Jenő

Balikó Tamás utolsó interjúja

2014.12.05. 10:00

Programkereső

A Rózsavölgyi Szalon november 26-án készített interjút Balikó Tamással közelgő új bemutatója kapcsán - ez az interjú az utolsó, amely a művésszel készült.

Balikó Tamás Bernard Slade Válótársak című kétszereplős vígjátékát rendezte a Rózsavölgyi Szalonban, melynek férfi főszerepét is játszotta volna Für Anikó partnereként. A következőkben a darabbal kapcsolatos néhány gondolatát közöljük, amely a Szalon oldalán jelent meg.

Balikó Tamás (Forrás: Rózsavölgyi Szalon)
Balikó Tamás (Forrás: Rózsavölgyi Szalon)

Bulvár
Ez valóban egy bulvár darab, amiben nincs semmi rossz. A bulvár a közönséghez akar szólni, tehát egy olyan témát és egy olyan formát feltételez, ami leköti, és kíváncsivá teszi a nézőt. Ez persze ezer veszélyt rejt. Ismerjük a teleregényeket, a brazil sorozatokat, ennek a megvalósításnak a felszínességét, a giccsességét, közhelyességét. Slade a legigényesebb bulvár szerzők sorába tartozik, mint Neil Simon vagy Ray Cooney. Ők az amerikai íróiskola briliáns képviselői. Tökéletes dialógustechnika, szerkesztés, történetfűzés jellemzi a darabjaikat. Ez nagyon komoly munka, egy matematikailag pontos, felépített képlet.

Közhely
Nem kell félni a közhelyektől, hiszen azokból áll az életünk: férfi, nő, házasság, gyerekek, együtt maradás vagy válás, elmúlás. Az, hogy ezeket a közhelyeket, súrolt giccseket, nagyon elemi, tényszerű élethelyzeteket - szellemesen, dialógustechnikával megtámasztva - hogyan vezetjük elő, rajtunk múlik. Hogy milyen a tőkesúlya ennek és mennyire személyes, mennyire vallomás értékű a játszó színészek részéről, az adja ennek az előadásnak az értékmérőjét.

Vallomás
Az a fontos, hogy milyen bátran merjük vallomásértékűen ezeket az élethelyzeteket magunkévá tenni és megfogalmazni. Ez a darab alkalmat ad arra, hogy színészek valljanak az életükről, és mi mindketten abban az életkorban vagyunk, amikor a sebeink már velünk jönnek, és amikor az ember már képes összegezni, rálátni a saját helyzetére, de előre is tud tekinteni. Nekünk, színészeknek a legfontosabb terápia a színpad, ahol mindezekről vallani lehet, el lehet játszani, átélni, felmutatni, és bízunk abban, hogy a nézőket mindez meg fogja érinteni. Ugyanakkor rendezőként az lebeg a szemem előtt, hogy ennek legyen egy olyan formája, ami mindig meglep, továbbvisz, kereteit tekintve pedig ízléses és igényes legyen.

Humor
Slade rendkívül ügyesen bánik a szellemességgel, a viccességgel, a váratlan, fanyar megszólalásokkal, ami nevetést, derültséget okoz a nézőtéren, miközben megjelennek benne a lélektani, realista, valóságos élethelyzetek. El kell dönteni, merre felé billentjük ezt a történetet. Én úgy határoztam, ha mondhatom így nagyképűen, hogy ez az előadás - festői hasonlattal élve - világos színekkel van festve, amiben megjelennek időnként bizonyos sötét tónusú részletek.

Mottó
Ez derűs darab. Benne van a megbocsátó kegyelem, hogy élni alapvetően emberi kötelesség. Hiába kegyetlen és fájdalmas olykor a létezés, mégis, akármi történik, magabiztosan, törékenyen, érzékenyen, a harmónia felé törekedve kell élni. Sokszor egy nevetés vagy egy mosoly többet ér, mint belehergelni magunkat valamifajta drámába vagy tragédiába. Az élet olyan rövid, nincs idő arra, hogy depressziósak legyünk, hogy keseregjünk.

Mosoly
Két ember közt a legrövidebb út egy mosoly. A társadalmi egyenlőségnél, a közös anyagi háttérnél, a világnézeti rokonságnál sokkal fontosabb, hogy képesek vagyunk-e egyszerre nevetni. Ez nagyon fontos kapcsolati tétel, és ezt állítja Slade is. Két ember között ez a legerősebb cinkosság...