Béla

Kóti Árpád: a színészet a legnehezebb pálya

2014.03.14. 16:50

Programkereső

"A színészet a legnehezebb pálya. Ugyanakkor játék, amelybe nem kell belehalni" - summázta 58 év tapasztalatát a debreceni Csokonai Nemzeti Színház örökös tagja, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, aki több mint öt évtizedes kimagasló színészi teljesítményéért Kossuth-díjat kapott.

Kóti Árpád még ma sem tudja megmondani, hogy miért lett színész. "Már a színművészeti főiskolára jártam, amikor életemben először láttam színházi előadást a Nemzeti Színházban" - idézte fel a kezdeteket az 1934-ben, a Békés megyei Bucsán született művész.

Kóti Árpád az Én, Károli Gáspár c. előadásban
Kóti Árpád az Én, Károli Gáspár c. előadásban

Szülőfalujában az iskolában nem volt tornaterem, mégis testnevelési gimnáziumba ment Kiskunfélegyházára, s azt elvégezve felvették a testnevelési főiskolára, a soproni erdőmérnöki karra, s első körben a színművészeti főiskolára is. "Nem szerettem nagyon tanulni, így a színművészetit választottam. Aztán egész életemben tanulhattam" - próbálta felidézni, mégis hogy került a pályára. Éppen a falu határában cséplőgépen dolgozott, amikor ment az értesítés, hogy másnap ismét a színművészetire kell mennie, a második felvételire.

A nyakas vidéki gyerek ezen kellően felháborodva - abban a ruhában, saruban, ahogy csépelni volt - másnap berontott a felvételire, s méltatlankodva vonta kérdőre a Básti Lajos, Gellért Endre, Olti Magda alkotta felvételiztető bizottságot, hogy őt minek hívták vissza, amikor egyszer már felvették. Gellért Endre megnyugtatta: fel van véve, a harmadik fordulóra már nem kell bemennie. Milyen harmadik fordulóra? - méltatlankodott tovább az ifjú színésztanonc.

A főiskolán olyan osztálytársai voltak, mint Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Madaras József, Margitai Ági. Első sikerére ma is jól emlékszik: József Attila Hazám című versét akarta elszavalni, de Básti Lajos azt mondta, korai ez még, ehhez érnie kell. Ám Kóti Árpád nem tágított, már megtanulta a verset - mondta Bástinak, és el akarja mondani. Elszavalta. Osztálytársai felállva tapsolták. "Ez volt az első sikerem" - mondta.

Kóti Árpád az Én, Károli Gáspár c. előadásban
Kóti Árpád az Én, Károli Gáspár c. előadásban

A főiskola befejezése után két év Békéscsaba, egy-egy év Eger, Veszprém és Szolnok következett, majd Lengyel György hívására 1963-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Azóta is Debrecen az otthona. "Szeretem ezt a várost" - mondta, s kötődésére utalva hozzátette: ha Budapestre kell mennem, már Hajdúszoboszlónál honvágyam van."

Debrecenben első komoly sikerét a Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című darabban, a magyar hősi halott katona megformálásával aratta. Aztán jöttek sorban az emlékezetes alakításai: a Részeg eső Balla Gézája, a Sírkő Pántlikával Pacel Márkja, a János király Pandulphója, Shakespeare Lear királyában pedig először Edmund, majd Gloster szerepe, végül 75 évesen eljátszotta a címszerepet is.

Kóti Árpád fergeteges sikert aratott Háy János Gézagyerek című darabjának Herda Pityujaként, de a Kossuth-díjat - szerinte - a 2009-ben bemutatott Én, Károli Gáspár címszerepéért kapta, amelyet még ma is játszik a Csokonai Nemzeti Színházban.

Kóti Árpád az Én, Károli Gáspár c. előadásban
Kóti Árpád az Én, Károli Gáspár c. előadásban

Kóti Árpád - aki a budapesti Nemzeti Színházért sem volt hajlandó elhagyni Debrecent - meleg szívvel emlékezik néhai és mai kollégáira: Dégi Istvánra, Gerbár Tiborra, Sárosdy Rezsőre, Szabó Ildikóra, Novák Istvánra, Simor Ottóra, Csendes Lászlóra, Miske Lászlóra, Csikos Sándorra. "Közülük többen is megérdemelték volna a Kossuth-díjat" - mondja, utalva arra, hogy legutóbb 1955-ben kapott ilyen magas kitüntetést debreceni színész, Solti Bertalan személyében.