Kelemen, Klementina

Annák, anyák

2015.09.15. 14:09 Módosítva: 2015-09-15 14:10:06

Programkereső

Ha megnézzük a pályájukat, kétféleképpen jut eszünkbe róluk a hűség. Az egyikük 32 éve kötődik a József Attila Színházhoz, a másikuk több színházváltást megélt már. Közös vonásuk az anyaság – erről is kérdeztük Fehér Annát és Györgyi Annát.

Fehér Anna – József Attila Színház

Györgyi Anna – Rózsavölgyi Szalon

- Mennyi beleszólásuk van a szakmai sorsuk alakulásába?

Györgyi Anna: Hűség típus vagyok, a férjemmel immár 18 éve élünk házasságban. A színházban is az lennék, ha folyamatosan jó helyen lehetnék. Sokfelé megfordultam, a saját elégedetlenségem, akaratom vagy kíváncsiságom okán sodródtam mindig tovább. Keresetem azt a helyet, ahol jobb lehet az előzőnél. Az első három évemet a Madách Színházban töltöttem. Az Arany János Színházban éreztem eddig legjobban magam Meczner János igazgatása alatt, majd vezetőváltás történt. Sok helyre hívtak, a Radnóti Színházba, az Új Színházba, a Nemzetibe, én mégis a Tivolit választottam, ami akkor nem indult el, így viszont két évig munka nélkül maradtam. Majd az Új Színházba kerültem tíz évre, ezután szabadúszó lettem, később pedig tag a Pesti Magyar Színházban. Az elmúlt években és most is több előadás köt a Pinceszínházhoz. A Rózsavölgyi Szalonban jelenleg a Szerettem őt, téltől pedig az Amazonok című előadásban is látható leszek. Legutóbb három éve családostul Miskolcra költöztünk, ami idén – a férjem igazgatói leváltása miatt – ért véget.

Úgy mondtam fel, hogy nem várt újabb felkérés, megint tiszta lappal kellett kezdenem. Szerencsére egyik munka vonzza be a másikat.

Mindeközben azt gondolom, alapvetően hűséges, odaadó ember vagyok és vágyom a biztonságra.

Fehér Anna: A hűség nekem is alaplétem. Amikor a József Attila Színházba kerültem, nagy hiány volt ott fiatal, pályakezdő színésznőkből. Éjjel-nappal játszottam, arra sem volt időm, hogy gondolkozzak a helyzetemen. Hívott Babarczy László az akkori, legendás kaposvári színházba, ám a hűségem és a szerelmem Pesten tartott. Ma már egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az életem. Volt szünet is az itteni jelenlétemben és nagyon sokfelé játszottam az évek során. A színésznek az a legjobb, ha az alapvető biztonsága mellett időnként tehet kirándulásokat. Nagyon szeretem a József Attila Színház jelenlegi állapotát. Úgy érzem, fontos és jó dolgom van most ott színészként, számítanak rám, új kihívások érnek. Nagy luxus mostanság, ha egy színház ennyire gondolkozik a saját embereiben, remélem, ez sokáig így is marad. Miközben nagyon megváltozott mára a pályánk, egész más, mint 15-20 éve volt, különbözik a társulati rendszer is.

A változásokkal nekünk, színészeknek is haladnunk kell.

- Más az időbeosztás is: többet kell vállalniuk?

GYA: Vannak kollegák, akik túl vannak terhelve, sokadjára játsszanak hasonló szerepeket, ők ezért fásultak. A színésztársadalom másik fele pedig attól szenved, hogy nem dolgozik. Én nem vagyok benne a filmes körforgásban, annak is örülök, ha elhívnak próbafelvételre. Tanácstalan vagyok, mitől lehetne jóval frissebb a szakmánk.

FA: A színházaknak egyrészt feladata, hogy egyenletes terhelést, mozgást és fejlődést biztosítson a tagjai számára. Ezzel párhuzamosan egyre fontosabb kihívás, hogy a lehető legszélesebb közönségrétegeket csábítsa be. Folytassa a saját hagyományait, de legyen korszerű is, jöjjenek be a gyerekek és a családok is. Ezt a sok szempontot nem könnyű összeegyeztetnie a színházvezetőknek.

GyA: Biztosra kell menniük a műsor összeállításkor.

FA: Én is úgy látom, sokkal több tehetséges színész van, mint ahányat számon tartanak. Jó lenne, ha nem csak az ismert arcokra jönnének be a nézők. Azt gondolom, ugyanilyen értékes reklám, ha kellemes emlékekkel térnek haza a nézők a színházból. Ismert színészek be tudnak vonzani nézőket, ám az előadás nem maradhat hosszú távon műsoron, ha maga a produkció nem jó. Az a tapasztalatom, ha egy kiváló előadásnak híre megy, kevésbé ismert színészekre is bemegy a közönség.

- Szóba került a lehetőség kifejezés. Tudnának mondani olyan műfajt, amit épp nagyon lenne kedvük, vágyuk játszani most?

GYA: Nagyon szeretnék filmben szerepelni. A másik vágyam zenés előadásban játszani, amiben énekelni lehet. Sok megnyomorított, megkeserített sorsú női szerepet alakítottam mostanában. (Nevet.)

FA: Számomra a képernyő, a vászon egészen más világ, mint a színház. Volt szerencsém forgatni elég sok tévéjátékban és néhány nagyjátékfilmben is. Nagyon szeretek is mozifilmeket nézni, és persze szívesen játszanék is újra néhányban.

Leginkább embermesét forgatnék, amiben nincsen semmi, csak az érzelmek, a vágyak, a szándékok boncolgatása.

Nagyon szeretem azt a réteget a filmekben, amit nem szavakkal mondanak el. Színházban szívesen szerepelnék több olyan kamaradarabban, mint most az Alku a József Attila Színházban. Egyébként a jelenlegi szerepeim szélsőséges tárházat ölelnek át, van köztük nagyszínpadi, zenés és stúdiódarab egyaránt.

GYA: Anna karaktere, lénye nagyon filmre kívánkozik. Van benne valami svéd vagy francia jellegű finomság.

FA: Szeretek francia stílusú magyar színésznő lenni. (Nevet.)

- Boldogan sorolta a jelenlegi szerepei sokféleségét. Melyik volt mostanában a legnagyobb kedvence?

FA: Amikor visszajöttem dolgozni szülés után, a második szerepem Csiky Gergely A nagymama című vígjátékában Langó Szerafin figurája volt. Egy komika. Úgy érzem, sikeres voltam a szerepben. Lehet, más színházban nem rám gondoltak volna, hogy játsszam el. Nagyon élvezem, hogy egyre inkább karaktereket formálhatok. Szeretem a groteszket, meg merem kockáztatni: nem csak az életben, hanem a színpadon is van humorom. Egyébként nagyon örülnék, ha mi ketten is játszhatnánk együtt egy kétszemélyes darabban Annával. Nagyon szeretem Nusi színpadi érzékenységét.

- Mindketten édesanyák. Hozzátesz ez az élmény a színésznői pályájukhoz?

FA: Nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy van egy négyéves kisfiam. Sokkal nyugodtabb és magabiztosabb lettem a születése óta. Az anyaság nagyon jól összerakott, sok mindent megértettem általa. Előtte csak elképzelni tudtam, milyen lehet. Élőben teljesen más. Szinte alig van bennem félelem és bizonytalanság.

Tele vagyok nyugalommal, tudom, mi a dolgom.

Ha pár év múlva elkanyarodna az életem a színháztól, amit persze nem szeretnék, akkor sem hiszem, hogy baj lenne. Úgy érzem, nincs olyan élethelyzet, amit ne tudnék megoldani. Tetszik a fiatal színészek mobilitása: felszabadultak, szabadok, ha nincs munkájuk, vagy ahhoz támad kedvük, elmennek kicsit külföldre.

GYA: Mi mindketten arra tettük fel az életünket, hogy színészek legyünk. A külföldi utazásaimból azt szűrtem le, hogy a magyar színház az egyik legsokszínűbb, legpezsgőbb a világon. Kevés olyan hely van, ahol a pincétől a padlásig mindenfelé színház van. És tegyük hozzá azt is, a magyar színészek kiválóak.

Találkozzon Ön is kedvenc színészeivel!

Idén negyedik alkalommal rendezik meg 2015. szeptember 19-én, 25 fővárosi színház részvételével a Színházak Éjszakáját.

Résztvevő színházak: Átrium Film-Színház, Bethlen Téri Színház, Budapesti Operettszínház, Centrál Színház, Dumaszínház, Játékszín, József Attila Színház, Jurányi Inkubátorház, Karinthy Színház, Katona József Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Madách Színház, Magyar Állami Operaház, MU Színház, Nemzeti Színház, Örkény István Színház, Pinceszínház, Radnóti Miklós Színház, Rózsavölgyi Szalon Arts&Café, Ódry Színpad (Színház- és Filmművészeti Egyetem), Szkéné Színház, Thália Színház, Trafó, Újszínház, Vígszínház.

Vásárolja meg jegyét itt és most!