Nándor

Mátyássy Áron: "Elnyomott nők nemcsak Irakban vannak"

2014.10.21. 07:30

Programkereső

Kritikus társadalmi helyzetben élő iraki nők küzdelmét mutatja be a Vígszínház Házi Színpadának legújabb előadása. A Fátyol nélkül a filmes életből ismert Mátyássy Áron első igazi színházi rendezése, amelyhez kapcsolódóan október 22-én közönségtalálkozót szervez a Fidelio. INTERJÚ

- Nehéz társadalmi jelenséggel foglalkoztok az előadásban: elnyomott iraki nők sorsát mutatjátok be. Hogyan mélyültél el a témában?

- Segítségemre volt Keresztély Kata iszlám-szakértő és az olvasópróbától kezdve az egész alkotói csapat is. Mindenki lázasan olvasott, videókat nézett a neten, és ami a legfontosabb: nagyokat beszélgettünk a szövegkönyv fölött. A darab közös értelmezése nagyon sok kérdésünkre megadta a választ. Csak el kellett mélyedni a belső összefüggésekben és egy kicsit zárójelbe tenni a magabiztos nyugati gondolkodásunkat. Rájöttünk, meg kell próbálnunk az iraki emberek szemével látni a dolgokat, ha meg akarjuk érteni a motivációikat, történeteiket. Egyébként elnyomott nők nemcsak Irakban vannak, hanem itt Magyarországon is, a férfi dominanciára épülő társadalmak belső motívumai nagyon hasonlóak az egész világon. Igyekeztünk megtalálni azokat az azonosulási pontokat, amikre a néző azt gondolja: ez akár velem is megtörténhetett volna.

Mátyássy Áron
Mátyássy Áron

- Mi foglalkoztatott leginkább a darabban?

- A darab monológok sorozata. Szerettünk volna olyan intim színész-közönség viszonyt létrehozni a játéktérben, ami lehetővé teszi, hogy az iraki történetek mögött valódi emberi sorsok tudjanak felsejleni. Ehhez az kellett, hogy nyolc fantasztikus színésznő lemondjon színészi eszköztárának egy részéről, és szinte dokumentarista, egyszerű, tiszta jelenléttel, minden este kicsit belehaljon a szerepébe. Nagyon mélyen megérintett, hogy a darabban megidézett nőalakok milyen méltósággal viselik sorsukat. Nincs bennük önsajnálat, tárgyilagosan beszélnek az őket megnyomorító eseményekről és társadalmi jelenségekről, de mivel érzik, hogy valami mégsem kerek az életükben, elkezdik magukban keresni a hibát. És ez benne a legmegrázóbb: a néző tudja, nem ők tehetnek a szenvedéseikről, de végig kell néznie, milyen kínokat élnek át, hogy választ kapjanak arra, miért érzik üresnek az életüket. Valaminek a hiányát élik meg újra és újra, aminek a körülírására mintha nem is lennének szavaik.

- A darab szerzője, Heather Raffo maga is iraki származású nő. Mit tudunk a szöveg keletkezéséről?

- Raffo gyerekként járt Irakban, majd felnőtt fejjel 1993-ban. A Bagdadi Múzeumban felfigyelt egy festőnő, Layla Al-Attar képeire, melyek meglepő módon meztelen női testeket ábrázoltak. Elkezdett utána járni, hogyan lehetséges ez egy iszlám országban, egy diktatúrában, amit később újabb és újabb interjúk, beszélgetések követtek különböző társadalmi helyzetű iraki nőkkel. Végül 2003-ban készült el a darab, melynek eredeti címe: Nine parts of Desire volt.

- Hogyan festi le ezt a világot? Vannak benne árnyalatok vagy inkább borússág jellemzi?

- Nagyon különböző karakterek szerepelnek a darabban. Van köztük művész, orvos, londoni emigráns, szabadságszerető beduin, fiatal gyereklány, gyermekeit gyászoló anya, utcai régiségárus, de még az írónő alteregója is, aki iraki származású katolikus amerikai. Egy számunkra nagyon felületesen ismert, de hihetetlenül izgalmas és szenvedélyes világ képe rajzolódik ki a szövegekből, amit hajlamosak vagyunk mi "nyugatiak" sztereotípiák alapján megítélni. Miközben az ott élő emberek is legtöbbször elszenvedői az elembertelenedett hatalom kegyetlenkedéseinek, és ha tehetnék, békében élnének egymás mellett, mint ahogy tették azt évszázadokon át. Szeretnénk a nézőkben empátiát ébreszteni irántuk, hogy át tudják élni az ő gyötrelmeiket, és ne tudjanak kívül maradni, mintha egy ismeretterjesztő filmet néznének a Közel-keletről.

- Milyen volt a darab fogadtatása a megjelenése idejében, 2003-ban?

- Úgy tudom, nagy siker volt. Elsősorban szerintem az értelmiségi lelkiismeretfurdalást ábrázolta, amelyik a második Öböl-háború kapcsán válhatott a mindennapok részévé az Egyesült Államokban. Elég kritikus hangot ütött meg, felhívta a figyelmet arra, hogy egy diktatúrában megroskadt iszlám ország problémáira nem feltétlenül egy "instant demokrácia-kapszula" bevitele a legmegfelelőbb megoldás. És igen gyorsan reagált olyan aktuális eseményekre is, mint például az Abu Ghraib börtönben történt amerikai kegyetlenkedések.

- Heather Raffo az ősbemutatón egy személyben adta elő a kilenc szálon futó cselekményt. Ti miért döntöttetek úgy, hogy minden szálra majdnem külön - szám szerint nyolc - színésznőt jelöltök ki?

- A darabot mindkét módon színpadra állították korábban. A Vígszínház társulatában fantasztikus színésznők vannak, evidens volt, hogy ők együtt különleges erőt képviselnek majd a Házi Színpad intim terében. Az én elképzeléseimhez is közelebb állt ez, az eredeti New York-i előadás szerintem egyfajta színészi bravúr is volt, ami számomra elidegenítő hatású, kicsit eltartja magától a nézőket azzal, hogy végig ugyanazt a színésznőt látják, amint különböző karaktereket ábrázol a színpadon.  

- Ez az első igazi színházi rendezésed. Milyen sajátos kihívásokkal találkoztál a munka során, amelyek filmkészítés közben eddig nem jelentkeztek?

- Teljesen máshogy kell az energiákat beosztani. A film a pillanat megörökítésének művészete, ha sikerül jól felvenni a jelenetet, onnantól kezdve az örökre megmarad. Színházban nagyon sokszor újra kell kezdeni, mert a lényeg: az ihletett színészi állapot rögzítése. Hogy az minden körülmények között megszülessen esténként. Sokkal intenzívebb együttélést jelent ez a szereplőkkel, mint a forgatás. És ezt nekem meg kellett tanulnom most a hat hét alatt. Szerencsére mindenki türelmes és segítőkész volt.

- Milyen hozományai lehetnek a Fátyol nélkülnek? Fantáziálsz róla, hogy filmen is foglalkozz a témával, illetve követhetik ezt további színházi projektek?

- Egyelőre megelégszem a tudattal, hogy megvolt a bemutató, és a próbaidőszakot jó érzésekkel fejeztük be. Sok mindent újra kell gondolnom egy rendező feladatairól és eszközeiről. És az is biztos, hogy bennem is mély nyomot hagyott ez az időszak. A főpróbahét alatt már nagyon túl akartam lenni rajta. De a premier hétvége után egyszer csak azt éreztem, hogy este fél nyolckor újra és újra elkezdenek menni a fejemben a mondatok. Hogy hiányoznak ezek az iraki nők, mintha közeli ismerőseim lennének.


Az október 22-i előadást követően közönségtalálkozót tartanak a Fidelio szervezésében, ahol a nézők közelebbről is megismerhetik a produkció létrejöttének hátterét és maguk is kérdezhetik az alkotókat. A beszélgetésen részt vesz Mátyássy Áron rendező, valamint az előadás szereplői. Moderál: Várhegyi András.