Gellért, Mercédesz

Az életük nem leányálom, és nem is gyerekmese

Javítóintézetes lányok premierjén jártunk

2016.06.17. 08:16

Programkereső

Különleges nap volt május 20-a a Rákospalotai Javítóintézet életében: péntek délután összegyűltek az intézet lakói, vezetői, pszichológusai és nevelői, hogy megtekintsék öt társuk színházi produkcióját. A lányok a művészetterápia részeként közel fél éve dolgoztak az Utcaszak Alkotóközösséggel, saját ötleteik nyomán született produkciójuk pedig több ponton is találkozott a szomorú valóssággal. A közönség soraiban helyet foglalt a Fidelio újságírója is.
Rákospalotai Javítóintézet
Az EMMI Rákospalotai Javítóintézetben és Speciális Gyermekotthonban olyan 12-18 év körüli lányok laknak, akik vagy a büntetés-végrehajtás részeként kerültek be, vagy sajátos élethelyzetükből kifolyólag speciális védelemre szorultak (például prostituáltak voltak vagy konstans erőszaknak voltak kitéve.) Sokan devianciákkal, magatartási zavarokkal, pszichés problémákkal, szerhasználattal küzdenek, és viselkedésük hátterében általában a rossz családi háttér, a szocializációs deficit, agressziókezelési és szociális készségek hiányai állnak. A lányok jelentős része egyben áldozat is: valamilyen feldolgozatlan trauma szinte mindegyikük életét meghatározza.

Egy időben körülbelül 60 lány él az intézményben, és átlagosan 2 évet töltenek itt. Az intézet biztonságot nyújtó légkört próbál teremteni nekik, próbálják pótolni a szocializációs hiányosságokat és az iskolai végzettséget. Ehhez különböző képzéseket, szakköröket, terápiás módszereket használnak, valamint pszichológusok is segítenek nekik, hogy feldolgozzák mindazt, ami bekerülésükig történt velük, emellett kirándulásokra, kutyás-lovas terápiára is járnak.

A művészetterápia is lehet a traumák feldolgozásának egyik eszköze. Simon Balázs és csapata, az Utcaszak Alkotóközösség 2015 októbere óta foglalkozik a lányokkal hetente egyszer 4 órában. A Lányok Maszkban (LÁ.MA. Projekt) május 31-ig tartott, és 4 előadást vállaltak be a foglalkozások eredményeképp létrejött, Fa-Bulák című előadásból, amelynek premierjét mi is megtekinthettük az intézetben. Körülbelül 30-an kezdték el a szakkört, ebből 5 lány maradt a bemutatóra. A produkciót közösen, a lányok ötleteinek nyomán improvizációs technikával hozták létre, és a gyerekek mellett az Utcaszínház négy felnőtt, profi színésze is közreműködött.

Gyermekvédelmi okokból nem használhattunk olyan fotókat, amelyeken felismerhetőek a lányok, illetve nevüket sem tüntethettük fel.

Lányok maszkban
Lányok maszkban

A történet egyszerű kulturális kódokon nyugszik, így nemcsak könnyen megtalálta a szót a közönséggel, hanem meglehetősen távoli értelmezésekre is lehetőséget adott a lányok sajátos helyzetével kapcsolatban. Nem mások ugyanis a főszereplők, mint a klasszikus mesék hősnői, akik Fiona és Shrek esküvőjére készülődnek Belle és a Szörnyeteg közös kastélyában, egy bulvárhírekre éhes tévériporternő kíséretében.

Hókefécske, Tiloska, Kamupipőke és a többiek

A vörös szőnyegen sorban végigvonul a szégyenlős Piroska, az álmatag Csipkerózsika, Jázmin az Aladdinból, a házimunkával leterhelt Hófehérke, valamint Hamupipőke. Hiába a celebeknek kijáró figyelem, kiderül, hogy egyik Disney-hercegnő élete se habostorta: Fiona nem akar a gusztustalan Shrekhez férjhez menni, Belle utál a szőrös Szörnyeteggel élni, Csipkerózsikának elege van abból, hogy bármikor álomba zuhanhat, Hófehérke egész nap be van zárva, és hét emberre mos-főz, Hamupipőkének az üvegcipő felvágja a lábát; Jázmin repülő szőnyegén nincs korlát, amibe kapaszkodhatna. A lányok megkérik a meseírót, hogy változtasson a sorsukon, így ő valós karakterekkel ruházza fel őket, és kiküldi őket a hétköznapokba. Jázminból így lesz Gyászmin, akit

a Keleti pályaudvaron bőrszíne miatt menekültnek néztek,

és őrizetbe veszik; Csipkejózsika csipkét árul az aluljáróban, ám ezt a rendőr nem nézi jó szemmel; Kamupipőke a buszon kéreget, ahol bekamuzza, hogy

Orbán Viktor szolgálója,

őt az ellenőr kapja el. Hókefécske hét gyerekkel van otthon egyedül, ám nem bírja a nyomást, és a családot a lakásba zárva lelép, hogy egy kis csönd vegye körül; Belle-ből Della lesz, akinek a férje szerencsejátékon eljátékgépezi a villanypénzt, Piroskából pedig Tiloska, a drogdíler.

Az előadásra készülődve
Az előadásra készülődve

Sokatmondó, hogy mindegyik sztoriban jelen van egy fickó, aki cserbenhagyja és átvágja őket, és a lányok végül a rendőrségen kötnek ki. A javítóintézet allegóriájaként is értelmezhető őrsön a lányok felteszik a meseírónak a kérdést: mindenhol ilyen sanyarú a lányok sorsa? Mi romlott el? Végül a lányok visszatérnek eredeti karakterükhöz, és megengedik mesélőnek, hogy továbbra is mesélje a történeteiket.

A körülöttem ülő lányok (köztük egy pocakos kismama is helyet foglalt) nagy élvezettel nézték a darabot, egyes pontokon röhögtek, néha bekiabáltak, a végén pedig hangos ováció és taps köszöntötte a szereplőket. 

Hogy működik a módszer?

Nem lehetett egyszerű kiállni a lányoknak a közönség elé – hiszen tudjuk jól, hogy alapból nem könnyű amatőröknek mások előtt szerepelni. Egy intézetben eleve nagy a feszültség, és ebben a korban alapból nagyon kritikusok egymással a gyerekek, hát még egy olyan helyen, ahol nem önszántukból tartózkodnak. A szerepléshez nagy bátorság kell a terhelt közegben, ahol – ahogy minden börtönben és zárt intézetben –

nem ritka a verbális és fizikai agresszió, a beavatási szertartások, és különösen erős az egymás iránt gyakorolt kritika – erősebb, mint mondjuk a fiú javítóintézetében,

ahol Simon Balázs, az Utcaszak Alkotóközösség vezetője szerint inkább az erőfitogtatás a meghatározó.

Simon Balázs
Simon Balázs
Fotó: Muray Gábor

A projekt létszámának megcsappanásához hozzájárult a folyamatos fluktuáció (engedéllyel vagy engedély nélkül), a csoporton belüli hierarchikus feszültségek és a szerepléssel járó kritikáktól való félelem is. Ezért is különösen jó, hogy a maradék 5 lány az egymás iránti feszültségét le tudta gyűrni, és az előadás fontos közös üggyé tudott válni a számukra.

Simon Balázs szerint a foglalkozássorozat „akkora sikerélmény, önismeret és önmagukról kapott tanulság”, hogy 

ez az öt lány már soha nem lesz ugyanaz, mint aki a projekt előtt volt.

„A színház különös katalizáló hatással lehet az emberi változásokban. Nem csodaszer persze; hanem inkább érvényesebb nevelési módszer bizonyos frontális nevelési stratégiáknál” - mondta.

Meditációs, lazító pillanatok az utcaszínházas csapat foglalkozásán
Meditációs, lazító pillanatok az utcaszínházas csapat foglalkozásán

Az intézetbeli lányok életét a (gyakran családon belüli) erőszak, incesztus, drogok határozták meg, 

volt olyan lány például, akinek szülés után elvették a gyerekét.

A hozzá hasonlókat nehéz a „rendszer barátjává” tenni, de a drámapedagógus csapatnak megvan az az előnye, hogy nem a rendszerből jönnek, ugyanakkor elárulniuk se kell az intézetet, amellyel amúgy nagyszerű a kapcsolatuk. „Nem fegyelmezünk, nem büntetünk. Pontos kereteket, közösen elfogadott szabályokat próbálunk felállítani. Megpróbálunk olyan emberi alapállásba helyezkedni, amiben megnyílhatnak, biztonságban érezhetik magukat” - mondta Balázs.

A MOL Új Európa Alapítvány támogatásával megvalósult projektet mélyinterjúk kísérték, a foglalkozásokon egyszerű asszociációs kiindulópontokat dobtak be, és a lányok által spontán behozott problémákat improvizációs módszerekkel dolgozták fel. Ilyen alkalmakkor akár

sokkal több mindent árulhatnak el magukról, mint például a pszichológusnál vagy a nevelési tanácsadónál.

Ezért is voltak jelen az intézmény pszichológusai a folyamat egésze alatt, az Aczél Anna vezette Rákospalotai mentálhigiénés műhely részt vett a program megtervezésében és lebonyolításában.

Simon Balázs egy foglalkozáson
Simon Balázs egy foglalkozáson

Simon Balázs elmesélte, hogy neki is úgymond „veszélyeztetett” gyerekkora volt. „Bukott diák voltam, sok galibát csináltam tizenévesen. A színház sokat adott abban, hogy jobban megértsem, hogyan működöm, de ez egy húszéves folyamat eredménye. Az oktatási rendszer nem adja meg azt az alapvető tudást, hogy mit kezdjen az ember a belsejében dúló feszültségekkel, indulatokkal, hogyan nyugodjon meg, hogyan tudjon a másikkal együttműködni, a világgal kapcsolatot teremteni.

A színház és minden művészeti gyakorlat képes arra, hogy a hiányzó kapcsolódást megtanítsa a gyerekeknek, és azt érezzék, hogy ép emberek,

hogy van bennük érzékenység, spontán erő, és képesek figyelni, tanulni. Ezeket a szkilleket a tudásalapú oktatás hamar megöli, amikor alsóban a gyerek nem úgy kerekíti a betűt, ahogy kell. Mi abban segítünk, hogy a fiatalok realizálják: tudnak jól működni, nem kell magukat bántani amiatt, hogy semmirekellők, nekik is van érvényességük, ahogy másoknak”- fejtette ki Balázs.

„Ha nem kerülök be, soha nem lett volna ilyenben részem” 

Nem csodálkoztunk azon, hogy a lányok velünk szemben is szűkszavúnak bizonyultak az előadás után. A 16 éves D. 1 év 4 hónapja van az intézetben, 8 hónapja van még hátra. Nagyon szeret verselni, szavalni. „Nekem a foglalkozás arra jó, hogy ki tudom fejezni az érzéseimet, ha valami bajom van. Az elején voltak is olyan játékok, amiken le tudtam verni az amiatti feszültségemet, hogy itt kell lennem” - mondta, világossá téve, hogy annyira nem szeret az intézetben lenni. Elmondása szerint csavargás, rossz társaság, iskolakerülés miatt került be. Elkezdte kitanulni a cukrászszakmát, le szeretné rakni a képesítést. Arról is álmodozik, hogy egyszer szeretne egy színészsulit elkezdeni, vagy híreket mondani – a szakkörön bebizonyosodott ugyanis, hogy nagyon jó a memóriája.

Rákospalotai Javítóintézet

Szintén cukrász szeretne lenni a 17 éves T., aki 11 hónapja tartózkodik az intézetben, amit D.-vel ellentétben nagyon szeret, nem is akar elmenni. Többek közt az olyan lehetőségek miatt, mint a színjátszó projekt. „Ha nem kerülök be, soha nem lett volna ilyenben részem” - indokolja. A nevelőket, tanárokat is szereti. Egy hónap múlva elhagyja az intézetet, és egy vidéki lakásotthonba megy, ahol 24 éves koráig lakhat. Öt éve meghaltak a szülei rákban, szinte egyszerre, testvéreivel nem tartja a kapcsolatot. A barátjánál lakott, tőle hozták ide „hatóság félrevezetése, garázdaság” miatt. Már felterjesztette magát közmunkára, és azt tervezi, hogy alatta majd kijárja a 8 osztályt.

Rákospalotai Javítóintézet

Van olyan is, aki még nem tudja, meddig marad – ilyen a 16 éves K., aki 8 hónapja él bent. Ő egyáltalán nem szeretett volna beszélni arról, hogyan vezetett ide az útja. Pincérnő vagy szakács szeretne lenni majd, a színjátszó szakkört pedig azért is csinálja, mert „addig se a szobájában tölti az időt”. Szigorú napirendjük van, reggel 6.20-kor kelnek, reggeliznek, rendbe teszik a körletüket, 7.50-kor gyülekező van, és mindenki iskolába megy. Utána kiértékelik a napot, majd következik a tanulási idő, utána pedig a szabadfoglalkozás és a szakkörök. K. minden nap beszél a családjával, fél 7-től fél 8-ig van telefonidő, ekkor kézhez kapják a mobiljaikat. Édesapja és testvére vár rá kint.