Tünde

Nevek, számok, bábosok

2016.01.05. 07:42

Programkereső

Kezdetben vala az Állami Bábszínház bábszínészképző tanfolyama, majd húsz évvel ezelőtt elindult a bábképzés a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ennek apropóján néztünk utána, hányan és hogyan foglalkoznak közülük bábbal, és kutakodtunk a Fidelio archívumában is.

Prológ

Arról, milyen igényre építve és hogyan indult a képzés, hol tart ma, és hova tarthat a jövőben, ebben az interjúban ad képet Meczner János.

A szak 2011-es bemutatkozó kisfilmje:

Az első 

Az első osztályt Békés András rendező és Koós Iván báb- és díszlettervező vezették. 1999-ben diplomázott – a névsor olvastán valószínűleg sokan meglepődnek majd – Fábián Gábor, Kocsis Gergely, Kovács Katalin, Mészáros Sára, Rácz Kármen, Rácz Kriszta, Réti Iringó, Ruszina Szabolcs, Szákás-Tóth Péter, Vranyecz Artúr, akik mind okleveles színészek (bár a diplomában ott áll: a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán, bábszínész tagozaton végeztek). Közülük a műfajban dolgozik Kovács Katalin (Budapest Bábszínház), de Ruszina Szabolcsot is láthatják a nézők bábozni a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban, Vranyecz Artúr pedig évad elején rendezett egy előadást Nagyváradon, a Szigligeti Színház Lilliput Társulatánál. A bábbal gyakran összekötött gyerek- és ifjúsági műfajban, szintén a Kolibriben dolgozik Rácz Kármen és Rácz Kriszta, és bár némileg kakukktojás, azért illik megemlíteni, hogy a Szentivánéjben (rendezte: Erdeős Anna, akire később még visszatérünk) Kocsis Gergely kezén elevenedett meg egy zokni.

Képes múltidézésképp jöjjön egy videó:

A második

A második osztály (2000–2004) osztályfőnöke Meczner János volt, itt Ács Norbert, Altorjai Erzsébet, Ellinger Edina, Erdei Juli, Fodor Annamária, Krucsó Júlia Rita, Pethő Gergő, Schneider Jankó, Semjén Nóra, Tengely Gábor és Teszárek Csaba végeztek, diplomájuk szerint még mindig a színész szak bábszínész tagozatán. Öten a Budapest Bábszínházban dolgoznak (Ács Norbert, Pethő Gergő, Semjén Nóra, Teszárek Csaba színészként, Ellinger Edina anyaszínházán kívül Dunaújvárosban is rendezett, valamint ő jegyzi a vígszínházi Óz, a csodák csodája bábos részét), Krucsó Rita a kecskeméti Ciróka Bábszínház színésze, Schneider Jankó Hepp Truppjával készít előadásokat, rendezőként és színészként is foglalkoztatott, Tengely Gábor a győri Vaskakas Bábszínház főrendezője és a jelenleg negyedéves bábszínész osztály egyik osztályfőnöke, Erdei Juli szintén a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház tagja, a Thália Színházban játszó Fodor Annamária is rendezett már bábos produkciót (Babák), Altorjai Erzsébet pedig Németországban dolgozik bábosként. Tengely Gáboron kívül a legfiatalabb generációt tanította már Ács Norbert, Ellinger Edina, Schneider Jankó.

Ács Norberttől Az ember tragédiája kapcsán tudtuk meg, „a báb és a színész fogalom nem olyan régóta kapcsolódik össze, hivatalosan csak a múlt század közepétől beszélünk erről a kettőről együtt. Pont az ilyen előadásokban tudnak leginkább összeérni, mert mindkettőre, a bábra és a színészre is nagyon nagy szükség van. Számomra ezért is fontos ez a produkció.”

Ellinger Edina
Ellinger Edina
Fotó: Budapest Bábszínház

Ellinger Edina őszintén beszélt arról, miért gondolja úgy, több a lehetősége a bábszínházban, mint az élőszínházban: „A termetem, az adottságaim miatt a naivákat vagy a szubretteket osztanák rám valószínűleg, míg a bábszínházban kaphatok már most is intrikust, gonoszt, mint a Csillagfiúban, és akár már most eljátszhatok anyukát, öregasszonyt, tulajdonképp bárkit és bármit. Szélesebb a skála, amin tudok dolgozni, és ha egyszer igazán váltani kell, mert azért még kapok kislányszerepeket, a váltás is könnyebben tud menni, természetesebb az átmenet a karakterek felé. Igaz persze, hogy nem mindenkinek állnak jól a karakterek, de én nagyon szeretem azokat is játszani, nem csak az egész előadáson átívelő királylányokat, akik a hátukra kapják a világot, és mennek. Több van bennük, érdekesebbek, és mindig valami újat hoznak ki belőlem. Persze, megkeresi az ember a hatodik kislány és a hetedik királylány lelkét, motivációit, keresi hozzá a kapcsolódási pontokat, az újdonságot, de ezek mégiscsak egy amplitúdón mozognak.”

A 2011-es interjúban úgy nyilatkozott, még nem jött el az ideje, hogy rendezzen, később, a Boribon és Annipanni kapcsán már egy készülő előadásról beszélt: „Két éve azt éreztem, hogy akkor fogok tudni először rendezni, ha lesz egy olyan téma, mese, akármi, ami annyira magával ragad, hogy azt meg akarjam valósítani színpadon. Ez pedig egészen eddig nem történt meg. A motivációmat egyértelműen táplálta az, hogy pici gyerekeim vannak, akik sok mesét látnak, hallgatnak, így volt ez a Boribon-történetekkel is, ami ráadásul még az én gyerekkoromra is visszanyúlik. Amikor Lili lányom hároméves volt, elkezdtük neki ezeket a könyveket megvenni és mesélni. Közben megismertük a Tallér Zsófi által komponált Boribon muzsikál lemezt, amit Mórocz Adri kollégám (akkor még egyetemi hallgató) énekelt fel. Mi az ő koncertjére mentünk el, onnantól kezdve pedig másfél évig rendszeresen szóltak a Boribon-dalok a kocsiban és otthon is. Ez a lemez Fonogram- díjat is nyert, mi nagyon szerettük a dalokat, majd Mórocz Adri leszerződött a Budapest Bábszínházhoz, és mindez együtt juttatta eszembe, hogy színpadra állítanám a meséket. Azt éreztem, hogy a legnagyobb őrültség lenne, ha nem használnám ki ezt a kiváló »csillagállást«.”

Tengely Gáborral indítottuk a Bóbitává lett gyerekrovatot 2009-ben. A rendezővé lett színész számára a kesztyűs báb még nem tűnt izgalmasnak, aztán a következő technikákba már saját bevallása szerint beleszeretett. „Azt vettem észre, hogy amikor színpadi helyzetek megoldásán gondolkodom, sokszor nem embert látok, hanem bábot. Ez a stilizált forma, ha adekvát, többet tud, mint egy színész, de a használatát mindig meg kell indokolni.” 2013-ban, egy virtigli felnőttelőadás, Az iglic rendezése kapcsán a színész és a bábszínész közti különbségről kérdeztük. „Nem szeretem a különbségtételeket színész és színész között, mivel a bábszínész is ugyanolyan színész, de közben mégis van valami izgalmas abban a gondolkodásmódban, amihez az emberek a »saját szakterületükön« hozzászoktak. A Katona általában a mai valósággal foglalkozik, és a színészek ennek a felismerésében iszonyú jók, míg a Bábszínház színészei inkább a mesék mozgatórugóinak a felismerésében kiválóak. Közben, ahogy elkezdtünk dolgozni, folyamatosan összeért ez a kettő, és viszonylag hamar meg is találták a közös hangot. Ez megint annak a javára írható, hogy jól sikerült a szereposztás. Réka (Pelsőczy – a szerk.) régóta a fejemben volt, és mellette annyira kellett ezeknek az elrajzolt szörnyek, mesefigurák vagy félelmek megjelenítéséhez az a fajta bábos, absztrakciós gondolkodásmód, ami a bábszínházas színészekben megvan, hogy azt gondoltam, szerencsés dolog a kettőt összevonni, miközben meg tulajdonképpen senki sem egészen azt csinálja ebben az előadásban, amit általában szokott.”

Pelsőczy Réka és Tóth Anita Az iglic c. előadásban
Pelsőczy Réka és Tóth Anita Az iglic c. előadásban
Fotó: Puskel Zsolt

A bábrendező és az élőszínházi rendezők különbségéről Teszárek Csaba beszélt nekünk: „A bábozást azóta is színészi munkának fogom fel, amit kiegészít a technikázás. A báb erősen technikai műfaj, de mi az osztályfőnökeink elveinek megfelelően nem csak bábszínházi, hanem prózai színházi rendezőktől is tanultunk. Ők másképp viszonyultak a bábhoz, nem választották el a színészettől. A klasszikus bábosok a technika felől közelítettek, főként a mozdulatok kitisztázása után töltötték meg élettel a jelenetet. A színházrendezők viszont azzal kezdték, hogy ők a bábhoz annyira nem értenek, de a szituációkhoz igen, tehát az elemzett jelenethez kérik a mi bábtechnikai segítségünket. Szemtelenebb dolgokat engedtek meg maguknak, például, hogy nem kell mozgatóként feltétlenül a paraván mögött állnom, hanem látszódhatok, és látszódhat a kezemen lévő báb is, ahogy életre kel. Az ilyen nyitott hozzáállásból mindig jófajta kémia születik.” (Figyelem, később erre a témára még visszatérünk!)

Kovács Judit, Teszárek Csaba - Szentivánéji álom
Kovács Judit, Teszárek Csaba - Szentivánéji álom
Fotó: Matz Károly

A második és a harmadik osztály közös halmaza a Hepp Trupp családi bábszínház, azaz Schneider Jankó és Nagy Viktória Éva Jankó. A társulat „szó szerint szerelemből született 2008-ban. A népszerű 3 kismalac és a farkasok című előadásunk, ami a pécsi Bóbita Bábszínházban készült, például már majdnem a kétszázadik előadásnál tart. Ez a fajta szabadúszó közös munka és a közönség megbecsülése pedig mindkettőnk számára nagyszerű érzés” – árulta el nekünk Jankó, aki egyik előadásuk, a Bódog és Szomorilla kapcsán a mindennapokat is ecsetelte: „a testvérem fotóműtermében próbáltuk, a sógoromtól kaptunk hangtechnikát, az anyukám pedig a próbafolyamat alatt vigyázott a kisfiunkra, minden értelemben családi bábszínházról beszélhetünk. Kevés szereplővel, ám nagy háttérrel dolgozunk!”

A harmadik

A harmadik osztály 2004-ben indult, szintén Meczner-vezetéssel, az ő diplomájukban az áll: bábszínész. Bercsényi Péter, Fabók Mariann, Gémes Antos, Jankovics Péter, Karádi Borbála, Gombai Nagy András, Lendváczky Zoltán, Nagy Viktória Éva, Vesztl Zsófia. Bercsényi Péter hét évet töltött a Budapest Bábszínházban színészként, első rendezését novemberben mutatták be a Vaskakas Bábszínházban, Fabók Mariann élőszínházi munkákkal párhuzamosan kezdett bábelőadásokba, mára Fabók Mancsi Bábszínházaként ismerik virtuóz egyszemélyes vásári előadásait, Karádi Borbála a Budapest Bábszínház tagja, Nagy Viktória Éva a Hepp Trupp másik fele, szintén dolgozik rendezőként és színészként, Vesztl Zsófia is játszott és rendezett már bábelőadásokat. Az idei évadban Jankovics Péter és Lendváczky Zoltán is szerepel vendégként a Budapest Bábszínházban.

Karádi Borbála
Karádi Borbála

Hogy milyen volt ez a közösség? „Az osztálytársaimmal nagyon jól egymásra találtunk, igazi közösségként tudtunk dolgozni, és ez azért hatalmas élmény, mert a bábozás csoportmunka” – emlékezett vissza Karádi Borbála.

Bercsényi Pétertől (még bőven az élőszínházi sikerek előtt) megtudhattuk, hogy mit jelent Mácsai Pál „Delegáld magad a bábba!” mondata, és hol a bábszínpad fókusza: „Előadás közben soha nem nézek ki a nézőkre, de egyszer véletlenül megtettem, és azt láttam, hogy a bábra figyelnek, nem a mozgatóra, és ez fantasztikus. Aki a színpadra felmegy, az egóját akarja mutogatni. Én azt szeretném, hogy azt szeressék, amit tudok, ne azt, aki vagyok.”

Fabók Mariann még miskolci színésznőként vallott pályaképéről: „Az egyetem évei alatt is úgy képzeltem a jövőt, hogy színészet és bábszínészet egyaránt az életem része marad.” Azóta elismert bábjátékos lett, aki vásári produkciókkal járja az országot. Tőle a műfaj különlegességéről is érdeklődtünk: Egyrészt az interaktivitása, ami fantasztikus dolog egy színésznek, hiszen azonnali visszajelzést kap a munkájáról. Közvetlenül látja a közönségben ülő nézők arcát, akik amellett, hogy nézők, a partnereivé is válnak, ahogyan a prózai színházban a színészek. Ezáltal utánozhatatlanul élővé alakul minden egyes előadás. A prózai színházban soha nem élhettem meg egyazon előadásból a százkilencvennyolcadikat, a vásári bábjátszás során viszont igen. Így alkalmam nyílik azt az apró újításba is beépíteni, amit csak a száznyolcvannyolcadik előadáson fedezek fel.

Legutóbbi előadása, a Vitéz László és Vas Juliska:

Talán sokan emlékeznek egy különleges előadásra, amelyben két intézmény, a SZFE és a Zeneakadémia hallgatói játszották a Mikádót. Ezt mi is láttuk és nagyon szerettük: „Hol itt a vasárnapi bábmatinék szeplőtlen unalma? Ki mondta, hogy az operett nem az emberről szól?”

A negyedik

Amikor a fent említettek végzőssé lettek 2008-ban, megkezdte immár ötéves egyetemi tanulmányait Meczner János és Csizmadia Tibor irányításával a negyedik bábos osztály a színművész (bábszínész)-szé lett Andrusko Marcella, Bohoczki Sára, Eke Angéla, Fehér Dániel, Fritz Attila, Hoffer Károly, Ivanics Tamás, Makra Viktória, Márkus Sándor, Mórocz Adrienn, Nizsai Dániel, Spiegl Anna, Szolár Tibor, valamint a rendező szak bábrendező szakirányán Bereczki Csilla, Erdeős Anna, Fige Attila, Halasi Dániel, Kovács Petra Eszter. Akik bábszínházak tagjai: Hoffer Károly, Mórocz Adrienn, Spiegl Anna, Szolár Tibor (Budapest Bábszínház), Ivanics Tamás (Ciróka Bábszínház), Makra Viktória (Mesebolt Bábszínház). Fehér Dániel és Nizsai Dániel láthatók a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház bábos előadásaiban is, Fritz Attila nemrég készítette el egyszemélyes előadását, Bohoczki Sára független és kőszínházi bábos produkciókban is játszott, Andrusko Marcella két bábos előadást rendezett. Márkus Sándor amellett, hogy ovisoknak készült kőszínházi bábelőadásokban közreműködik, az Eke Angélával létrehozott, a #felnőttbábszínházsexi hashtagű, a Hungary's Got Talentben is dicsért Nylon Grouppal készít produkciókat. A tavalyi évadig működött HUPS! Crew-t szintén ennek az osztálynak a tagjai alkották. Andrusko Marcella mellett rendezett már Hoffer Károly – aki tervezőként is dolgozik –, illetve Ivanics Tamás. A rendezőosztály tagjai közül mindannyian foglalkoztatott bábrendezők.

HUPS! Crew
HUPS! Crew
Fotó: trafo.hu

Játszottak egy izgalmas A tavasz ébredését (rendező: Alföldi Róbert), amit mi is láttunk: „Sok hangon szóló Wendlák, Móricok és Menyusok, hiszen valahol a kamaszkorban mi mind wendlamóricmenyus vagyunk. (Csak hát optimális esetben nem képmutató világban, lelki terrortól mentesen, abortusz és öngyilkossági kísérlet nélkül megyünk végig a testi és szellemi felnőtté válás fázisain.) Erősen verbatim színház kitett gesztusokkal; ki-kilépnek a karból, de alapvetően itt is a csapatmunka a fontos. Az pedig látható, hogy nagyon érzik egymást. Jó nézni őket. Jövőre már itt-ott színházakban is lehet velük találkozni. Tessék keresni a neveiket.”

Szintén egyetemi vizsgájuk volt a Karnyóné:

Ennek kapcsán Bohoczki Sára tért vissza a Bercsényi Péter által már feszegetett témára: „Az utóbbi pár évben sokszor találkoztam olyan rendezőkkel, akik nem kifejezetten bábrendezők, hanem klasszikus értelemben vett színházi rendezők, akik gyakran gondolkodnak bábhoz kapcsolódó formákban. Ennek Magyarországon még nincsen kiforrott kultúrája, divatja, de szerintem a magyar színjátszásnak és színháznak szüksége van ilyen jellegű frissítésre.” Bercsényi és Mórocz Adrienn páros interjújában pedig a Kabaré miatt boncolgattuk a kérdést:

- És mi történik, ha ugyanebben a társaságban elmondjátok, hogy egy Alföldi-rendezést próbáltok?

BP: Előbb elhasalnak...

MA:...aztán megkérdezik, hogy jó, de mégis hogyan, bábokkal?!

Mórocz Adrienn és Bercsényi Péter
Mórocz Adrienn és Bercsényi Péter
Fotó: Éder Vera, forrás: Budapest Bábszínház

Egy tehetséges rendező ösztönösen ráérez a bábszínház lényegére. (...) Egy nem bábszínházhoz szokott rendező teljesen máshogy közelít az előadáshoz, sokszor tudatos döntések helyett inkább csak a megérzéseire hallgat. Nem mindegy például, hogy milyen a viszonya a mozgatónak és a mozgatott tárgynak.”

Mórocz Adrienn lett az első Junior Prima díjas bábos. A kezdet nem volt könnyű neki sem, négy évig sikertelenül felvételizett. „Ha most bemennék felvételizni, most is ugyanolyan rossz lennék. Nagyon izgulok azokban a helyzetekben, amikor öt perc alatt kell megmutatnom, bebizonyítanom, hogy jó vagyok. A bábos felvételi első két fordulójában erről a félelemről elvonta a figyelmem az, hogy egy másik dologba, egy tárgyba kellett áttenni az érzéseimet. Ez kinyitott új világokat bennem és felszabadított. A harmadik rostán pedig olyanokkal találkoztunk, Ellinger Edinával és Schneider Jankóval, akik ide jártak, ismerték ezt a feszültséget és oldották a szorongást.”

Hoffer Károly
Hoffer Károly
Fotó: Adrián Zoltán

Őt a Junior Primák közt Hoffer Károly követte, aki színész, zenész, rendező és tervező is. Ez utóbbiról így vallott: „Leginkább agyalni szeretek a tervezőasztal felett. Minél több olyan ötletet felvázolni, amit később ajánlatként tehetek a rendezőnek, vagy csak gondolatként hozzá tudnék rakni a darabhoz. Ennek persze van egy technikai oldala is: én megtervezem, nyolc-tíz ember pedig azon dolgozik, hogy megalkossa, amit én megálmodtam. Szerintem ez csodálatos.”

A Semmiről készült interjúhoz jöjjön egy kis kép és zene:

Bercsényi Péter Spiegl Annával is párt alkot a Kivi című előadásban, ahol nem báboznak, de:

„- Tulajdonképp nevezhetjük tárgyjátéknak azt az animációs technikát, amit használtok, de mennyiben tekinthető a Kivi bábelőadásnak?

SA:Kérdés számomra, mennyire bábos az előadás, a létrehozásához viszont abszolút bábosként kellett gondolkodni.Egy nem bábos színésznek nagy nehézséget jelentenének ezek a megoldások, amiket mi kitaláltunk.

BP: Szerintem bábelőadásnak nem tekinthető, inkább bábos előadásnak. Gyereknek kell lenni lélekben, hogy életre kelljen, amit látunk. Nem mutatunk meg mindent, de adunk némi segítséget a nézőknek, hogy jobban el tudják képzelni, amiről beszélünk.”

Spiegl Anna, Bercsényi Péter
Spiegl Anna, Bercsényi Péter
Fotó: Éder Vera

És akkor jöjjenek a rendezők, akiket a pályakezdés pillanatában kérdeztünk. Bereczki Csilla szerint nem kétséges, hogy lehet működni mindkét területen: „Az osztályfőnökeink mindig azt hangsúlyozták, hogy mi rendezést tanulunk, a báb ehhez egy hozzáadott érték, valami extra, amit valutaként kezelhetünk, és beválthatjuk később. Soha nem kényszerként vagy nyomásként éltük meg a bábot, hanem arra kértek mindig, hogy ahol van lehetőség és logikusan használható, ott legyen benne báb. Kaptam olyan kritikákat a tanáraimtól, hogy a rendezéseimben kevés a báb. Számomra az már egy következő stilizációs fok az előadás szerkezetében, és ha nem tudom rendesen megcsinálni a színészekkel a jelenetet, akkor képtelen vagyok azt absztrahálni, és bábra pontosan áttenni. És ami még nagy élmény amellett, hogy szépen lassan otthonosan vagy nagyobb önbizalommal tudok dolgozni, az az, hogy például eredetileg nem bábszínészeket, Csuja Imrét, Máthé Zsoltot, Péter Katát, akik vizsgáimban szerepeltek, rá tudtam venni arra, hogy bábozzanak.”

Erdeős Anna úgy fogalmazott: „A kreativitás kinyitott, az, hogy nincsenek határok, és mindössze annyival kell törődni a bábszínházban, hogy vágyott hatást technikailag hogyan éred el.”

Erdeős Anna, Fige Attila, Bereczki Csilla
Erdeős Anna, Fige Attila, Bereczki Csilla
Fotó: Vaskakas Bábszínház

Fige Attilát sem hagytuk ki, aki az összművészetiséget kereste a műfajban: „Elsősorban bábrendezőnek tartom magam, egyelőre nem is nagyon érdekel az élőszínház. Nem azért, mert nem szeretem a színészeket, hanem mert azt gondolom, sokkal több lehetőségre, csodára képes a báb, a bábszínpad. Szeretnék ezzel foglalkozni, de ha később rendezni hívnak élőszínházba, természetesen nem fogok nemet mondani, a bábot azonban vinni fogom magammal.”

A NYLON Group Halotti T(h)ora: NYLON

Az ötödik

Az ötödik, jelenleg negyedéves színészosztály (osztályfőnökök: Meczner János, Tengely Gábor) tagjai közül már többen játszanak élőszínházi előadásokban, de egy kivétellel mindannyian ezt a tanévet bábszínházi gyakorlattal kezdték: Barna Zsombor a Griff, Csiby Gergely a Vojtina, Főglein Fruzsina a Vaskakas, Horváth Alexandra a Kövér Béla, Horváth Márk a Ciróka, Kovács Domokos a Mesebolt, Markó-Valentyik Anna a Csodamalom, Nagy Petra a Napsugár, Tóth Mátyás a Kabóca Bábszínház előadásaiban játszott; Pájer Almát pedig a Vígszínházban láthatták. Egyéni produkcióikkal hamarosan bemutatkoznak, csakúgy, mint a Csató Kata és Csizmadia Tibor osztályvezette rendezőhallgatók – Lázár Helga, Markó Róbert, Szenteczki Zita, Szilágyi Bálint, Varsányi Péter – tették-teszik egész estés előadásaikkal.

Akik ilyenek voltak:

és ilyenek lettek:

És végül egy csoportkép a 20 éves jubileum apropóján tartott ünnepségről:

12316340 1116230835055690 7030546930719095204 n
Fotó: SZFE

(A cikkben a jelenlegi nevükön szerepelnek a művészek. – a szerk.)