Jácint

Zsigmond Emőke: "Én most Veronában élek"

2016.01.21. 10:19

Programkereső

A fiatal színésznő a Budaörsi Latinovits Színház Rómeó és Júlia bemutatója kapcsán mesélt a Shakespeare-hősnő naivitásáról, a Dékány Barnabással való közös munkáról és a szabadúszásról.

- Júliával kapcsolatban szerintem nincs olyan ember, akinek ne lenne prekoncepciója...

- Nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni a Júlia figurájára rakódott rétegeket, szűz szemmel kell nekiállni a munkának. Muszáj megfejtenem, hogy mi a saját dolgom, és ebben az előadásban hogy működik az én Júliám. Rengeteget segít, hogy még az egyetemen megcsináltuk a Hamletet Zsótér Sándorral. Ő sokáig boncolgatta velünk a szöveget. Az, hogy akkor annyira tüzetesen megismertem egy Shakespeare-drámát, nagyban segít a Rómeó és Júlia feldolgozásában. Eleinte nagyon féltem attól, hogy a Mészöly-féle fordítást fogjuk használni. Nehezen tudtam elképzelni, hogyan „eresztem majd át” magamon a szöveget úgy, hogy a következő generáció is megértse. A szókincse bár nagyon ismert, de nem használatos. Viszont amióta elkezdtünk a darabbal foglalkozni, egyre jobban megkedveltem. Fontos a mondatok mögötti szándék, különben egy szimpla szavalat lesz a monológokból és saját magát buktatja le a szöveg. Nagyon jó tanulópénz. Rájöttem arra, ha én értem, hogy mit fogalmazok meg, akkor hiába lehet egy-egy szó ismeretlen a középiskolások számára, ők is érteni fognak engem.

Zsigmond Emőke
Zsigmond Emőke
Fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház

Láttunk már a szélsőségesen naiv Júliát, dacos Júliát, hisztis Júliát. A te Júliád milyen?

Nagyon összetett. Szinte minden jelenetben meglep még engem is. Szokták rá azt mondani, hogy ebben a történetben pillanatok alatt felnő. Én ebben nem hiszek. Az első jelenetében még egy tisztelettudó kislány, aki bár addig nem gondolkodott házasságban, mégis fejet hajt szülei döntése előtt, és azt mondja, megnézem magamnak azt a Parist, ha így kívánják tőlem. Aztán pillanatok alatt beleszeret Rómeóba, és innentől kezdve az egész létezését és döntéseit meghatározza ez a szerelem. Így, hogy ő maga milyen, nagyon nehéz megállapítani. Olyan gellert kap az élete, ami teljesen reális. Én is, ha szerelmes vagyok, a legkevésbé viselkedem úgy, ahogy egyébként tenném.

Te is tudsz így szerelmes lenni? Ő egy pár napos fellángolás után dönt úgy, hogy öngyilkos lesz.

Velem ez a fajta mindent elsöprő szerelem még nem történt meg, inkább mindig kialakult szép lassan. Rómeó és Júlia szerelme – kár szépíteni – önpusztító. Ez az, amit Shakespeare gyönyörűen megírt. Fokozatról fokozatra, mindig egy hangyányival nagyobb téttel állítja mérlegre a szerelmet, és mindig a szerelem mellett döntenek mindketten. Végül teljesen egyértelmű, ha nincs Rómeó, akkor Júlia sincs. Az lenne az igazi, ha beülne a néző és megkapná ennek a párnak azt a gyönyörű szerelmét, amit még általános iskolában elképzelt. De nem ez történik. A felnőtt ész képes túlélni és kompromisszumokat hozni, amivel folytatja az életét. Erről itt szó sincs.

Zsigmond Emőke
Zsigmond Emőke
Fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház

Fidelio Színházi Est

A Rómeó és Júlia február 12-i előadása a Fidelio ajánlásával látható!

Váltsa meg jegyét most!

Dékány Barnával milyen a közös munka?

Egy évvel alattam járt az egyetemen, a Bagossy-osztályban végzős most. Fura volt megtapasztalni, hogy mi az, amiben hasonlóan működünk. Bár más mestereink voltak, alapvetően nagyon hasonlít az ízlésvilágunk. Nagyon izgalmas munka, rengeteget tanulok Barnától. Hihetetlenül empatikus, nagyon intelligens és alázatos színész. Semmi feszültség, vagy rossz energia nincs köztünk. Ez nagyon hálás dolog, mert nem mi választottuk egymást, hanem a rendező.

Mondhatjuk, hogy az egész világ megismerte a ti párosotokat az elmúlt hónapokban. Készült egy kisfilm, ami egy népszerű oldalon már több mint hatszázezer lájknál jár.

- Bulis projekt volt. A két alkotó egy izraeli és egy kanadai srác. Sokszor a magyar nyelvet használtuk a forgatás alatt Barnával arra, hogy külön kommunikáció alakuljon ki köztünk. Igazi cinkostársak lettünk. (Nevet.) Próbáltuk egymást megismerni, tudtuk, hogy hamarosan elkezdünk foglalkozni a Rómeó és Júliával, de hogy a filmben is egymás partnerei lettünk, az egy ettől független döntés volt.

Dékány Barnabás és Zsigmond Emőke
Dékány Barnabás és Zsigmond Emőke
Fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház

Mikor szembesültetek vele, hogy ez a kis etűd önálló életre kelt a neten?

Az tűnt fel, hogy a Facebookon egyre több a megosztás, majd jöttek az ismerősnek jelölések Mexikóból, Chiléből. Rengeteg üzenetet kaptam, főleg Dél-Amerikából. Barna mesélte, hogy az utcán odament hozzá egy fiú, megölelte, és megköszönte az élményt. Nem gondoltuk volna, hiszen ez egy édes kis történet egy hatásvadász zenére. Mi teljesítettük az instrukciókat és próbáltuk a maximumot kihozni magunkból.

Ha rád nézek, egy szabad madárkát látok, aki repdes a társulatok között és belekóstol mindenbe, ami egy picit is érdekli. Jól érzem, hogy leginkább a szívedre hallgatsz, ha mérlegelned kell egy felkérés kapcsán?

- Ez a szabadúszás egyik nagy előnye. Én dönthetem el, hogy kivel dolgozok, kikkel szeretnék megismerkedni. Egy csomó helyre betehetem a lábamat, új dolgokat szippanthatok magamba. Budaörsön például nagyon szeretek játszani, nagyon kedves számomra a csapat.

Ettől függetlenül nem hiányzik néha egy társulat stabilitása?

- Egyelőre nem. Ezekkel az emberekkel folyamatosan tartom a kapcsolatot, együtt próbálunk, aztán együtt játsszuk ezeket az előadásokat. Összekovácsol minket. Csípem a mostani a helyzetemet.

- A stabil pontja az életednek az otthon, ahova esténként hazatérsz?

Igen, van egy párom és egy macskám, Teréz. Nem panaszkodhatok, ez nekem most így kerek.

A volt osztálytársaiddal mennyire tudjátok tartani a kapcsolatot? Már több mint fél éve, hogy befejeztétek az egyetemet.

Az utolsó években mi már külön utakon jártunk, mindenki a gyakorlati helyén próbált elég sokat. Viszont azt a tíz embert mindenkinél jobban ismerem. Öt évig szinte együtt éltünk, egymástól kaptunk minden impulzust. Ez az ismeret ad egyfajta biztonságot, bármilyen furcsán is hangzik. Mészáros Blanka az egyik legjobb barátnőm, vele napi szinten beszélünk, részesei vagyunk egymás életének. Elmeséljük a próbaélményeinket is, és bár más hatások érnek minket, a gyökereink ugyanazok. Jó látni, hogy ő hogyan birkózik meg a feladataival. Egy csodálatos, biztos pont ő az életemben.

- Kiegyensúlyozott fiatal nő vagy, aki teljes harmóniában van önmagával és a körülötte lévő világgal. Így képzelted pár éve az egyetem utáni időszakot?

Nem volt semmi elvárásom. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz mindig lehetőségem ennyi opció közül választani. Próbálok nem előre nézni, hanem abban élni, ami éppen velem történik. Abban maximálisan jól működni. Az embernek ott van a munkába vetett hite, hogy rá van szükség, hogy ő ott fontos. Ennek úgy lehet megfelelni, hogy a jelenben, a napi próbán nem vagyok gyáva, kipróbálok mindent, felkészülök, este pedig ott vagyok fejben is százszázalékosan a színpadon, bármi legyen velem a magánéletemben. Én most Veronában élek...