Menyhért, Mirjam

Csuja Imre: "Utálok tanulni, tudni szeretek"

2016.01.29. 08:12

Programkereső

Kreatív, ötletelő színész. A "csak" létezés művészetét viszi tovább színpadon és filmvásznon egyaránt. Anyaszínházában, az Örkényben játszott szerepei és a Portugál mellett versmondóként járja az országot. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tolmácsolja a Jónás könyvét. Hajléktalanokhoz, idős otthonok lakóihoz is elveszi Babits, Ady, József Attila költészetét. Idén ő kapja a Páger Antalról elnevezett díjat, ennek apropóján kérdeztük Csuja Imrét.

- A Páger Antal szellemiségéhez hű színművészeket tüntetik ki a Páger-díjjal. Mit jelent számodra az ő szellemi öröksége?

- Baromira meglepődtem, amikor megtudtam, hogy rám gondolt a szakma a Páger-gyűrű odaítélésénél. Zavarba ejtően nagy színész volt Páger Antal. Nem ismertem személyesen, viszont még láttam őt színpadon, a Kőműves Kelemenben röviddel a halála előtt, és ismerem a két háború közötti és a '45 utáni filmjeit. Mindegyikben zseniális volt. Emlékszem egy jelenetre a Különös házasságból, amikor nem csinál semmit, egy arcizma nem rándul, csak a pupillájával játszik.

Csuja Imre
Csuja Imre
Fotó: Nagy Gergő / Örkény Színház

- Merész hasonlattal élve a Villa Negra távoli előképe az Üvegtigrisnek.

- A pályám elején Debrecenben a fiút játszottam a Villa Negra színpadi változatában. Sokat gondoltam közben Págerre. Egy fiatal színész igyekszik ellesni a szakmát a nagy öregektől, és nekem rengeteg ellesni valóm volt a '70-es években az óriási színészektől, vidéki lévén a televízióban. Págernél is azt láttam, hogy nem kell őrülten hadonászni, grimaszolni. Az alapember az érdekes, akinek van mondanivalója, célja, igazsága. Ő maga az illető a figura egy színdarabban vagy filmen, magán szűri át a szerepet anélkül, hogy rátenne bármit.

- Veled kapcsolatban is a hitelességet és az egyszerűséget szokták említeni. Mit gondolsz, születni kell rá, vagy megtanulható, elsajátítható?

- Önmagunkban kell felfedezni ezt a képességet. Nagyon bátor dolog ahogy Páger játszott. Én is igyekszem ilyen bátor lenni abban az értelemben, hogy merek őszinte lenni. Nem hazudni sem a színpadon, sem a filmvásznon. A bátorsághoz önbizalom kell, aminek az alapja a felkészültség.

Törőcsik Franciskával a Pillantás a hídról c. előadásban
Törőcsik Franciskával a Pillantás a hídról c. előadásban
Fotó: Gordon Eszter / Örkény Színház

- A precizitásodról és felkészültségedről vagy ismert. Sokat agyalsz, szöszmötölsz a szerepeiddel?

- A színészet számomra olyan, mint egy nyomozónak a felderítésre váró ügy vagy egy keresztrejtvény a rejtvények kedvelőinek. A krimivel egyenértékű, hogy kinyomozzam, mit akar a szereplő, miért akarja, mennyi az igazsága és azt hogyan képviseli. Utálok tanulni, tudni szeretek, ezért igyekszem hamar megtanulni a szöveget. Közben nem hajszolom magam, mert szükségem van arra, hogy a próbafolyamat alatt lépegessek előre. Egyszer fordult elő, hogy készre tanultam egy szerepet, bele is buktam: a Csiszár Imre rendezte Mephistóban Göring szerepébe. Ne tudd meg, mit szenvedtem, ugyanis berögzültek bizonyos mondatok, hangsúlyok, és képtelen voltam szabadulni tőlük. Ha viszont félkészre tanulok meg egy-egy jelenetet, akkor az nem magolásként rögzül be a próbán, hanem élvezetes, izgalmas nyomozás lesz belőle.

- A Pécsen, Debrecenben, Egerben töltött vidéki évek, majd az Arany János Színház után zömében az Örkény Színházban találtak rád a szívedhez közel álló szerepek?

- Nagyon meghatározó az Örkény Színházban töltött tizenkét év. Hosszú szabadúszás után megint kötelékbe tartoztam, kötelékben repültem. Nagy adomány a társulatban létezés. Nyilván ezért sem ugrálok, kacsingatok másfelé. Maradok itt, mert ez bevált. Miért változtatnék egy jó csapaton? Vidéken is voltak olyan szerepeim, amelyeken keresztül megtanulhattam az őszinte, finom színjátszást, az ún. „semmit csinálást”. A pécsi korszakomban David Mamet Amerikai bölénye, Debrecenben A hozomány nélküli menyasszony, Egerben a Valló Péter rendezte Calandria, az Arany János Színházban a Két úr szolgája Truffaldinója, Csiszár Imrével A kivétel és a szabály című Brecht előadás. Aztán jött a Katona József Színházban a Portugál, az Örkényben a Tóték, a Pillantás a hídról, az Übü király. Bár ez utóbbi harsányabb, élénkebb, erősebb színekkel dolgozó szerep.

Kerekes Évával az Übü király, vagy a lengyelek c. előadásban
Kerekes Évával az Übü király, vagy a lengyelek c. előadásban
Fotó: Puskel Zsolt

A kormányzó szőrnagya

Az Örkény Színház Tóték-előadása nem az 1967-ben elkészült drámából indul ki, hanem annak prózai előzményéből, az azonos című kisregényből. Talán éppen ez az, ami ismét frissé, aktuálissá és izgalmassá teszi az előadást. Kritikánkat itt olvashatja.

- Míg a filmvásznon beskatulyáznak az alkatodhoz illő figurákba, addig az Örkényben úgy tűnik, hogy jobban feszegeted a kereteidet.

- Mindenki rám fogja, hogy a filmen beskatulyáznak, holott játszottam ügyvédet Mundruczónál a Nincsen nekem vágyam semmiben, csajozós férjet a Swingben, a Parában is az alkatomtól eltérő figurát hoztam, de sajnos ez a film valamiért elsikkadt. A Valami Amerika 2 is fontos állomás volt. Azt vallom, hogy fegyelmezettnek kell lenni, és akkor olyan szabaddá, nyitottá válsz, hogy nem tudsz rosszul megszólalni.

- A Portugál hosszú sikerszériáját leszámítva nem mozdulsz ki az anyaszínházadból. Nem hiányzik, hogy más közegben is kipróbáld magad, akár a függetleneknél?

- Pintér Béla hívott volna, de nem voltam egyeztethető. Kíváncsi vagyok a függetlenekre, de annyi feladatot kapok az Örkényben, hogy ha akarnék sem tudnék menni. Három felkérésre is nemet kellett mondanom Vácon, az Átriumban és Budaörsön. Mácsai Pál (az Örkény Színház igazgatója – a szerk.) úgy leterhel, hogy örülök, ha havonta, kéthavonta megcsinálhatom az önálló estjeimet (nevet). A magányos műfajt is szeretem, izgalmas dolog, hogy egyedül mire vagyok képes.

Pogány Judittal és Takács Nóra Diánával a Tóték c. előadásban
Pogány Judittal és Takács Nóra Diánával a Tóték c. előadásban
Fotó: Puskel Zsolt

Diáktréfának szánt klasszikus

„...a szörnyülködést, voltaképp nem is egyszerű elérnie a potrohos Übünek. Hiszen például egy Csuja Imre-forma, nagypocakú ember sokkal inkább hat joviálisnak, mint elrettentőnek” – írja az Übü királyról szóló kritikájában Stuber Andrea. A teljes cikk itt olvasható.

- A Babits- és az Ady-ested után milyen újabb költészeti összeállításra készülsz?

- A lemezgyárral rögzítek pár Móricz novellát hangoskönyv formájában. Foglalkoztat a gondolat, hogy estet vagy felolvasó estet is készítsek belőle. A Nyugat-előadás kapcsán sokan mondták, hogy jól áll nekem Móricz.

- Jelenleg a Mesél a bécsi erdőt próbálod Bagossy László rendezésében, akivel már volt egy emlékezetes Ödön von Horváth előadásod, a Kasimir és Karoline.

- Fantasztikus szerző Ödön von Horváth. Mister szerepét alakítom, egy Amerikából visszatért férfiét kellő alkoholmennyiséggel a gyomrában és kellő aljassággal az agyában.

- Aljas figurákat nagyobb kihívás előbányászni magadból?

- Mindig izgalmasabb, mint mondjuk májbajos naivát vagy sótlan hőst játszani. Világéletemben nagyon jó szerepeket kaptam.

Jónás könyve-előadás az Örkény Színház aulájában
Jónás könyve-előadás az Örkény Színház aulájában
Fotó: Várhegyi András

- Milyen Bagossyval próbálni?

- Félszavakból, fél tekintetekből is értjük egymást. Hagy békén dolgozni, ha nem tetszik neki valami, azt szóvá teszi a maga csendes modorában. Szereti, ha a színész kreatív. A Hamlet Poloniusa is így született. Egyszer csak kinyílt az agyam, és rájöttem, hogy miket lehet használni. Kapásból megvette, sőt továbbfejlesztette. Így került az előadásba a cukorka és a mobiltelefon.

A fél internet ezen röhögött

Hallgassa meg minden idők egyik legirritálóbb diszkóslágerét Csuja Imre előadásában, és fedezze fel a költészetet ott, ahol azelőtt eszébe sem jutott volna keresni! Kattintson!

- A Mesél a bécsi erdő válság felé menetelő Bécsének légköre a harmincas években erős párhuzamot mutat a mai, munkanélküliséggel, fasiszta ideológiákkal terhelt korunkkal.

- Az ókortól napjainkig nincs olyan dráma, amelyben ne lenne az adott korra vonatkozó utalás, mert az írók mindig alapvető konfliktusokat dolgoztak fel a szerelemtől a szülő-gyerek viszonyon át a hatalom-nép viszonyáig. Ezek örök érvényű dolgok, amelyek valamitől minden korban aktuálisak direkt aktualizálás nélkül is. Pláne egy ilyen remekmű esetében.

- Ödön von Horváth az emberi butaságban, a nyárspolgári gondolkodásban látja a társadalmi válság okait.

- És arról is beszél, hogy a nyomor, a nincstelenség, a hirtelen elszegényedés, a háború milyen mélyre süllyeszti az embert, hogyan kezdi ki a jellemét, a tartását. A Kis Samu Jóska című csodálatos Móricz novellában az éhes katonák kibújnak a lövészárokból, szembetalálják magukat az alvó orosz katonával, aki kenyeres zsákot és egy faragott bölcsőt tart a kezében, amit elvesznek tőle. Kis Samu Jóska lelkiismerete úgy dönt, hogy visszaviszi a bölcsőt meg valamennyi kenyeret. Egymásra néznek, majd elfordulnak, mert a harctéren nem illik a férfiszemekbe a könny. Az ember ember tud maradni az embertelenségben is, ha nagyon erős.

- Hogy látod, nehéz időkben megnő a színház jelentősége?

- Azt tapasztalom, hogy az emberek visszaszoktak a színházba, aminek többek között az az oka, hogy beleuntak a sok mocsokba, amit a vizuális kultúrából kapnak. Megpróbálnak vigasztalódni a színházban. Élményt szerezni lelkileg, humorilag, agyilag.

- Elhatározás kérdése, hogy a színházin kívüli vagy éppen a színház helyzetét érintő kérdésekben nem szoktál megnyilvánulni?

- Nekem a deszkán van dolgom. A suszter maradjon a kaptafájánál. Miért pofázzak bele olyasmibe, amihez nem, vagy csak dilettáns módon értek?