Gábor, Karina, Ders

A humorhoz önbizalom kell

2015.09.12. 11:12

Programkereső

Milyen a jó poén és milyen a jó vígjátéki- vagy kabarészínész? Közös munkájuk, a Munkaügyek egy nyári forgatási napján beszélgettünk Elvira megtestesítőjével és a tévésorozat egyik írójával. Molnár Piroskával és Litkai Gergellyel beszélgettünk.

Molnár Piroska – Thália Színház

Litkai Gergely – Dumaszínház

- Színházak Éjszakája... Kezdjünk a második szóval! Mennyire éjjeli típusok?

Molnár Piroska: Amennyire a színházból vagy a forgatásból adódik. A mozifilmeket gyakran forgatják éjszaka. Emlékezetes élményem: Pálffy György legutóbbi filmjében, a Szabadesésben éjfélkor lengettek ki artisták segítségével a Bartók Béla út fölé, mintha ugrani készülnék a kilencedik emeletről. Érdekes, ugyanakkor nehéz munkát is jelentenek az éjszakai műszakok. Ha reggelig tart a forgatás, át kell lendülni a fáradtság holtpontján. Nem szabad leereszteni, olyan állapotban kell maradni, hogy bármikor kamera elé szólíthatnak, és ott teljes értékű munkát tudjak nyújtani.

- Ehhez az is hozzátartozik, hogy sokszor az esti előadás után viszik a színészeket forgatni.

MP: Gyakran előfordul ilyen. Nem mondom, hogy meg lehet szokni. El kell fogadni, ha sűrű a munka, az ember sok mindent kibír. Ilyenkor inkább a másnapok a nehezek. Nemrég előfordult, hajnaltól forgattam a Munkaügyeket, este Debrecenben játszottunk a Thália Színház egyik előadást, hajnali kettőre értünk vissza Budapestre, háromkor kerültem ágyba, hatkor pedig ismét keltem, mert aznap is forgattuk a sorozatot. Egy-egy jó kávé sokat segít ilyenkor. (Nevet)

- Ha nem munkáról van szó, melyik napszakban érzik legjobban magukat?

MP: Gyűlölök korán kelni... A színházban azért kezdődnek tízkor a próbák, mert az előtt a színészek nem nagyon alkalmasak semmire. (Nevet.)

Litkai Gergely: Sokáig a napközbeni nyolc-tíz órás munka utána mentem fellépni, szóval, egész napos típus vagyok. Ám ha épp nem történik velem semmi,

bárhol és bármikor képes vagyok elaludni.

Akár délelőtt, akár délután, székben vagy autóban. Ugyanakkor minden nap fél hétkor kelek, még ha vidéki fellépésen is jártam előző este. Fontosnak tartom, hogy rendszert tartsak az életemben.

- A Munkaügyek írása közben mennyire gondol Piroskára, miközben Elvira jelenetein dolgozik?

LG: Már az első epizódnál is a fejemben volt. Korábban is írtam már szerepet Piroska számára a Papírkutyák című filmben, az akkori tanárnő karakterét tovább gyúrtuk a Munkaügyekben és áthelyeztük a közigazgatás közegébe. Az írótársammal, Kovács András Péterrel mindig gondolunk a színészekre, elképzeljük, mi hangzik jól a szájukból.

MP: A sorozat forgatásának öt éve alatt hozzánk nőttek a szerepek. Azok a nézők közül, akik a televízión keresztül ismernek, vannak, akik teljesen azonosítanak Elvirával, így is írnak nekem levelet.

- Azt nyilatkozta egyszer: színészként az a dolga, hogy a rendező akaratát teljesítse, kövesse. A vígjáték, a sitcom forgatása közben bizonyára születnek ötletek, elsülnek poénok a helyszínen is. Mennyire szabad ezeket beépíteni a jelenetekbe?

MP: Miután megkapjuk, átfuttatjuk magukon a szövegkönyvet. Megpróbálunk eleget tenni az írott anyagnak és valami pluszt is hozzá tenni, ez utóbbit egyeztetjük a rendezővel. Ha nehezen eldönthető kérdés merül fel, ő egyeztet az íróval. Úgy gondolom azonban, annyira magunkénak érezzük már a szerepeinket, hogy szinte tudunk a fejükkel gondolkozni, nem nagyon tévedünk tévútra, ha eszünkbe jut egy ötlet.

- Főleg vígjátéki szerepeket játszik mostanában. Hogy érzi magát ezekben a feladatokban?

MP: Egy olyan színházban játszom most, ami vállaltan igényes szórakoztatást kíván nyújtani a közönségnek.

Hetvenévesen én már nem nagyon álmodozom nagy drámai szerepekről.

Jól esik ezekben az előadásokban játszani. Mind a Leszállás Párizsban mind A hőstenor nagyon pontosan színpadra állított produkciók. A fegyelem és a jó ritmus a vígjáték két legfontosabb hozzávalója. Sokszor tapasztaljuk, ha ugyanazt a mondatot egyszer más ritmusban mondjuk el, egyáltalán nem reagál a közönség. Ugyanez igaz a szócserékre is.

- Íróként mennyire figyel tudatosan ezekre a fortélyokra?

LG: Andrással azért van könnyebb dolgunk írás közben, mert magunk is adunk elő, érezzük, tapasztaljuk, mi a jó ritmus. Fel is szoktuk olvasni a sorozat megírt párbeszédeit egymással. Csodálatos, a magyar nyelv mennyi változatra ad lehetőséget, németül nehezebb viccesnek lenni. Egyébként, ha nem stand upról van szó, hanem színházról és filmről,

nagyon nehéz jó vígjátéki színészeket találni.

Ehhez jó ritmusérzék és rengeteg önbizalom kell, hiszen el kell adni a közönségnek a szöveget színészi túlkapások nélkül.

MP: Latabár Kálmánról mesélik, a forgatások során mindig elkapott egy-egy tűzoltót, díszletmunkást, akinek elmondta a szövegeit. Figyelte, beépítette a reakcióikat. Mostanában felvettem a tévéből és éjjelente megnéztem a Munkaügyek egy-egy epizódját, ellenőrzésképpen. Korábban nagyon szigorú voltam magamhoz, most már tudok nevetni azon, amit látok. Eltelt már elég idő, megfelelő távolságba kerültem a korábbi epizódokkal.

- Szereti egyébként visszanézni önmagát?

MP: Egyáltalán nem. Ám rájöttem, nagyon hasznos, tanulságos ez – még akkor is, ha már nem tudok változtatni azon, amit felvettünk.

- Kevés a női humorista a Dumaszínház társulatában. Mi lehet ennek az oka?

LG: Nehéz erre válaszolni. Ennyien jelentkeznek és ennyien jók közülük. Alapvetően

a közönség dönti el, ki kap további lehetőséget.

Mindig várunk és mindig jönnek is új pályázók. Ősszel mutatkozik be egy lány ikerpár és Kormos Anettnek is lesz új műsora Kovács Andrással közösen.

MP: Nagyon csodálom azokat, akik ki mernek állni egyedül a színpadra. Én soha nem vállalkoznék erre, nem is volt soha önálló estem a pályám során. Ódzkodom tőle, csak társasjátékban szeretek játszani.

- Bátrabbnak kell lennie a színésznek, jobban meg kell mutatnia az esendőségeit, ha komikus karaktert játszik?

MP: Külön kell választani a stand-uposokat, akik a saját szövegeiket mondják el és a színészeket, akik mindig a mások által megírtakat. Ha jó az anyag, arra rá tud feküdni a színész. Ha nem, vannak olyan típusú kollegák, akik magukra igazítják az alapanyagot. Én nem tartozom közéjük, a szövegből szeretem kibontani a karaktert, Karinthy műveivel például csodálatos dolgozni. Ha a jó ízlés határain túl spilázunk, el is ijeszthetjük vele a közönséget.

- Ön mit néz szívesen nézőként a vidám műfajból?

MP: Lelkes közönsége vagyok a stand-upnak és gyakran kapcsolok a BBC Entertaimentre is, ahol óriási, akár kétezres közönség elé is kiáll egy-egy előadó. Bámulattal csodálom őket.

- Ezek az előadóhelyek a mi mértékegységeinkkel nehezen mérhetőek.

LG: Azt gondolom, a stand-up inkább klubműfaj. Ugyanakkor magam léptem már fel kilencezer ember előtt is a Papp László Sportarénában. Ijesztő élmény volt. Akkora közönség esetében eltelik egy-két másodperc, míg a hátsó sor is elkezd nevetni egy poénon, ami megtöri a lendületet. Ilyen nagy helyeken véleményem szerint azok lépnek fel, akik a sztárságuk nagyságát szeretnék hangsúlyozni.

- Szükséges a műfajhoz a közönség tekintete?

LG: Igen, ez adja meg az intimitását.

MP: Épp most nyáron játszottam a Szegedi Szabadtéri Játékokon egy Shakespeare-vígjátékot, a Tévedések vígjátékát. Hullámzóan érkezett ott is a nevetés, még úgy is, hogy elvileg a mikroportos hangosításnak köszönhetően mindenkihez ugyanabban a pillanatban értek el a hangok.

- Tegyük össze a beszélgetés végére a két szót. Milyen élményeik voltak eddig a Színházak Éjszakáján?

MP: Egyszer vettem részt eddig a programban, a Kolibri Színházban rendhagyó időpontban, este 10-kor adtuk elő a Bors nénit, rengeteg felnőtt jött el, sokan olyanok, akiknek gyerekkori emléke volt az előadásról. Nagyon élvezték újra nézni felnőtt fejjel is.

LG: Amikor a Thália Színházban dolgoztam, kabaréelőadást készítettünk, Schell Judit életében először akkor lépett fel ebben a műfajban, tetszett nekik, hogy pusztán azzal, hogy felolvas egy szöveget, nevet rajta a közönség. Tavaly a Dumaszínház is csatlakozott a Színházak Éjszakájához, írók adtak elő stand-up számokat. Ennek azóta jelentős hagyománya alakult ki nálunk, a Margó Fesztiválon Eszterházy Péter és Péterfy Gergely is fellépett. Idén forgatókönyvírókat hívunk a Színházak Éjszakájára és adunk műsorszámokat a mostani, legújabb divatból is: több színházból érkeznek hozzánk színészek, hogy popdalok szövegét szavalják el versként.

Találkozzon Ön is kedvenc színészeivel!

Idén negyedik alkalommal rendezik meg 2015. szeptember 19-én, 25 fővárosi színház részvételével a Színházak Éjszakáját.

Résztvevő színházak: Átrium Film-Színház, Bethlen Téri Színház, Budapesti Operettszínház, Centrál Színház, Dumaszínház, Játékszín, József Attila Színház, Jurányi Inkubátorház, Karinthy Színház, Katona József Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Madách Színház, Magyar Állami Operaház, MU Színház, Nemzeti Színház, Örkény István Színház, Pinceszínház, Radnóti Miklós Színház, Rózsavölgyi Szalon Arts&Café, Ódry Színpad (Színház- és Filmművészeti Egyetem), Szkéné Színház, Thália Színház, Trafó, Újszínház, Vígszínház.

Vásárolja meg jegyét itt és most!