Jenő

Síppal, dobbal... bábbal

2015.09.10. 07:29

Programkereső

Muzikális színházi alkotók, akik színművész végzettségük ellenére rendezőként is kipróbálták már magukat. Talán épp a mostani beszélgetés rakhatja le egy későbbi közös munka alapjait? Botos Évával és Hoffer Károllyal beszélgettünk.

Botos Éva – Centrál Színház

Hoffer Károly – Budapest Bábszínház

Lapzárta után érkezett a hír, miszerint a Budapest Bábszínház az esőzés okozta károk miatt nem tud részt venni a Színházak éjszakáján.

- Rendszeresen dolgoztok zenés előadásokban. Részesültetek zenei nevelésben?

Botos Éva: Általános iskolában hegedültem és nagyon szerettem az összhangzattant, azt terveztem, hogy egyszer karmester leszek. Ez a vágyam azonban szertefoszlott, amikor a város egyetlen szolfézstanára elment szülni, és így megszűnt az oktatás.

Hoffer Károly: Én is hegedültem, nyolc évig jártam zeneiskolába. Később létrehoztunk egy saját vonósnégyest és egy osztrák-magyar együttesben is játszottam négy éven át. Aztán egy időre abbahagytam a zenélést, és csak akkor került újra a kezembe hangszer, amikor feljöttem tanulni Pestre. A Színművészeti Egyetemen a Lukáts Andor rendezte Cseresznyéskertben már egy klezmerzenekarban hegedültem a színpadon, és azóta is rendszeresen zenélek, ha tehetem.

- Van lényegi különbség az együtt zenélés és a színpadon zajló közös játék között?

BÉ: Én annyiból élem meg másképp, hogy amikor igazi zenészek ülnek mellettem a színpadon, akkor lenyűgözve figyelem őket. Persze ha egy olyan színpadi helyzetben találkozunk, mint például a Chicagóban, akkor mindenki a saját feladatára koncentrál. Nekik más a tolvajnyelvük, olyan kifejezéseket használnak, amikre én csak kapkodom a fejem, ezért még jobban oda kell figyelnem.

HK: Nekünk ez azért más, mert

a báb olyan, mint egy hangszer,

ezért mi, ha lehet mondani, mindig együtt zenélünk. Ez még inkább megmutatkozik olyankor, ha többen kell, hogy megmozdítsunk egy bábot, hiszen muszáj, hogy a főmozgató ritmusát, lélegzetvételét kövesse mindenki. Itt van a találkozási pont a zenével. A közös zenélés lényegében egyetértés. Ha nem egyszerre veszünk levegőt, nem egyszerre tartunk ugyanannál az akkordnál, akkor az egész szétcsúszik.

- Éva, dolgoztál már bábokkal színpadon?

BÉ: Még nem volt alkalmam bábokat mozgatni színpadon, de A kis herceg-rendezésemben Szirtes Balázsnak vannak bábos jelenetei, tehát ilyen módon már találkoztam vele.

HK: És fura volt ez a találkozás?

BÉ: Persze, hiszen én ezt sohasem tanultam. Abban mindketten biztosak voltunk, hogy csak a saját korlátainkon belül szabad alkalmaznunk, így aztán nem is vittük túlzásba.

- Károly, a Semmi című rendezésedben a Quimby zenekarral dolgoztál együtt. Volt beleszólásod a dalok megszületésébe?

HK: Én ragaszkodtam Kiss Tibiékhez, de hosszú folyamat volt, mire sikerült őket meggyőzni róla, hogy ebből egy jó előadás lesz, amihez érdemes a zenéjüket kölcsönözni. Bizonyos dolgokban határozott elképzeléseim voltak, másokban pedig inkább rájuk bíztam magam. Sok dalt hangszereltünk át közösen, és Tibi elég sokat segített nekem abban, hogy egy kamaratérben hogyan tud jól megszólalni egy ilyen "garázsrockegyüttes", ami a színészeinkből áll. Annak nagyon örültem, hogy az előadásban végre bemutatkozhatott a Bábszínház kiváló zenekara!

- Az Edith és Marlene című előadásban Éva a múlt századi sanzonok világába repíti a nézőt. Számodra mit jelent ez az utazás?

BÉ: Mindig is közel álltak hozzám a sanzonok, és azt gondoltam róluk, hogy könnyen átadhatóak, de amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni velük, rájöttem, hogy ez sokkal nehezebb feladat. Edith Piaf olyan minőségben volt képes elénekelni ezeket a dalokat, hogy ember legyen a talpán, aki ebben követni akarja. Azt hiszem, én épp jó pillanatban találkoztam ezzel a csodálatos zenével, ami azóta is nagyon sokat ad nekem estéről-estére.

- Továbbviszitek magatokkal ezeket az élményeket a későbbi munkáitokra is?

HK: Az ember minden munkánál újrastartol. A Kabarénál például az nagyon izgalmas, hogy ebben is élőzenére zajlik a játék. A báb műfajától régebben elválaszthatatlan volt az élőzene – sőt a Távol-Keleten ez nem valamiféle kuriózum, hanem a színházművészetben egyenrangú báb és zene –, aztán valahogy ez teljesen lekopott, és most talán újra kezdi reneszánszát élni. Nagyon más minőségű dolog egy bábszínpadon élőzenével dolgozni, hiszen eleve osztott figyelemmel kell lenned, amikor bábozol, és az még egy plusz kör, hogy mindezt élőben megszólaltatott zenéhez teszed. A Kabaré ilyen szempontból rengeteget adott. A társulatnak és személy szerint nekem bábtervezőként is nagyon nehéz próbafolyamat volt, de a végeredményért érdemes volt végigcsinálni.

BÉ: Nekem éppen az Edith és Marlene volt ilyen élmény. Mészáros Márta rendezte az előadást, aki

határozottan tudta, hogy mit akar – ahogy én is.

A végeredmény szerencsére a keményen megszenvedett napokat igazolta és nagyon szeretjük játszani.

- Dédelgettek most olyan tervet, amit szívesen megvalósítanátok?

BÉ: Nekem van egy ilyen. Negyedéves vizsgám volt az egyetemen Ibsen Nórája, és én akkor azt éreztem, hogy ebben több van. Most, ennyi év elteltével azt gondolom, itt lenne az ideje újra megnézni, hogyan tudna megszólalni ez a különös darab. A gond csak az, hogy rendezném is, de játszani is szeretnék benne.

- Egy rendező ül mellettünk...

HK: Igen, már el is kezdett rajta kattogni az agyam, hogyan lehetne ebből egy furcsa zenés-bábos előadás, és milyen bábokat készítenék hozzá.

- Mi izgat egy báb megalkotásában?

HK: Leginkább agyalni szeretek a tervezőasztal felett. Minél több olyan ötletet felvázolni, amit később ajánlatként tehetek a rendezőnek, vagy csak gondolatként hozzá tudnék rakni a darabhoz. Ennek persze van egy technikai oldala is: én megtervezem, nyolc-tíz ember pedig azon dolgozik, hogy megalkossa, amit én megálmodtam. Szerintem ez csodálatos.

- És végül tényleg az lesz ott a kezedben, amit megálmodtál?

HK: Maximálisan. Profi műhelyünk van, nagyon bízom a munkájukban. Ha például a mechanikában elakadok, akkor ők a hónom alá nyúlnak és azt mondják, ezzel ne foglalkozzak, pontosan úgy fog mozogni a báb, ahogy szeretném. Izgalmas dolog egy bábot megmozdítani – a Színházak Éjszakáján mindenkinek lehetősége lesz majd kipróbálni a különböző bábtechnikákat, és ki-ki eldöntheti, melyik a legszimpatikusabb számára.

BÉ: A Centrál Színházban is mindig nagy a pezsgés ezen az éjszakán. Tavaly a Függöny fel!-ből adtunk elő jeleneteket, amiben a nézők is szerepelhettek. Ez annyira magával ragadta őket, hogy

egy idő után azt vettük észre, hogy minket is szinte letaszítottak,

mert ők akartak szerepelni. Hiába, ez a színpad varázsa!

HK: Mi az elmúlt éveket végigzenéltük Spiegl Annával és Szolár Tibivel, így vártuk a közönséget a Bábszínház bejáratánál. Fárasztó, de hálás feladat volt.

- Sokan tekintenek csodálattal a színházra és azokra, akik a színpadon elkápráztatják őket. Hogyan fogadjátok ezt az intenzív szeretetet a közönség részéről?

HK: Én későn találtam rá a színházra, így volt lehetőségem megélni a közönség oldalát is. A Színművészeti előtt tanárképző főiskolát végeztem, esténként pedig sokat jártam színházba. A mai napig fel tudom idézni azt az élményt, ahogy elkápráztatva ülök a nézőtéren és körülöttem minden csodálatos. Aztán amikor átkerültem a másik oldalra, rá kellett jönnöm, hogy itt is ugyanolyan hétköznapi embereket találni.

BÉ: Ez így van. Van egy kedves ismerősöm, aki nagyon szereti a színházat, de amikor arról beszélek neki, hogy mi, színészek is ugyanolyan hétköznapi emberek vagyunk, mint bárki más, akkor látom rajta, hogy ő ezt nem akarja elfogadni. Szeretné fenntartani magában azt a tökéletes képet, amit erről a világról dédelget. Ilyenkor csak mosolygok, de persze jól is esik ez a mérhetetlen szeretet.

Találkozzon Ön is kedvenc színészeivel!

Idén negyedik alkalommal rendezik meg 2015. szeptember 19-én, 25 fővárosi színház részvételével a Színházak Éjszakáját.

Résztvevő színházak: Átrium Film-Színház, Bethlen Téri Színház, Budapesti Operettszínház, Centrál Színház, Dumaszínház, Játékszín, József Attila Színház, Jurányi Inkubátorház, Karinthy Színház, Katona József Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Madách Színház, Magyar Állami Operaház, MU Színház, Nemzeti Színház, Örkény István Színház, Pinceszínház, Radnóti Miklós Színház, Rózsavölgyi Szalon Arts&Café, Ódry Színpad (Színház- és Filmművészeti Egyetem), Szkéné Színház, Thália Színház, Trafó, Újszínház, Vígszínház.

Vásárolja meg jegyét itt és most!