Előd

Schilling Árpád: "Elfogadják azt is, ha bizonytalan vagyok"

2015.03.21. 06:58

Programkereső

Különleges produkcióra számíthat a közönség április 25-26-án, hiszen a drámairodalom egyik legnagyobb ívű művének két része valóban két részben lesz látható. A rendezővel egyebek mellett a Faust értelmezéseiről, fordításról és a kőszínházi rendezésről is beszélgettünk. INTERJÚ

- Emlékszel arra, mikor olvastad először a Faustot?

- Az első részét talán a gimnáziumban, de az is lehet, hogy az már a Színház- és Filmművészeti Egyetemen volt.

- Szeretted akkor? Megragadott benne valami?

- Érdekesnek találtam, de annyira azért nem fogott meg. Nem motoszkált a fejemben az a gondolat, hogy akkor ezt mindenképp meg kellene csinálni.

Schilling Árpád
Schilling Árpád

- Márton László fordítása közrejátszott abban, hogy végül mégis csak megrendezed a Faustot?

- Felkértek Svájcban, Baselben, hogy rendezzem meg Berlioz Faust elkárhozását. Így kapóra jött, hogy elolvassam az egészet, meg kellett birkóznom az első résszel, majd a második résszel is. Ahogy foglalkozni kezdtem a művel, elkezdett érdekelni. Az első rész lineáris sztorija vagyis hogy Faust szerződést köt Mephistophelesszel, megtörténik Margaréta megbecstelenítése, majd Faust elkárhozása, ez a fajta sűrített dráma nincs a második részben. A második rész rendkívül hangulatfüggő, az nem egy dráma, hanem inkább képek tömkelege, ami a 60 és 80 év közötti Goethének eszébe jutott: az antik kultúrával kapcsolatos összes elképzelése, költészeti kihívások, meg tud-e írni egy Euripidészi drámát, és így tovább.

Egyébként az első részt is nehéz megérteni, van persze egy szint, amit le tudunk fordítani magunknak és a gimnazista diákoknak, de azt, hogy ez az ember milyen állapotban van, az szerintem egy bizonyos kor alatt nem érthető meg, mert nem élhető át.

- Mire helyeződik nálad a hangsúly a történetben?

- Goethe nagyon hosszú és sikeres életet élt, a szerencse fia volt az elejétől a végéig. És akkor egyszer csak ez a Goethe féle ember, azt mondja magában, hogy nincs tovább, azt mondja a világról, hogy már nem érdekel, már nem akarok kutatni, végem van. El tudom képzelni azt a szituációt, hogy van egy szolgám, és mondjuk vágyom egy lányra, rámutatok, hogy én ezt a nőt akarom, és a szolgám nekem ezt elintézi. De abban a pillanatban, mikor én azt mondom, hogy ezt a lányt igazán szeretem, akkor van igazából vége mindennek, akkor elkárhoztam. Az az érdekes, hogy a goethei állításban a klasszikus elkárhozás és a bűn fogalma is egész mást jelent. Nem az az elkárhozás, hogy én magamévá teszek valakit, akit nem szeretek, hanem az a bűn, ha tényleg beleszeretek. Ha magát a szöveget értelmezem, akkor abból nem egy egyértelmű keresztényi világkép derül ki.

Máté Gábor, Kulka János - Faust
Máté Gábor, Kulka János - Faust

- A köztudatban mégis így él a történet.

- Igen, mert a köztudatban a középkori és nem a Goethe-i Faust történet él. Létezik egy bábjáték, az őstörténet, amit nem Goethe talált ki. Ebben valaki eladta a lelkét, a keresztényi értelemben vett gonosznak, cserébe a mindentudásért. Goethe ezt teljesen átírja. Nála nem arról van szó, hogy a mindentudásért Faust eladja a lelkét, sőt nem is adja el a lelkét. Goethe Faustja azt mondja, hogy ha egyszer egy olyan helyzet áll elő, hogy én valamire azt mondom, hogy eddig és nem tovább, tehát megtaláltam azt, amit kerestem az életemben, hogy megnyugszom, tulajdonképpen akkor kárhozok el. Goethe szerint ez az ember már nem a nagybetűs Ember. És szó nincs pokolról vagy arról, hogy Mephistopheles maga lenne a patás ördög. Inkább egy tükröt tartó, moralizáló figura, akit Faust hoz létre a saját elméjében. A mű elejére Faust írt egy jelenetet, amelyben a nagy szakállas isten és az ördög vitatkozik, én ezt teljesen kihúztam, engem ez a keresztény keret egyáltalán nem érdekel. Ha igazán komolyan olvassuk a Faustot, akkor kiderül, hogy Goethet egyáltalán nem érdekelte ez az egész elkárhozás téma.

Amikor a két főszereplőről gondolkodtam, akkor mindenképpen idős színészre gondoltam, semmiképp nem a fiatalság felé akartam elvinni a dolgot, az érettség az, ami nagyon motivált. Nyilván a saját korom változásával is jobban érdekel ez a téma. De közrejátszott az is, hogy Máté Gábor, Kulka János vagy éppen Monori Lili elfogadták a felkérésemet.

- Néztél Faust rendezéseket?

- A Peter Stein féle rendezésbe belekezdtem. Ő húzások nélkül rendezte meg az egészet, nagyon érdekes és izgalmas vállalkozás, viszont borzasztó hosszú és mai szemmel nézve rendkívül unalmas. Amikor az elmúlt években operát rendeztem, nagyon sok referenciát néztem végig, mert az opera műfajában nem voltam otthon, és érdekelt, hogy más hogyan fejti meg az adott anyagot. Féltem attól, hogy mivel zeneileg nem vagyok elég felkészült és képzett, így mi lesz, ha nem veszek észre apró nüanszokat. De a színházban nincsen ilyen félelmem.

Kulka János - Faust
Kulka János - Faust

- Miért pont a Katona?

- Annak idején, amikor Máté Gábor lett az igazgató, meghívott, hogy ha van ötletem, akkor azt valósítsam meg a Katonában. A Fausthoz több színész kell, mint amit én a Krétakör keretein belül meg tudok engedni magamnak. Meg lehetne ezt rendezni kevesebb szereplővel is, de engem kifejezetten érdekelt ez a kaland, hogy több színésszel dolgozhassak, olyanokkal, akikkel eddig még nem volt alkalmam.

- El lehet szokni a kőszínháztól? Rég rendeztél magyar kőszínázban.

- Kőszínházban itthon csak a Katonában dolgoztam, máshol nem. A világ csúcsa volt nekem, amikor '98-ban először rendezhettem ott. Nagyon sokat jelentett, hogy az akkori igazgató Zsámbéki Gábor komolyan vett engem. Az elmúlt években a Katona megítélése nem változott, viszont az én pozícióm, hozzáállásom igen. Máté Gábor, Kulka János és mindenki, akivel a Katonában dolgozhatok, nagyszerű munkát végeznek. Elfogadják azt is, ha bizonytalan vagyok.