Menyhért, Mirjam

Gáspár Tibor: "Nem hiszek a l'art pour l'art szórakoztatásban"

2015.02.13. 14:00

Programkereső

Tavaly átszerződött a Magyar Színházhoz, ahol február 13-án ő is színpadra lép a színház új bemutatójában, a Frankensteinben. 14-én pedig egy nyíregyházi vendégjáték alkalmával a Biedermann és a gyújtogatók címszerepében lesz látható a Thália Humorfesztiválon. Gáspár Tiborral az abszurdról, a színház mindenkori feladatáról és a nyitottságról beszélgettünk. INTERJÚ

- Két éve már fellépett a Thália Humorfesztiválon, nem is akármilyen eredménnyel.

- Abban az évben a Miskolci Nemzeti Színházban egy új grémium vette át a vezetést. Molière Dandin Györgyével kerültünk be a fesztiválra, ahol kiérdemeltünk egy díjat az én alakításomért. Nagyon büszke vagyok erre az elismerésre és hálás a kollégáimnak, hogy ebben segítségemre voltak. Azért is örömteli dolog ez, mert vidéki társulatként a fővárosi közönséget megnyerni mindig nagy feladat és kihívás.

Gáspár Tibor és Pregitzer Fruzsia - Biedermann és a gyújtogatók
Gáspár Tibor és Pregitzer Fruzsia - Biedermann és a gyújtogatók

- Hogyan emlékszik vissza a fesztiválra? Jutott ideje más előadásokat is megnézni?

- Sajnos nem, mert ilyenkor az ember jön, próbál, eljátssza az előadást és már ül is vissza a buszba, mert másnap már vagy próbál vagy előadása van. Talán a POSZT az egyetlen olyan fesztivál, ahol van időnk megnézni egymás produkcióit, mivel az évad végén van, amikor már általában nem játszanak a színházak. Most, hogy újra felkerültem a fővárosba, esténként, ha nem játszom, igyekszem bepótolni azt az elképesztő lemaradást, amiben vagyok.

- Idén ismét a versenyprogramban találjuk az egyik előadását, a Biedermann és a gyújtogatókat. Hogyan jellemezné a darabot?

- Ez egy sokat játszott műve Max Frisch-nek, mindenhol nagy siker, nálunk furcsa módon mégis kevés bemutató volt belőle. Amiről én tudok az utóbbi évtizedekből, az egy veszprémi előadás és Taub János rendezése az Új Színházban. Nem tudom, mi ennek az oka, lehet, hogy nincs meg nálunk az a nagypolgári réteg, akiről az előadás szól, akik számára ez ismerős lehet, vagy talán mi nem ismerjük őket, mert elbújnak előlünk. Egy színész számára a színpadi anyag végtelen, mindenféle réteget megtalál benne, amelyből kiindulva tud mesélni valamit az embereknek. Keszég László rendezővel már többször dolgoztam együtt, ő sosem szokta kimondani azt, amit akar, azt majd hámozza ki a néző vagy a színész. Én úgy látom, hogy egy nagyon izgalmas és aktuális előadás született. Ez az úgynevezett nagypolgárság nem hajlandó tudomást venni a körülötte létező organikus társadalomról és annak a problémáiról. A párizsi eset és 2001. szeptember 11. felkiáltójelek az emberiség történetében. Itt is egy ilyen helyzettel találkozunk, szinte irreálisan, de mégis nagyon valóságosan. Egyszerűen nem akarunk tudomást venni az ilyesmiről, azt hisszük, csak viccelnek, képtelenség, hogy velünk ilyen megtörténjen. Hazudunk magunknak, hazudunk álmunkban is, közben persze félünk. Ez egy tragikomédia, egy abszurd, tele csupa poénnak tűnő dologgal, de drámai helyzetben. Én nagyon élvezem és remélem, hogy nézőket is fölt tudja rázni az előadás.

Biedermann és a gyújtogatók - Thália Színház, február 14. 19:00

A Parti Nagy Lajos fordításában megelevenedő történet abszurdba hajló moralitás az örök nyárspolgárról, annak bűneiről, félelmeiről és elkárhozásáról. Biedermann úgy fél az emberiséget fenyegető gyújtogatóktól, hogy igyekszik kedvesnek lenni hozzájuk, még a házába is befogadja őket, remélve, hogy majd az általános tűzvészben ő egyedül megmenekülhet.

- A darabot „tanulság nélküli tandrámának" is nevezik. Nem okoz ez a nézőben hiányérzetet?

- Mint minden jó mű és minden jó színházi előadás, ez is kérdéseket tesz fel a nézőnek. Brecht mondja: "Tisztelt közönség, kulcsot te találj". Nem dolga a színháznak, hogy megmondja, mit kell csinálni. Az a dolga, hogy elgondolkodtasson és mindenki találja meg a saját válaszát. Hogy ez mi lesz, az már nem a színház dolga, az ő felelőssége, hogy ezeket a kérdéseket föltegye és reflektáljon a mai világunkra. Nem hiszek a l'art pour l'art szórakoztatásban, mert az már piac, az már kommersz, az már kiszolgálás. A művészetnek kötelessége, hogy legalább egy centiméterrel a néző orra előtt járjon, különben csak szórakoztatóipar.

Gáspár Tibor - Frankenstein
Gáspár Tibor - Frankenstein

- Ön mit tart a legizgalmasabbnak az abszurdban?

- Borzasztóan szélsőségesen lehet benne jelen lenni, de mégis reálisan. Semmi olyat nem csinálunk benne, ami bohóckodás lenne. Vannak persze erős megnyilvánulások, de ezek a legnehezebb részek a színész számára, hogy ezeket hitelesen, igazul mutassa fel a nézők számára, aki remélhetőleg magára ismer benne.

- Korábban úgy nyilatkozott, nem vágyik a fővárosba, mivel túl nagynak, zajosnak találja és nem vonzza az ottani tempó. Miért döntött tavaly mégis a Pesti Magyar Színház mellett?

- Őze Áron nagyon hívott és olyan körülményeket ajánlott, hogy jó döntésnek gondoltam ideszerződni. Voltam én már itt két évig, amikor ez még Nemzeti Színház volt, Csiszár Imre igazgatása alatt. Utána, amikor őt leváltották, tizenöt évre elmentem Békéscsabára, amit egyáltalán nem bánok, életem egyik legjobb döntése volt. Most furcsa módon ismét visszakanyarodtam ide.

- Február 13-án mutatják be a Frankenstein című előadást.

- A darab egy átirat, amelyet Mary Shelly regénye nyomán készített Koltai M. Gábor és Sediánszky Nóra. Az ősmítoszhoz nyúlunk vissza. Sajátos, egyedi előadás lett, van benne filozófia és humánum, nagyon izgalmas!

- A rendező, Koltai M. Gábor gondolkodásmódja mennyire áll közel önhöz?

- Sok rendezővel találkoztam már a pályám folyamán. Sokat beszélgettem róla a testvéremmel, Gáspár Sándorral, hogy amíg mi nyitva tudjuk tartani a szívünket és az agyunkat a fiatalok felé, addig arany életünk lehet. Ha ötvenen túl azt mondanánk, hogy mi mindent tudunk, akkor az már nem lenne színészet, akkor csak Paprika Jancsi az ember és önmagát ismétli. Koltai M. Gáborral Nyíregyházán több éven keresztül dolgoztam korábban, ezek szerint nem adta fel, hogy bennem gondolkodjon, én pedig mindig kíváncsi vagyok az ötleteire. Mindig sikerül kiszedni a rendezőkből valami olyat, ami intravénásan újra fiatallá tesz engem, és ez jó, mert akkor az ember nem öregszik bele saját magába. Amikor az ember már saját magát is unja és nincs ambíciója, akkor vége, akkor abba kell hagyni. Egyelőre én még nem tartok itt.

Frankenstein
Frankenstein

- Január elsejétől Zalán János vezeti a színházat. Dolgoztak már együtt korábban?

- A Várszínházban játszottunk együtt Szép Ernő Vőlegényében. Benne volt még Alföldi Róbert és Murányi Tünde is, mint az osztálytársai, ők játszották a Csuszik család gyerekeit, én pedig a vőlegényt. Ez már huszonöt éve volt, de egyből megismertük egymást.

- Milyen most a hangulat a színházban, ismerve a tényeket, hogy az átadás-átvétel miatt illetve műszaki és biztonságügyi okokból több előadás elmaradt.

- A színház állapota katasztrofális. Huszonöt évvel ezelőtt voltam ebben az épületben tag, a dolog ugyanott tart, sőt, az a huszonöt év még rájött pluszban. Nem tudom, hogy mi lesz a sorsa, szükséges lenne, hogy a fenntartó áldozzon rá. Ez egy komoly intézmény, amely romjaiban van. Egy sokkal jobb sorsra érdemes társulat van itt, közönséget kéne találni. Az átadás-átvételről nem tudok nyilatkozni, mert nem hallottuk, hogy konkrétan mi ez a történet, de reméljük, hogy a két vezető elintézi egymás között és az átmeneti időszak minél rövidebb lesz. Fontos lenne, hogy új lendületet kapjon a színház, most itt a lehetőség az új vezetés előtt. Bizakodóak vagyunk.