Eufrozina, Kende

„A Blöffben még édesanyám sem ismerte fel a hangomat”

2016.09.02. 07:57

Programkereső

A színpadi munkák mellett mindketten sokat szinkronizálnak, hangjuk ismerősen csenghet a nézők számára. A színház mellett más-más kedvelt elfoglaltságnak hódolnak.

Idén szeptember 17-én rendezik meg a Színházak Éjszakáját, harminc budapesti színház részvételével. Az eseményhez kapcsolódóan új sorozatot indítottunk, amelyben a résztvevő intézmények egy-egy művészét ültettük le egymással beszélgetni. A mai páros:

Létay Dóra – József Attila Színház

Kaszás Gergő – Pinceszínház

Mindkettőtök pályája a Magyar Rádió gyermekszínészeként indult. Hogyan kell elképzelni az ottani műhelymunkát?

Kaszás Gergő: 1975-ben kerültem oda, akkoriban Kertész Mihály álnéven Kornis Mihály rádiórendezőként Gyerekstúdiót indított. Tízéves voltam akkor. Arra emlékszem, hogy amikor Kornis begurult, nagyon cifrákat tudott káromkodni. (Nevet.) Itt valódi színészképzésben volt részünk, a tehetségesebb gyerekek pedig a rádiójátékokban kaptak kisebb-nagyobb szerepeket.

Létay Dóra: 1982-ben anyukám talált rá a Gyermekstúdió hirdetésére a Rádióújságban. Nagy versmondó voltam, és állandóan „színházat” játszottam a barátnőimmel, ezért úgy gondolta, ez nekem való lenne. Felvettek, és három évig jártam oda minden szombaton. Amellett, hogy komoly színészképzést kaptunk – például a Montágh-könyvből tanultunk –, Varsányi Anikó elültette bennünk az irodalom és a színház szeretetét. Az első hangjáték, amelyben szerepeltem, Fekete István Kele című regényéből készült. Tomanek Nándor mellett kis verebekként csipogtunk. Később aztán jöttek a komolyabb feladatok.

Kaszás Gergő és Létay Dóra
Kaszás Gergő és Létay Dóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Mindketten szinkronizáltok. Hogyan zajlik ez a munka?

LD: Amikor főiskolásként elkezdtem, nagyon más volt, sokkal több idő jutott egy-egy felvételre. Most van, hogy azt sem tudod, milyen filmre hívnak. Persze a rendező igyekszik átadni a történetet és bemutatni a karaktert, de gyakran erre sincs idő. A fülesben hallod az eredeti szöveget, papíron nézed a magyar fordítást, és egy próba után megy is a felvétel.

KG: A 70-es évek végén A kék madarat úgy szinkronizáltuk, hogy mindenkinek ki kellett mennie a Pannónia Filmstúdióba, ahol levetítették a filmet eredeti nyelven. Ott ült Szabó Gyula, Tordy Géza, Sinkovits Imre, Béres Ilona és mellettük én is. Ezután mindenki kapott egy teljes példányt, amit Márkus Éva szinkronrendezővel közösen átvettünk, és öt nap alatt vettük fel a hangokat. Néma felvételre kellett rámondani, és ha minden stimmelt, akkor is előfordult, hogy Éva azt mondta, mondjuk újra. Annak valóban volt egy alkotásnak nevezhető folyamata. Ma futószalagon készülnek a filmek. Azokat sajnálom, akik most kezdik, mert nincs idő rendesen beletanulniuk sem.

Hogyan lehet a figurákat ilyen rövid idő alatt kitalálni?

KG: Olyan ez, mint a közkedvelt Beugró című tévéműsor. Annak megy jól, aki nagyon rövid időn belül el tud valamit csípni a figurából.

LD: A beleérző képességen és a ritmusérzéken nagyon sok múlik. Meg persze azon, mekkora a rutinod és hogyan bánsz a hangoddal.

Kaszás Gergő és Létay Dóra
Kaszás Gergő és Létay Dóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Kollégákkal milyen sűrűn találkoztok, ha szinkronizáltok?

KG: A legtöbb esetben külön veszik fel a hangsávokat. Gyorsabban haladnak, még akkor is, ha egy jelenetet így kétszer kell rögzíteni. Különben én sokszor kérni is szoktam, hogy egyedül mondhassam fel, mert

számomra nagyon kiábrándító az a hígulás, ami a szakmán belül tapasztalható.

LD: Rólunk lehet mondani, hogy gyakran szinkronizálunk, de a stúdiókban – ahogyan a színpadon is eddig – sikeresen elkerültük egymást.

KG: Pedig milyen jó Beatrice–Benedetto páros lehettünk volna!

LD: Vagy Mester és Margarita. Sok közös darabban játszottunk, csak mindig más városban. (Nevet.) De visszatérve a szinkronra: előfordul, hogy az eredeti filmet is fel tudja javítani. A Szex és New Yorkban például, azt gondolom, sokkal karakteresebbek vagyunk mi, négyen hangban, mint az eredeti színésznők. De ott van Gergő frenetikus alakítása, amiért Brad Pitt is hálás lenne neki a Blöffben.

KG: Na jó, a Blöffben még édesanyám sem ismerte fel a hangomat.

Van meghatározó szinkronszerepetek?

KG: Jelenleg talán Mads Mikkelsen. A Casino Royal című James Bond-filmben azt hittem, véletlenül kértek fel rá. Azt gondoltam, összekevertek Kaszás Gézával, de aztán kiderült, hogy egy korábbi filmjében már szinkronizáltam, ezért gondoltak rám. A Hannibal-sorozat érdekes munka volt, arra kicsivel több idő is jutott a szokásosnál. Ebben mélyebben kellett beszélnem, ami ritka, ugyanis nem szeretek játszani a hangommal. Kivéve persze, ha rajzfilmre hívnának, de arra sajnos nem szoktak, pedig lubickolnék benne.

LD: Nekem Naomi Watts most a nagy kedvencem, akit volt szerencsém az utóbbi években négyszer egymás után szinkronizálni. Lenyűgöznek és inspirálnak az alakításai. Ilyenkor egy kicsit úgy érzem, mintha én is részese lennék az alkotásnak.

KG: Így van, jó filmet vagy jó színészt szinkronizálni hatalmas élvezet.

Kaszás Gergő és Létay Dóra
Kaszás Gergő és Létay Dóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

A főiskola után rögtön jó helyre kerültetek?

KG: Nekünk nagy szerencsénk volt amiatt, hogy Zsámbéki Gábor volt az osztályfőnökünk, aki a Katona József Színházat igazgatta. Majdnem a fél osztály odakerült, és ehhez nem kellett különösebben mutogatnunk magunkat, hiszen minden órán látott minket. Azóta már egyikünk sincs ott, de az indulásban nagyon sokat számított, leginkább azért, mert ott remek munka folyt, és ami abban a színházban történt, arra a szakma odafigyelt, így könnyű volt szem előtt lenni. Ezzel szemben hiába voltak vettem részt szintén remek munkákban az egri éveim alatt, annak jóval kevesebb visszhangja volt.

LD: Nekem a főiskolai éveim nem alakultak túl szerencsésen, mivel Békés András, aki felvett, és akit nagyon szerettem, első félévkor ott hagyta az osztályt. Lemondott az operaházi igazgatói posztjáról is, mi pedig osztályfőnök nélkül maradtunk. Végül Iglódi Istvánnál diplomáztunk, akitől szintén sokat lehetett tanulni, de mi boldogtalanok voltunk, mert az akkor bevezetett reformképzésből nekünk semmi nem jutott. Aztán sikerült elérnünk, hogy Törőcsik Mari tartson nekünk kurzust. Másfél hónapon keresztül orosz anyagokon dolgoztunk. A mai napig eszembe jutnak mondatai, gesztusai, szakmai és privát megnyilvánulásai. Igazi nagy, emberi találkozás volt.

Gergő, Törőcsik Marival neked is több nagy találkozásod volt.

KG: Életemben nem találkoztam akkora színésszel, mint ő. Nekem kétszer adatott meg, hogy a fiát játszhattam, először az Ártatlan bűnösökben Szolnokon, másodszor pedig kilenc év elteltével a Peer Gyntben Egerben. Nem is barátság ez, inkább anya-fia kapcsolat. Néha fel szokott hívni, és olyankor kisfiamnak szólít.

Kaszás Gergő és Létay Dóra
Kaszás Gergő és Létay Dóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Hogyan élitek meg a szabadúszást?

KG: A szabadúszásban az egyik legjobb, hogy nemet lehet mondani. Persze társulati tagként is megteheted, de ez nekem soha nem volt szimpatikus. Ha valaki leszerződik egy társulathoz, akkor vállalnia kell mindazt, ami vele jár. Ha próbakezdés előtt megkérdeznek, hogy el akarom-e játszani az adott szerepet, akkor beszélhetünk róla, de ha már kiírták a próbatáblára, akkor nem tartom etikusnak visszaadni.

És tudtok is nemet mondani?

KG: Sokféleképpen lehet nemet mondani. (Nevet.)

De valójában a színész sosem jár jól, ha nemet mond.

LD: Igazából nem mi döntünk, a sorsunk mások kezében van. Velünk terveznek, és nem mi tervezünk. Pályám első tíz évében nagyon erős csapatokban dolgoztam, társulati tagként és szabadúszóként is, vidéken és Pesten. A második tíz évben egyre nehezebbé vált a szabadúszás, egyre bizonytalanabbá. Közben ugyan jött „Réka doktornő” öt éven át a kórházi sorozatban, de vége lett. Most örülök, hogy a József Attila Színházban három éve komolyan számítanak rám. Mindegy, hogy technikailag szabadúszó vagy társulati tag a státuszod, az a fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akikkel ugyanazt gondolod a világról és a színházról. A színház egy szellemi közösség.

KG: Valóban fontos a szellemi szál. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy ez csak egy mutogatós szakma, pedig nem ez a lényege! Egy jó munka hatalmas szellemi izgalmat tud adni. Borzasztóan izgalmas, ha egy rugóra jár az agy és létrejön valami, ami mindenkit izgat, de ez sajnos egyre ritkább. Ma már azt is meg kell becsülni, ha valakinek valódi szándékai, gondolatai vannak, tényleg létre akar valamit hozni. Különben jó dolognak tartom a társulati létezést, én azért lettem szabadúszó, mert felbomlott az egri társulatunk.

Kaszás Gergő és Létay Dóra
Kaszás Gergő és Létay Dóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Dóra, több beavató színházi előadásban szerepelsz. Mit jelentenek számodra ezek a munkák?

LD: Nagyon izgalmas ez a fajta megközelítése egy-egy klasszikus drámának. Mind az Oidipusz, mind a Bánk bán eléggé nehéz mű eredetileg, egy fiatal végig sem tudja talán olvasni őket. Ezért Térey János, illetve Szabó Borbála modern szövegeit használtuk, és Quintus Konrád, aki a beavató színház ötletét megvalósította (Ruszt József után harminc évvel), megszólítja a közönséget előadás közben. Ennek mindig van egyfajta kockázata, hiszen a középiskolások reakcióit nem lehet „moderálni”. De rendszerint van egy pont, ahol a legnehezebb közönség is átbillen, és elkezdenek bevonódni, együtt létezni az előadással. Ez fantasztikus érzés.

KG: Velem sajnos még nem jött szembe ilyen típusú munka. De ha körülnézünk, akkor tényleg nagyon valós veszély, hogy a mostani középiskolások nem fognak eljutni színházba. Miért mennének? Hogy furcsa ruhában álló emberek óbégassanak valami érthetetlen nyelven? Nehéz versenyezni a videójátékokkal, a filmek akciódússágával és technikájával, de nem reménytelen a küzdelem, csak tényleg melózni kell érte.

Gergő, a színház mellett lótenyésztéssel is foglalkozol. Jelenleg hány lovad van?

KG: Az a baj, hogy egyre több. Ügető versenylovakat tartok. Van egy kancám, ami korábban derbit nyert, ezért nem szabad elkótyavetyélni. Annak most elkezdtek születni kiscsikói, van már egy egyéves és egy idén született csikó, de csak évek múlva fog kiderülni, hogy jó versenylovak-e. Furcsa alkotás ez is. A mostani csikóknak a dédanyját vásároltam meg 1996-ban.

LD: Akkor még a Katonában voltál?

KG: Nem, épp ez volt a szakítás oka. A színház mellett elkezdtem levelezőn lótenyésztést tanulni, az akkori művészeti titkár pedig végtelenül rendes volt és elintézte, hogy havonta öt napom szabad legyen, hogy be tudjak járni az órákra. Ez egy darabig jól működött, csakhogy elkezdtük próbálni A fösvényt, Zsámbéki pedig úgy döntött, nem enged el három-négy próbáról. Azt mondta, hogy halasszak, én pedig makacs voltam és inkább felmondtam. Rég volt.

Kaszás Gergő és Létay Dóra
Kaszás Gergő és Létay Dóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa, Pinceszínház / Színházak Éjszakája

Dóra, neked van hasonló színházon kívüli szenvedélyed?

LD: Ó, igen, gyerekkorom óta rendszeresen írok. Nagy adósságom ez magammal szemben, mert időnként mániákusan foglalkozom vele, kurzusokra járok, legutóbb Lackfi János kreatív írás tanfolyamára, előtte Kárpáti Péterhez. Ilyenkor

nagyon élvezem, hogy elmerülhetek az írásban, és a magam ura lehetek egy magam alkotta világban.

Aztán jön a színház, és elsodor. Pedig színészként aztán sok mindent lehet rólunk mondani, csak azt nem, hogy a magunk urai lennénk. (Nevet.)

KG: Roppant tréfás, hogy még a szerződésben is benne van, hogy a rendező utasításait kell követned. Miközben ez csapatmunka!

LD: Katonák vagyunk. Ha elhangzik a parancs, teljesítünk. Egyfelől így kell, hogy legyen, máskülönben nem menne fel esténként a függöny. Ugyanakkor érzékeny, gondolkodó lények vagyunk, és ezekre a képességeinkre vigyáznunk is kell. Gergő emlegette Kornis Mihályt a beszélgetésünk elején. Engem is tanított a Színművészetin. Ő mondta: „Jegyezzétek meg, kétféle rendező van. Nagyon tehetséges, és kevésbé tehetséges. A kevésbé tehetséges azt szereti, ha végre hajtod az ő elképzelését. A nagyon tehetséges pedig azt, ha kérdezel. Sose féljetek kérdezni!”

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a PORT.hu felületén!

forrás: Színházak Éjszakája