Kelemen, Klementina

Szatory Dávid: "A szakmát színházban lehet megtanulni"

2014.11.25. 14:00

Programkereső

2014-ben a Nemzeti Színház művésze is megkapta a kiemelkedő teljesítményt nyújtó harminc év alatti fiataloknak járó Junior Prima Díjat. A díjátadó után pályakezdésről és szerepekről kérdeztük. INTERJÚ

- A díjátadón elhangzott, hogy egyetem után a Vígszínház is pályázott rád, te mégis a Nemzeti Színházat választottad, amit megelőzött egy közös munka Alföldi Róbert akkori igazgatóval, aki az Azaz című produkciót rendezte az Ódry Színpadon. Ebben vicces módon mintha áruba bocsátottátok volna magatokat.

- Az első közös munkánk az Oresztész volt, amely annak idején Alföldi Róbert nyitó előadása volt a Nemzetiben. Ehhez készítettünk az osztályunkkal előjátékokat, amiket a színház előterében adtunk elő. Ezután vetette fel az osztályfőnökünk, Gálffi László, hogy elhívná Alföldi Robit vizsgaelőadást rendezni az egyetemre, és így született meg az Azaz. Az előadás valamilyen szempontból tényleg húspiac volt, de részben amiatt is születnek vizsgaelőadások, hogy a színházigazgatók és rendezők találkozhassanak velünk, és ha felfigyelnek valakire, hívhassák dolgozni.

Szatory Dávid - Junior Prima Díj 2014
Szatory Dávid - Junior Prima Díj 2014

- Vidnyánszky Attila sok egyetemistát hozott a Nemzetibe a Színművészetiről és Kaposvárról, akik mellettetek dolgoznak. Velük milyen a kapcsolatod, szoktad őket tanácsokkal ellátni?

- Nincsenek olyan ambícióim, hogy tanítani próbáljam őket, erre ott van Vidnyánszky Attila és a tanáraik, akik nálam sokkal tapasztaltabbak és nagyobb a tudásuk. Az egyetemisták itt aktívan részt vehetnek a színház életében, vannak előadásaik, ami kiváló tanulópénz. Az egyetemen sok mindent kipróbálhat az ember, de ezt a szakmát színházban lehet megtanulni igazán.

- Meddig számít valaki pályakezdőnek?

- Nem tudom pontosan megmondani, nekem a mai napig nem szűnt meg teljesen ez az érzetem, noha még csak négy éve diplomáztam. Szerencsésnek gondolom magam abból a szempontból, hogy sok produkcióban részt vehettem, nagyon sűrű évadokon vagyok túl, így bizonyos dolgokban már nem érzem magam kezdő félelmekkel dolgozó színésznek. Alföldinél rengeteg előadásban voltam benne, tizenhárom-tizennégy futó darabom volt, ami rendkívül megedzett és segített megtanulnom kezelni a színész létformát.

- Ez komoly repertoár egy színész számára, egy ponton azonban lenullázódott, amikor az igazgatóváltással minden előadásod lekerült a műsorról.

- Minden ilyen veszteség rossz, de okkal hozták meg ezt a döntést, mi pedig elfogadtuk. Készültek azóta új előadások, noha nincs annyi szerepem, mint korábban, viszont így több időm jut olyan dolgokra, amelyekre eddig nem. Nincs okom panaszra, hiszen szakmailag tudok fejlődni. Remek próbafolyamaton vagyok túl a lengyel Andrzej Bubiennal, aki legutóbb Gombrowicz Operettjét rendezte nálunk. Magasra tette a lécet, erőteljesen rendezett, határozott koncepcióval és elvárásokkal, amiben Alföldi Róbertre hasonlít. Jó meló volt, fel kellett venni a ritmust.

- Charme gróf szerepe igazi kihívás. Hogyan birkóztál meg vele és mennyi idő után vált természetessé?

- Remélem, hogy valamennyire azzá tudott válni. Ehhez hasonló szerepet még soha nem próbáltam, borzasztóan izgalmas volt az, hogy ilyen széles skálán lehet benne mozogni. Törekedtünk arra, hogy meglegyenek azok a pillanatok, amikor kivillan az ő emberi mivolta is, annak ellenére, hogy hihetetlenül túlzó viselkedésmód jellemző rá.

- Egy-egy ilyen díjátadón, mint ez a mostani, azt látni, hogy jól ismeritek egymást a korosztályod tagjaival. Összetartónak látod a generációdat?

- Akik nagyjából egyszerre végeztünk az egyetemen, összetalálkozunk néha színházban egy-egy munka kapcsán. Amennyire lehet, próbálom nyomon követni a társaim színházi létét, az pedig külön öröm, ha egymás sikereihez tudunk gratulálni, mint például a mostani díjátadón.


2014-ben hat színművész, egy táncos és egy forgatókönyvíró-rendező vehette át a Junior Prima Díjakat és az azzal járó kétmillió forintot jelképező FHB Gold bankkártyákat az FHB Bank jóvoltából.