Jolán

Parti Nagy Lajos: "Nem fogom be a számat"

2014.05.21. 06:58

Programkereső

Igazi színészbravúr a Bíró Kriszta és Hevér Gábor kettősével nagy sikerrel futó Átriumklorid. A szómágus író minidrámák laza füzérében mesél férfi és nő egymásrautaltságáról a tőle megszokott groteszk stílusban. Erről és a vélemény szabadságáról is kérdeztük. INTERJÚ

- Azon túl, hogy színészi ötlet volt ez a fregoli darab, kis magyar körképnek is szánta arról, ahogy elrontjuk az érzelmi kapcsolatainkat?

- Ha öt jelenet, egy írói kézből, egymás mellé kerül, akkor az már összeáll valamiféle kis magyarrá, kis európaivá. Nem hiszem, hogy a kapcsolati bénázásban, az „érzelmek iskolájában" bármely más náció jobb vagy rosszabb lenne. Bíró Kriszta és Néder Panni, az előadás rendezője évek óta gondolkodtak egy ilyesforma produkción, egy "színész valahányszor"-on, én pedig szívesen elvállaltam, hogy az ötleteik, illetve a közös ötleteink mentén megírom ezeket a jeleneteket egy-egy vázlatos szituációból, vagy épp az Extra örömök című novellám anyagából.

Parti Nagy Lajos
Parti Nagy Lajos

- Szereti, ha a színészek alkotótársak is egyben, formálják a karaktereket, a szöveget?

- Az Átriumklorid esetében kezdettől erről volt szó. Meg arról, hogy a két színész, Hevér Gábor és Bíró Kriszta ne csak jól érezzék magukat a bőrökben, melyekbe belebújnak, hanem formálják, át is szabják azokat. Számomra erről szól az előadás - a szöveget nem is darabnak, hanem szövegkönyvnek tekintem -, hogy a nézésükkel, a milyenségükkel, a jelenlétükkel mivé lényegítik át az én figuráimat.

- Ön rendkívül jó ismerője a női figuráknak, sorsoknak Sárbogárdi Jolántól A hét asszonyán át A Bandy  lányokig. Ez abból adódik, hogy árnyaltabban, összetettebben megrajzolhatók a nők?

- Nem gondolom, még azt se mondanám, hogy jobban szeretek női figurákat rajzolni. Hasonló sort tudnék összerakni férfi figurákból. Úgy alakult, hogy az Ibusárnak női főszereplője van, hogy Csákányi Eszter a novelláim hét női beszélőjét játssza el A hét asszonyában, vagy hogy A Bandy lányok Hernádira és Udvarosra, két színésznőre íródott. De nem érzek lényeges különbséget egy töröttes női- vagy férfi-sors kibontása között.  Azt gondolom, hogy férfi és nő nagyon egy rugóra jár. A hasonlóságok sokkal fontosabbak, mint az eltérések, még ha tudható, tapasztalatból is, a Karinthy bonmot-ból is, hogy mindkettő mást akar, a férfi a nőt, a nő a férfit.

- Régebben úgy fogalmazott, hogy védekező imádattal van a színház iránt. Sokszor kész anyagokat dolgoz meg nyelvileg. A nyelvi játékosság jobban érdekli a színházban, mint a konfliktusok, a cselekménybonyolítás?

- Én huszonhárom éve írok színpadi szövegeket, de nem vagyok drámaíró abban az értelemben, hogy nem testekben, konfliktusokban gondolkodom, hanem mondatban, illetve szóban. Valahogy úgy,  ahogy egy festő színekben, színek viszonyában, én a nyelv felől tudok közelíteni a tárgyamhoz, abban és azáltal karakterizálom a figuráimat,  a stílussal, a szóhasználattal,  a szociolektussal, amit beszélnek. Persze zömmel olyan munkákra kapok felkérést, ahol a nyelvnek az átlagosnál nagyobb szerepe van, vagy éppen annyira nincs szerepe, hogy nyelvet kell csinálni magyarul az adott darabnak. Másként fogalmazva: ha egy rendező, egy színház az én "nyelvközpontú" közelítésemre, átiratomra kíváncsi. Mi másért kért volna az Alföldi-féle Nemzeti, később pedig a Víg, hogy a Tartuffe-ből, illetve az Úrhatnám polgárból elkészítsem a magam verzióját?

Bíró Kriszta, Hevér Gábor - Átriumklorid
Bíró Kriszta, Hevér Gábor - Átriumklorid

- Szlengszavak feltalálójaként, a rontott köznyelv specialistájaként könnyebben utat talál a fiatal olvasókhoz, közönséghez?

- Az az igazság, hogy már nem ismerem, noha tán még érzem a fiatalok pillanatnyilag egymás között beszélt nyelvét. Nem élek annyira közöttük, hogy például tudnám, a "király"-nak vagy a "random"-nak éppen melyik változata dívik. Zavarban lennék, ha arra kérnének, hogy írjak valamit, például egy iskolaszínház számára, mai kamaszokról. Azt hiszem, nem is merném elvállalni. Korábban is inkább kitaláltam bizonyos rétegnyelveket, mint leutánoztam őket. Néha persze érzékelem, hogy fiatal költők slam poetry-ben is, papíron is intenzíven használják a véres torkú belcantót, vagyis olyan megoldásokat, hangnemet, kizökkentéseket, sűrítéseket, rontásokat és réteg-váltásokat, amiket én is gyakran használtam, netán használok. Hogy ez könnyebb út vagy hogy van-e könnyebb út a fiatalabb olvasókhoz, nem tudom.

- A magyar írók közül talán a legélesebben fogalmaz a társadalmi és hatalmi problémákról. Sajátos műfajt alkotott a novella, a tárca, a publicisztika határmezsgyéjén a Fülkeufóriával. A társadalmi diagnózis készítésében a politizálás szócsövének tekinti az irodalmat?

- Az irodalom nem szócső, persze annyi minden lehet, hogy olykor akár szócső is.  Kora, rendszere és persze írója válogatja, hogy valaki mikor érzi szükségét a konkrét, élesen közéleti megszólalásnak. Persze mi az éles, és mi a közéleti? Az irodalom, egyáltalán a művészet, közvetlenül vagy közvetve nem tud másról beszélni, mint körülötte lévő világról. Viszont abban a pillanatban, amikor a politikai beszéd, a közéletiség forszírozottá, netán kötelezővé válik, az tönkre is vágja az irodalmat. Nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki oldalról is. Tehessem, de ne kelljen tennem. A Magyar mesék, amiknek a Fülkeufória a második kötete,  valóban határeset. Ezek természetesen álmesék, szatírák, kis pamfletek, magyabszurdok.  Én három éve, mikor elkezdtem, úgy éreztem, ha nem találok valami testhez álló, tehát ironikus formát a személyes közbeszédre, az arról való civil beszédre, ami körülöttünk történik, megfulladok.

- Az ÉS-ben befejezte a sorozatot, a nemzeti "abszurdisztán" viszont folytatódik...

- Hát igen, folytatódik a diadalmas nemzeti lejtmenet. Három éven át minden héten fölemésztette egy vagy két munkanapomat. Nem panasz, hisz én vállaltam a szigorú penzumszerűséget, mégis sok lett. Elég volt. Őszintén szólva megkönnyebbültem. A véleményem pedig kormánypártról és ellenzékről - nem egyaránt, nem egy kalap alatt, de azért egyszerre - meglehetősen lesújtó. A helyzetet, a huszonöt éves magyar demokráciáét ezen a tavaszon reménytelennek, kilátástalannak tartom akkor is, ha a mostani Teljhatalom Kft. a bíborbanszületett ügyvezetőivel előbb-utóbb megbukik. Utána sem látok sok esélyt gyors kibontakozásra, észhez térésre.

Parti Nagy Lajos - Színházak éjszakája
Parti Nagy Lajos - Színházak éjszakája

- Ön szerint milyen felelőssége van a szellemi elitnek abban, hogy idáig jutott az ország mentálisan, erkölcsileg, elszegényedésben, szociális érzéketlenségben?

- Ez egy nagyon összetett dolog. A tág értelemben vett művészeti-tudományos elit befolyása évtizedek óta csökken, ami jó is, rossz is. Jó, hisz a művészet a rendszerváltozás után aligha bánta, ha végleg búcsút mondhat az Illyés-féle vízügyi hivatalnokságnak, s azt teheti, alkothat, amihez a legjobban ért, és rossz, mert ha egy politikai csoport einstandolja a vízügyi hivatalokat, akkor már se csatorna, se mód, se fogadókészség nincs a civil véleményekre, a nem politikai közelítésekre. Mára olyan helyzet alakult ki, hogy akármit beszél a szellemi elit nem mameluk része, akármilyen módon emeli fel a szavát, a válasz cinikus mosoly, avagy, ha ez látszik politikai hasznot hozni, dühödt hecckampány. Elvágták a nyilvánosság nagyobb részétől, cserébe továbbra is tépheti a száját a nyilvánosság egy kisebb részében. Ilyen értelemben nincs vélemény és sajtószabadság Magyarországon. A törvényesen elcsalt, de nemcsak ezért csúnyán elbukott választások után elég gusztustalan ellenzéki bűnbakkeresés kezdődött, ez érthető, ha elfogadni nem is tudom. Igazságtalannak tartom mindenestül a szellemi elit nyakába varrni azt, ami akár az utóbbi négy évben történt. Ez mindazoknak a közös felelőssége, akik így vagy úgy benne voltak az utóbbi negyed század folyamatainak az alakításában, az enyém is. Nem jó ezzel együtt élni, de azért teszem a dolgom, s van dolgom bőven, rémes, de roppant érdekes világ ez az Unió peremén. S ha tán ezután nem is megyek elébe, pláne hetente, ha kérdeznek - ahogy 1989-ben eldöntöttem magamban -, nem fogom be a számat, igyekszem világosan elmondani, nem elhazudni az állampolgári véleményemet, remélem annak egy érvényes vetületét, ami a "szép" írásaimban is ott van.


Az Átriumklorid május 25-ei, vasárnapi előadása után a közönség különleges kulisszajáráson vehet részt az Átrium Film-Színházban. További részletek ide kattintva.