Katalin

Pelsőczy Réka: "Olyan, mint egy nyaralás"

2014.05.31. 08:00

Programkereső

Bill Manhoff Bagoly és cica című darabját mutatja be nyáron az Orlai Produkciós Iroda. A Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás főszereplésével készülő produkció bemutatóját június 28-án tartják a balatonföldvári Kultkikötőben. Az előadás rendezőjét, Pelsőczy Rékát kérdeztük. INTERJÚ

- Túl vagytok a Bagoly és Cica olvasópróbáján. Jelenleg hogy álltok?

- Lerendelkeztük az előadást. Egyszer már végigmentünk rajta. Beszélgettünk a szereplők gondolatairól, indítékairól, és hogy melyek a fordulatok egy-egy jelenetben. Mindig úgy szeretek próbálni, hogy már az elején rakjunk le valamit, amitől aztán el lehet térni. Viszonylag gyorsan haladunk, mert annyira jól dolgozik együtt Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás. Nagyon jó színészek. Olyan erős egyéniségek, hogy a darabnak a gyengeségei is teljesen eltűnnek. A saját egyéniségükből dolgoznak, rájuk jellemző megoldásokkal. A könnyed vígjátékoknak, nagy veszélye a felszínesség és az általánosság, de ez itt fel sem merül, a színészek játéka miatt.

Pelsőczy Réka
Pelsőczy Réka

- Ismerted az anyagot mielőtt felkértek?

- Igen. Régi álmom, hogy Adél, amellett, hogy komoly klasszikus szerepeket alakít, ilyen karaktereket is játsszon. A személyiségének színessége nagyon érdekes, nagyon hasonlít számomra Liza Minnellire és Barbra Streisandra, akik persze pont attól izgalmasak, hogy ugyanúgy csak magukra hasonlítanak, mint Adél. Egyfelől elképesztően vonzó, másfelől kislányos, mégis iszonyú jó humorral megáldott színésznő. Genetikailag úgy van összerakva, hogy arra szerintem filmipart építenének egy másik országban, ami nálunk nincs. Zöldi Gergő mutatta korábban ezt a darabot, aztán amikor Fekete Ernőre kerestünk szerepet, akkor is felbukkant, de abból aztán Római vakáció lett.

- Szabó Kimmel Tamással most dolgozol először?

- Igen. Igazából nagyon örültem neki hogy együtt dolgozhatunk. Először még főiskolás korában láttam, már akkor nagyon tehetségesnek és jóképűnek tartottam. Egy picit tartottam attól, hogy ez a szerep nem teljesen az ő karaktere. Nem a szorongós író alak jut róla eszembe. Jobban el tudtam volna képzelni Fekete Ernőről, Kocsis Gergőről, vagy akár Woody Allenről. De tudtam, hogy Tomi nagyon jó színész, és szívesen játszik karakterszerepeket, hiszen abszolút jól használja a saját félelmeit, szorongásait.

- Miben rejlik kettejük párosának az erőssége?

- Nekem az a tapasztalatom, hogy egy vígjátékban - ahol két szereplő viszi a történetet - alapvető, és megkerülhetetlen szükséglet, hogy a választott szereplők között legyen valami viszony és energiaáramlás, közös szakmai múlt, barátság vagy vonzalom. Fontos, hogy a színészek között legyen kémia, legyen olyan emberi viszonyuk, amely elősegíti azt, hogy jól dolgozzanak együtt. Nem csak a helyzetpoénok és a szövegpoénok mulatságosak, hanem az is, hogy a két emberben milyen indulatok vannak, hogyan nyírják ki egymást, illetve hogyan próbálják a másik embert megszerezni. Ha ez nem személyes és nincs mögötte emberi tartalom, akkor engem nem annyira érdekel, és szerintem a nézőt se. Nagy szerencse, hogy már az első pillanatban kiderült, hogy Adél és Tomi között ez a kémia nagyon jól működik. Rendezőként és színészként sem találkoztam ennyire jó párossal. Ez biztos, hogy azért is van, mert Tomi a férfi színésztársadalom többségével ellentétben nagyon nyitott lélekkel próbál. A férfiak általában szemérmesebbek és inkább bevédik a saját pozíciójukat és státuszukat. Azt érzem, hogy Tomi tényleg azt élvezi a színészetben, amiért szerintem is élvezetes. Arra a pár órára, amíg próbál, vagy arra a másfél órára, amíg játszik, azalatt - mint egy gyerek - átadja magát az egésznek, és ez nagyon jó.

- Miben fog eltérni az előadás a filmtől?

- Teljesen másmilyen lesz, attól függetlenül, hogy a sztori ugyanaz. Ez egy mese, a férfi-nő kapcsolat alakulásának felnagyítása. Összesűrítve az, hogy egy ember milyen nehezen enged be az életébe egy másik embert, valamint hogy ennek milyen lépcsőfokai és nehézségei vannak. Természetesen nagyon humoros és elrajzolt formában. Mivel ez meseszerű, ezért azt találtam ki, hogy mi van, ha ezt, amit mi látunk, valaki játssza, mint egy gyerek. Nekem ez jó kiindulás, hogy van egy pici babaház vagy egy felnagyított gyufás skatulya, és ebben van két baba, amikkel én, mint rendező játszom.

Jordán Adél, Szabó-Kimmel Tamás
Jordán Adél, Szabó-Kimmel Tamás

- Lesz különbség a balatonföldvári és a Belvárosi Színházbeli előadás között?

- Nem lesz különbség, ugyanaz lesz. Az a tapasztalatunk, hogy szabadtéren kevésbé veszik a finomabb dolgokat, de ez az előadás alapvetően belső térre készül. De remélem, jól fognak szórakozni a balatonföldváriak is.

- Mit tartasz kihívásnak az előadás megrendezésében? Mi vonz a Bagoly és Cicában?

- Minden rendezés kihívás. Ami nagyon fontos számomra, hogy magamról tudjak beszélni. Nagyon hiszek abban, hogy minden, amit csinálok, az én vagyok. Mindenképp olyan előadást szeretnék létrehozni, ami nekem is tetszik. Ami olyan minőségű és színvonalú, hogy nincs benne szégyellnivaló, és az én saját fájdalmaimról és örömeimről is tudok benne beszélni. Természetesen nem egyedül, mert nagyon sok segítőm van. Nagyon jó Orlainál dolgozni.

- A Római vakációhoz képest milyen ezen az előadáson dolgozni?

- Teljesen más. Mind a kettő nagyon jó. A Római vakációban sokan voltunk. A Bagoly és Cica kisebb stábból áll, így sokkal intimebb, szűkebb, finomabb. Kicsit olyan, mint egy nyaralás. Nyilván lesznek nehezebb periódusok, például amikor majd összerakom az egészet, de ez egy sokkal belsőbb, introvertáltabb próbafolyamat számomra.