Jolán

A regény megszólal

2015.12.04. 09:05

Programkereső

Az előadás értéke a címszerep megformálásán dől el. Szina Kinga alakítása Anna szenvedésében, csalódásában, kiábrándulásában, megrendülésében igazán jelentékeny – írja Zappe László a győri színház Anna Karenina előadásáról.

Nem ritka eset, hogy a művészi tehetség megtörik. Érheti magánéleti tragédia az alkotót, de közéleti, szakmai csapások is elvehetik a kedvét. Tudjuk, van, akinek jót tesz az ilyesmi, de van, akit tönkretesz. Olyat is láttunk, amikor ifjú lázadóból a hatalomhoz törleszkedő, meggyőződéses konzervatívot csinált a hatalmi beavatkozás.

Molnár Judit, Gyöngyössy Katalin, Menczel Andrea - Anna Karenina
Molnár Judit, Gyöngyössy Katalin, Menczel Andrea - Anna Karenina
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Csiszár Imrével ilyesmi nem történt. De amikor a kilencvenes években sorozatos kudarcok érték, kipenderítették a Nemzeti Színház éléről, majd a Művész Színház felélesztésére tett kísérlete sem sikerült, felhagyott csapatépítő, stílusteremtő, merészen kísérletező ambícióival. A rendezés mellett gyakran a díszletet is maga tervezi. Néha szakszerű lebonyolítást, tisztes játékmesteri teljesítményt látunk tőle, néha reménytelen próbálkozást valamiféle művészi eredetiségre. Ma már kevesen emlékeznek arra, milyen része volt a magyar színjátszás szellemi, stiláris és etikai megújításában az ő szolnoki és miskolci munkájának a hetvenes-nyolcvanas években.

Csiszár Imre most hatvanöt éves. Győri Anna Karenina-rendezésétől nem várhattuk, hogy a harminc évvel ezelőtti lendületet, ötletességet, eredetiséget láthatjuk viszont benne. Az eredményt valóban elkönyvelhetnénk becsületes iparos munkának, amitől elsősorban az érettségire készülő gimnazisták remélhetik, hogy a hosszú és bonyolult regény elolvasása nélkül is felkészültnek érezhetik magukat a vizsgára.

Morcsányi Géza átirata megbízhatóan, hatásosan és jól követhetően tömöríti a cselekmény mindkét szálát három órát alig meghaladó hosszra. Nem törekszik önálló műalkotás vagy akár csak annak látszata létrehozására, mint korábban Nagy András (Anna Karenina pályaudvar címmel) vagy Kiss Csaba. Inkább a két, arányosan mértezett és ügyesen egymásba illesztve, párhuzamosan futó cselekményszál átláthatóságára, hatásosságára ügyel. Arra, hogy a regény megszólaljon a színpadon.

Ungvári István, Sárközi József - Anna Karenina
Ungvári István, Sárközi József - Anna Karenina
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Erre ügyel Csiszár Imre rendezése is. Díszlettervezőként praktikusan alkalmaz totál képeket, mint a pályaudvar vagy a bálterem, és begördülő enteriőröket, mint Karenin dolgozószobája, Vronszkij lakása vagy Oblonszkijék falusi otthona. Más kérdés, hogy a díszlet kivitelezése minősíthetetlenül olcsónak látszik, a moszkvai pályaudvar falusi megállónak se menne el, a lakásbelsők szegényessége még Vronszkij legénylakása esetében is valószerűtlen. Ez azért is feltűnő, mert Szakács Györgyi jelmezei, különösen a női toalettek, igyekeznek a XIX. századi elegancia benyomását kelteni.

Az igazi környezetrajz azonban a színészeken múlik. Ungvári István gondterhelten link Sztyivája, Molnár Judit érzékenységgel és jóakarattal megvert Dollyja, Gyöngyössy Katalin törékeny, de nagy akaratú anyafigurája, Áts Gyula visszahúzódó bölcsességű férjalakja, Agócs Judit a megcsalt férj gyanúsan készséges elvbarátja kellően érdekes világot teremt Anna sorsa köré. Fejszés Attila Levinje és Menczel Andrea Kittyje elfogadható a tragédia ellenpontjaként felvázolt, boldog végű szerelmi történethez.

Csankó Zoltán, Szina Kinga - Anna Karenina
Csankó Zoltán, Szina Kinga - Anna Karenina
Fotó: Győri Nemzeti Színház

A siker lényegében mégis a három főszereplőn múlik. Sárközi József Vronszkij szerepében nem olyan erős, mint várhatnánk tőle. Föltehetőleg a szerep kettőssége zavarja. Felszínes világfi, de Annába igazán, mélyen szerelmes. Gyengesége csak a nagyobb terhelések, próbatételek alatt derül ki. A győri Vronszkij szemére húzott tányérsapkájával nem kelt olyan formátumos benyomást, hogy maradéktalanul indokolja Anna szerelmét, pontosabban azt, hogy hagyja legyőzni magát, engedi magán eluralkodni az érzést, amely ráébreszti addigi élete tartalmatlanságára. Csankó Zoltán Kareninja viszont éppen formátumával, erejével hat. Az alaposan kidolgozott technikákat mindig tudatosan használó színészt talán még sohasem láttam ennyire igazinak. Ez a Karenin nem egyszerűen szemellenzős bürokrata. Nem ostobaságát, érzéketlenségét leplezi a formák, az elvek mögé bújással. Éppen ellenkezőleg. Jelentős intellektus és érzékeny lélek, aki önmagát is éppúgy próbálja kordában tartani, mint mindent és mindenkit maga körül. A formákkal és elvekkel önmaga ellen is védekezik. És nagyon szép, ahogyan teljes vereséget szenved.

Szina Kinga, Ungvári István - Anna Karenina
Szina Kinga, Ungvári István - Anna Karenina
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Az előadás értéke azonban mégis a címszerep megformálásán dől el. Szina Kinga alakítása Anna szenvedésében, csalódásában, kiábrándulásában, megrendülésében igazán jelentékeny. Első megjelenésekor inkább természetességével, józanságával, puszta kedvességével hat, mintsem azzal a ragyogással, amit környezete, rokonai tulajdonítanak neki. A szerelem elfogadását megelőző vívódás mélységeinek ábrázolására sok lehetősége sincs igazán a színpadi változatban. A szerelem elvesztésének, a kiüresedésnek fájdalmában viszont sikerül mintegy visszamenőlegesen is megjelenítenie az egész tragikus végű drámát. Mer csaknem ordenáré módon hisztérikus, kicsinyesen féltékeny lenni, amikor fölismeri, hogy elvesztette Vronszkijt, hogy értelmetlen volt az áldozat, amit azért hozott, hogy szíve szerint élhessen.

Anna lélekben ekkor hal meg. Amit a vonat elé vet, az csak a teste.