének újabb fényes bizonyítéka, amikor a kissé élemedett korú Marikával, a fiatal földbirtokos Vincze Józsi mamájával találkozik. Van egy érdeklődő, ráismerő odafordulása, amellyel máris udvarláshoz fogna, amelyben a régi emlékekkel vegyes hódító rutin is megnyilvánul. Ebben az elkezdődő, de hajborzolásban végződő félmozdulatban az egész figura élete benne van, jobban, mint a szerep szövegében. Nem véletlen, hogy ez a színészi gesztus a bemutatón nyíltszíni tapsot kapott. Marikát Voith Ági személyesíti meg, hihetetlen mesterségbeli tudással és emberismerettel. A szenilitásba hajló kor megjelenítése a humoros mozzanatok bő forrását kínálja, de ezt kiaknázva is van valami félelmetes, mindent irányító ősanyai jelleg az ő játékában.

A fiát játszó Széles Tamás meg tudja tölteni pezsgéssel az egyébként kissé vérszegény figurát. Szirtes Balázs, a darab intrikusa a takarékpénztári ügyész sötét ügyleteinek maffiózószerű megoldásaival nem minden áthallás nélkül, mégsem didaktikusan sejteti a befolyásos emberek mindenkori hatalmának kiterjedését az élet szinte minden területére. Üzelmeivel szembeni kárpótlásként némi elégtételt jelent, hogy nem tud arról, amit mi tudunk: kikapós felesége a fiatal földbirtokos szeretője, sőt Balázs Andrea sokat sejtető, eleven játéka még azt is érzékeltetni tudja, hogy vonzalma talán nem kizárólag egyetlen fiatalemberre irányul, hanem úgy általában is intenzíven érdeklődik az éppen kéznél lévő urak iránt.

Klem Viktor a Te csak pipálj, Ladányi! c. előadásban
Klem Viktor a Te csak pipálj, Ladányi! c. előadásban

Martin Márta eredményesen bontja ki Linka testvérének, az álszent Klementinának karakterét, pontosan időzítve és felhasználva a számára adott poénok lehetőségét. Varga Tamás minden hájjal megkent, legalábbis gyanúsan gazdálkodó intézője hátborzongató, Vertig Tímea szobalánya a tájszólásos beszéd felhasználása mellett az üde természetességet is érzékeltetve sikeresen kerüli el a népieskedés csapdáját, Rábavölgyi Tamás még éppen el tudja hitetni a vásott kamaszfiú szertelen viselkedését.

A legnehezebb feladatot a darab szerelmespárja kapta. (Az ősbemutatón ezt a kettőst a kezdő Tímár József és Bajor Gizi játszotta.) A darab cselekménye szerint hálás szerep a színpadon egyre jobban magára találó Klem Viktor higgadt, okos mérnöke, hálátlan viszont annyiban, hogy a karaktert már maga Csathó sem mélyítette el, mondhatni elég nagyvonalúan írta meg. Ugyancsak ez a hiány érezhető az ügyes, dolgos unokát biztonsággal megformáló Végh Judit alakításán. Annak ellenére, hogy a szerelmeseknek sok lehetőségük nincs az árnyaltabb jellemábrázolásra, a vígjáték törvényei szerint övék a happy ending, s a néző azzal a boldog, megnyugtató érzéssel térhet nyugovóra, hogy nincs még veszve a világ, ahol ilyen jólelkű, életre való fiatalok vannak.