Jenő

"Engem az Isten a tenyerén hordozott" – Gondolatok Törőcsik Maritól

2015.11.23. 02:38

Programkereső

"Mindig megengedtem magamnak azt a luxust, hogy megkérdőjelezzem, szabad-e még színpadra mennem" – jegyezte meg korábban a mai napon nyolcvanadik születésnapját ünneplő színésznő, aki jelenleg is játszik: legközelebb november 28-án lép színpadra Zsótér Sándor Brand című rendezésében a Nemzeti Színházban.

"Hatalmas színészek között nőttem föl, szerencsém volt filmen és színpadon egyaránt” – nyilatkozta nemrégiben Törőcsik Mari az MTI-nek. Elárulta, hogy a legtöbb energiája a színpadon van. Jelenleg a Nemzeti Színházban a Brand című Zsótér Sándor-rendezésben játszik. Az évad második felében szintén Zsótér rendezésében Brecht Galilei élete című darabjában várja újabb feladat, az öreg Galilei szerepére kapott felkérést.

Brand
Brand
Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Törőcsik Mari pályája korábbi szakaszait felidézve szívesen emlékezett vissza arra, hogy milyen rengeteget játszott együtt Básti Lajossal. "Amikor bekerültem a Nemzeti Színházba, így visszagondolva, minden feleségét én játszottam" - jegyezte meg, hozzátéve: Básti óriási színész volt, csak a tehetségtelenséget nem bírta és ha tehetségtelen rendező rendezte, akkor azt unta. "Engem az Isten a tenyerén hordozott" - fogalmazott Törőcsik Mari, hozzátéve, hogy ugyan nem voltak megfizetve, ezért rengeteg rossz filmben, darabban, rendezővel is kellett dolgoznia, de legalább 13-14 zsenivel is dolgozhatott együtt. "Másnak – olyan zseniknek, mint Psota Irén vagy Kozák András – egy rendező jutott egész életében. Nekem színpadon nagyon nagy szerencsém volt" - hangsúlyozta.

Törőcsik Mari
Törőcsik Mari
Fotó: Erika Rozsa / Nemzeti Színház

Felidézte, hogy sokáig eltanácsolták a színészi pályától és sokan még akkor sem ismerték el, amikor a Nemzeti Színház társulatának híres tagjai - Bihari József, Makláry Zoltán, Mészáros Ági, Somogyi Erzsi vagy Básti Lajos - már azt mondták neki, ne törődjön semmivel, mert már jó a színpadon. De - mint mondta - a nagy áttörés a Varsói melódia volt, amelyet a Katona József Színházban - akkor a Nemzeti kamaraszínházában - játszottak Iglódi István rendezésében. Mint hozzáfűzte, Iglódi István az ország egyik legjobb rendezője és legnagyobb színésze volt. "Sajnálom, hogy nagyon ritkán játszott. Elképesztő élmény volt vele játszani" - hangsúlyozta Törőcsik Mari, aki elárulta, hogy élete egyik legfontosabb emléke Ionesco A székek című darabjának Fodor Tamás rendezte előadása, amelyet Iglódi Istvánnal játszott.

Meghatározó élményként beszélt a Major Tamás rendezésében készült Szecsuáni jólélekről is. Mint mondta, Major Tamás, a Nemzeti Színház főrendezője volt a mestere, aki tudta: szükség van arra, hogy ne csak vele dolgozzon, ezért vendégrendezőket is hívott neki. Hozzátette, hogy szívesen dolgoztak vele, mivel filmjei ismertek voltak. Színházi munkái között szintén nagy élményeként beszélt a Fejes Endre Cserepes Margit házassága című darabjából készült Iglódi István rendezte előadásról, amelyben Garas Dezsővel játszott a Huszonötödik Színházban. Pályája későbbi szakaszát, a szolnoki időszakot felidézve a Száz év magány című előadásról beszélt, amelyet Schwajda György állított színpadra.

529F1298-C289-4495-B21F-34E2F27B26A4
Fotó: Keleti Éva

A Nemzeti Színházról szólva kiemelte, hogy ott indult a pályája, később pedig Schwajda György is őt szerződtette le először az új Nemzetibe.

"A Nemzeti Színházba mentem be és onnan fogok meghalni"

- fogalmazott a színésznő. Bár Törőcsik Mari azt mondja, hogy neki "a színpad a minden", nem a film, számos emlékezetes alakítása a filmvászonhoz kötődik. Az 1955-ös legendás Körhintáról úgy véli, az volt az iszonyú szerencséje, hogy Fábri Zoltán rendezte. Nemcsak a vasfüggöny, kulturális falak is léteztek és Cannes-ban Fábri filmje törte át ezt a falat. A Körhintának persze mindenképpen sikere lett volna, de így ezt az őrjítő nagy első sikert Fábri vitte el, ezután jött a többi jó keleti film - tette hozzá.

Mint felidézte, a cannes-i fesztiválon Arany Pálmára jelölt Körhinta párizsi bemutatóján jelen lehetett, és boldog volt a film fogadtatása miatt. A Déryné, hol van? című filmért pedig megkapta Cannes-ban a legjobb női alakítás díját 1976-ban. Ezt Magyarországon kishírben közölték, a Film Színház Muzsikában egy fél sort kapott, de a rendező, Maár Gyula nevét már le sem írták - jegyezte meg. Arra a kérdésre, hogy visszatekintve újra ezt a pályát választaná-e, Bessenyei Ferencet idézte, akitől egyszer azt kérdezték, mi lenne, ha nem színész lenne, mire kicsit elgondolkozott, és azt mondta: "Én nem tudom milyen az, ha valaki nem színész". Arra a kérdésre, hogy mit kíván a születésnapjára, úgy válaszolt: "szeretetet, amit meg is kapok, hál'istennek".

Alföldi Róbert és Törőcsik Mari
Alföldi Róbert és Törőcsik Mari
Fotó: Puska Judit, forrás: Színházi Kritikusok Céhe

A Fideliónak egy évvel ezelőtt adott interjújában így fogalmazott: "Szerepekről nem szeretek beszélni, mert olyan bonyolult folyamat, amíg összeáll egy előadás. A mesterségről is nagyon nehéz beszélni, mert ötvennyolc éve, amióta a pályán vagyok, már azóta is változott a színészet. Nagyon nehéz ezt megfogalmazni - lehet, hogy nem is lehet” – jegyezte meg a színésznő. Hozzátette: "Soha nem egy szerepre készülök, nem arról van szó, hogy embereket figyelek az utcán vagy a környezetemben. Az egész életemet felhasználom a szerepeimhez. Szerintem születni kell egy tehetséggel, meg kell tanulni a szakmát, persze nem mindegy, hogy kitől. Ezután jön az, hogy helyesen döntünk-e a pályánk kezdetén, hogy kire kell figyelni. Úgy érzem, a tenyerén hordozott az Isten, mert olyan mestereim voltak, mint Gellért Endre vagy Major Tamás, és kaptam legalább tizenhárom-tizennégy elképesztően jó rendezőt.”

Ugyancsak lapunknak mondta el a társulati munka kapcsán:

Ha én belépek valahova, ott nem lehet más, csak társulati munka.

"Szeretem, ha van rendező, mert rendező nélkül hiába a társulati munka. Egy-egy könnyebb bulvárdarabot, amit átlátunk mindannyian, azt talán meg lehet csinálni rendező nélkül is - ott mondhatjuk egymásnak, hogy ki hova menjen. Ahhoz elég az embernek a tehetsége, a neme, a kora és az ízlése, de egy igazi darabnál rendező nélkül az ember modoros lesz, mert nem tudja, hogy az eszközeit jól használja-e. De én szerencsés vagyok ebből a szempontból, mert meg is találtak mesterek, meg én is kutattam azért, hogy elhitessék velem, hogy még érdemes kimennem színpadra. Mindig megengedtem magamnak azt a luxust, hogy megkérdőjelezzem, szabad-e még színpadra mennem. Itt diktálják az előadást - és hál' Istennek jól diktálják, mert ha rosszul diktálnák, akkor lehet, hogy elmennék.”

Jordán Tamás és Törőcsik Mari
Jordán Tamás és Törőcsik Mari
Fotó: SzoFi

A színésznő megjegyezte: "minden premieremet elrontom. Vasziljev egyszer azt mondta, hogy »Maruszja, mindent megcsinált, amit kellett, csak azt nem, amiért érdemes volt a pályára jönni«. Nekem kell tíz előadás. Pilinszky János mondta - sajnos nem tudom csak mutatni, de megpróbálom elmagyarázni. Egyik oldalon van az adó, a színész, a másikon a kapó, a befogadó. Az igazi az, ha nem én indulok el, hogy gyertek velem, hanem én létezek és elindulnak felém."

November 23-án ünnepi gálával köszöntik a színésznőt a Nemzeti Színházban. Az estet Jordán Tamás rendezi, aki tíz évvel ezelőtt is rendezett már születésnapi műsort Törőcsik Mari tiszteletére.

Törőcsik Mari pályájáról ide kattintva olvashat további részleteket.