Cecília

Lovas Rozi: "Ébernek kell lennem"

2014.11.23. 15:00

Programkereső

Korosztályának egyik legkimagaslóbb tehetsége, a Pesti Magyar Színház művésze november 14-én Junior Prima Díjjal gazdagodott a Prima Primissima Alapítvány és az FHB Bank jóvoltából. INTERJÚ

- Ruttkai Évától választottál idézetet a Junior Prima Díjhoz kapcsolódóan megjelent kiadvány számára, miért pont őt választottad?

- Meghatározó élmény számomra egy felvétel, amelyen Ruttkai Éva a Parancsolj velem, tündérkirálynő című önálló estjén az Antonius és Cleopatra egyik monológját adja elő. Ammellett, hogy az előadásmódja őszinte és átütő erejű, különleges többrétűség is van benne, hiszen miközben Cleopatra szövegét mondja, egyben Latinovits Zoltánról is beszél. Személyessé vált számomra a története, a sorsa és a színházról vallott gondolatai. Később még többet foglalkozhattam vele, amikor a szakdolgozatom témájául választottam őt, és ekkor lehetőségem nyílt a lányával, Gábor Júliával és Szigethy Gáborral is találkozni, és jobban megérteni az ő hihetetlen személyiségét.

Lovas Rozi - Junior Prima Díj 2014
Lovas Rozi - Junior Prima Díj 2014

- A te esetedben történt már olyan, hogy ennyire egybevágott a színpadon mondott szöveg és az életed?

- Igen, ha nem is annyira súlyosan, mint Ruttkainál, aki az akkor már halott szerelméről beszélt. Nekem ekkora tragédiát még nem kellett egy az egyben felvinnem a színpadra. De személyes vonatkozások persze már akadtak. A tanítónőben például, amikor tudtam, hogy utoljára játszuk az előadást, egy perc múlva lemegyek a színpadról és soha többé nem lesz az enyém ez a szerep, akkor erre gondoltam az utolsó jelenetben, ami pont arról szólt, hogy kimegyek és többé nem jövök vissza. Ez is valami olyan összecsengés, amitől az embernek megremeg a szíve. Én mindig valami ilyesmire törekszem, hiszen a közönségnek is jobban átjön, ha valami ennyire személyes. Addig kutatok magamban, amíg megtalálom ezt az összecsengést.

- Sorra érnek a sikerek  a pályádon, amelyeknek ez a mostani díj az egyik megkoronázása. Ezek az elismerések mennyiben jelentenek egyben terhet is?

- Éreztem már úgy előadás előtt, bizanyítanom kell, hogy érdemes vagyok egy szerepre, amelyért díjat kaptam. De ezt végül sikerült elengednem. Szoktam ezen gondolkodni és tény, hogy néha emésztem is magam emiatt, de mégiscsak nagyon jó érzés, ha elismerik a munkánkat, és abban erősít meg, hogy a helyemen vagyok. Inkább az nyomaszt, hogyan tudok újra olyan helyzetbe kerülni, olyan kollégákkal összetalálkozni, akikkel megint valami jót lehet létrehozni. Úgy érzem, most minden gyosran változik, és nekem is ébernek kell lennem.

- Változás történt a színházad, a Pesti Magyar Színház élén is. Mit vársz ettől?

- Nekem mindig azok a helyzetek tetszenek, amikor egy még nem túlságosan megmerevedett rendszerbe kell beállni. Miskolcon is azt szerettem, hogy az egy teljesen újonnan alakult társulat volt, ahol mindenki beleadta a saját energiáját, hogy valami új jöhessen létre. A Pesti Magyarban is az tetszett, hogy kissé kialakulatlan volt még, rengeteg tehetséges színésszel és jó közösséggel, akikkel elindultunk valamerre. Most ez nyilvánvalóan megtörik majd az igazgatóváltással, és nem tudom még, mit várhatunk a változástól, merre halad majd tovább a munka. Amiben biztos vagyok, hogy jelenleg jó úton haladok, és nem szeretném, ha a körülmények leterelnének erről. Észre akarom venni azt is, ha lépnem kell. Túl sokáig várni nincs időm.


2014-ben hat színművész, egy táncos és egy forgatókönyvíró-rendező vehette át a Junior Príma Díjakat és az azzal járó kétmillió forintot jelképező FHB Gold bankkártyákat az FHB Bank jóvoltából.