Ilona

Az igazság paradox

2016.05.21. 10:17

Programkereső

A darab kifejezetten bábszínpadra való, az igaz embereket a hamisaktól, a jókat a gonoszaktól látványosan meg lehet különböztetni azzal, hogy csak az igazak, a jók mutatják az arcukat, a többiek álcázzák magukat – írja kritikusunk a Budapest Bábszínház A kaukázusi krétakör című előadásáról.

Tulajdonképpen csaknem minden a keretjáték elhagyása mellett szól A kaukázusi krétakör előadásában, a Budapest Bábszínházban. Egyfelől nagy rövidítési lehetőség, másfelől mostanában amúgy is kevéssé látszik időszerűnek a két szovjet kolhoz második világháború végi vitája egy völgy fölött. Bertolt Brecht népi gyökerű közösségi társadalom illúzióját, utópiáját építette bele a keretjátékba, ahol az ősi kínai (és bibliai) példázatnak az eljátszásával szemléltetik a vagyoni vita értelmetlenségét. Ez ma éppoly kevéssé aktuális, mint a háborúra, a fasiszták kiűzésére tett utalások voltak a darab születése idején. Csak így meg kicsit a levegőben lebeg, indokolatlan marad, miért is kell végignéznünk a kínai krétakör példázat kaukázusi változatát.

A kaukázusi krétakör
A kaukázusi krétakör
Fotó: Puskel Zsolt

De Brecht legalább olyan „nagy ravasz” volt, mint Shakespeare William (Cseh Tamás és Bereményi Géza dala szerint). A példázatba emberi sorsot, emberi drámát csomagolt, amelyet sok stációból álló kalandsorozatként, önmagában is érdekes és tanulságos eseménysort tesz színpadra. Gruse vándorlása a csecsemő herceggel akkor is izgalmas és szívhez szóló történet, ha nem példáz semmit – természetesen a jóság és a gonoszság, a szeretet és a közömbösség, a humánum és az elidegenítő érzéketlenség örök ellentétén, harcán túl. Így végül nem is olyan nagyon hiányzik a keret, kiváltképp annak, aki nem is tud róla.

A kaukázusi krétakör
A kaukázusi krétakör
Fotó: Puskel Zsolt

A darab egyébként kifejezetten bábszínpadra való, az igaz embereket a hamisaktól, a jókat a gonoszaktól látványosan meg lehet különböztetni azzal, hogy csak az igazak, a jók mutatják az arcukat, a többiek álcázzák magukat. Bár álcájuk szükségképpen nagyon is árulkodó, Mátravölgyi Ákos embernyi bebújós bábjai karikatúra élességgel mutatják meg jellemük lényegét. Sőt, olykor állati lényegét: az udvari orvosok hatalmas csőrükkel ragadozó madarakra hasonlítanak, Gruse bátyja és hájas felesége disznónak is elmenne. De a maszk olykor a jellemnélküliséget, a puszta, arctalan funkciót jelzi, egy katonának a feje sem látszik ki az egyensapka alól, egy másiknak orráig ér a sisakja.

Az egyenruhák a huszadik századra utalnak, a maoista Kína katonás szellemét idézik emlékezetünkbe. Menczel Róbert díszlete inkább csak háttér, de egyértelműen mutatja a hierarchizált világot: sötét fal előtt folyik a tényleges cselekmény, rajta többnyire nyílások jelzik a helyeket, ahová Gruse megérkezik, ahonnan továbbindul.

A történelem egy szinttel följebb, az urak, a hercegi család szintjén folyik,

már amikor folyik, tudniillik hatalomváltás idézi elő azokat a rendkívüli eseményeket, amelyek végül a krétakörös igazságszolgáltatáshoz vezetnek. És persze ugyanezek a zavaros viszonyok idézik elő, hogy az ügy a különös bíró Acdak elé kerül.

Mészáros Máté - A kaukázusi krétakör
Mészáros Máté - A kaukázusi krétakör
Fotó: Puskel Zsolt

A darab, a történet rétegzettségét Vidovszky György rendezésében a játéktechnika is sokféleképpen kiemeli: a színész hol egészen eltűnik a maszkban, a bábban, hol kikandikál mögüle, a játszott alak jellemétől, illetve funkciójától függően, de kisebb, marionett bábokkal is játszanak. A sokféle stílus, technika alkalmazása összhangban van a szerzői szándékkal, megfelel annak a közlendőnek, amit a darab hordoz, egyezik azzal a világképpel, amit a szöveg is sugall. A rendező ügyesen, és aránylag következetesen használja ki a bábszínház különféle ábrázolási lehetőségeit, stilizációs szintjeit. A naturális valószerűségtől a legelvontabb elnagyolásig, az érzékletes megjelenítéstől, az átélt játéktól a reflektált, a sokat emlegetett brechti V-effektet, az elidegenítést szolgáló, értelmező gondolatiságig.

A bábszínészek gyakorlottan közlekednek a kétféle játékmód között, miközben báboznak, ha kell, átélnek, ha kell, jeleznek, ha kell, ironizálnak, ha kell, oktatólag magyaráznak.

Spiegl Anna - A kaukázusi krétakör
Spiegl Anna - A kaukázusi krétakör
Fotó: Puskel Zsolt

Báb és maszk nélkül jelenik meg természetesen Gruse és vőlegénye, szerelme, Szimon Csacsava Acdak, a furcsa bíró és az énekes. Spiegl Anna egész lényével megfelel az egyszerű lelkű és okos, kényszerhelyzetben találékony és áldozatkész cselédlánynak. Nem játszik, azonos a szereppel, amelyet másképp nem is nagyon lehet és érdemes előadni. A vőlegényét alakító Horváth Márk e. h. lényegében ugyanez, csak sokkal kevesebb feladattal, lehetőséggel. A narrátorrá változtatott énekest jó gondolat volt a derűs, játékosan kisfiús Szolár Tiborra bízni, nemcsak azért, mert néha a menekített gyermeket is játszhatja, de így a mese játékossága, elemeltsége is különös hangsúlyt kap. Acdakhoz pedig különösen súlyos, jelentékeny színészegyéniség kell. Nem egyszerűen jó színész, hanem erős, eredeti személyiség. Ez Mészáros Máté. Testére szabott a szerep, fizikai súlya éppúgy megvan hozzá, mint viselkedésének eredetisége, humorának agresszivitása. Léhasága világnézeti természetű, vélemény a világról, az emberről, az emberiségről.

Cinizmusa, amoralitása morálfilozófiai állásfoglalás.

Szellemi függetlenség, belső szabadság kifejeződése. Értelmetlen ügyekben, amilyen a legtöbb emberi viszály, marakodás, korrupt. Hiszen mindegy, kinek van igaza. Gruse ügyében viszont a lényeg szerint ítél. A lényeg pedig paradox: a gyerek annak jár, aki neveli, szereti, nem annak, aki, bár megszülte, de csak az örökségére pályázik.