Gellért, Mercédesz

„Jó, ha van egy beleőrülős szakasz az életedben”

2016.09.08. 07:59

Programkereső

A színpadi létezésük mellett mindketten komoly háttérországot tartanak fenn: egyikőjük több száz kilométert is képes gyalogolni, hogy harmóniára találjon, másikuknak a család áll a sorban legelöl.

Idén szeptember 17-én rendezik meg a Színházak Éjszakáját, harminc budapesti színház részvételével. Az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indítottunk, amelyben a résztvevő intézmények egy-egy művészét ültettük le egymással beszélgetni . A mai páros:

Parti Nóra – Átrium Film-Színház

Nagy Sándor – Játékszín

Nem volt könnyű megszervezni a beszélgetést, mert nagyon sűrű a nyaratok. Mi mindent csináltok?

Nagy Sándor: Idén nagyon munkás nyaram volt, Debrecenben tartottuk a Meseautó bemutatóját amit július 30-ig folyamatosan próbáltunk és játszottunk, addig nem volt leállás. Augusztusban tudtam egy keveset pihenni, de hónap végén már kezdek Szirtes Tamással egy négyszereplős darabot, amiben Kerekes Évával fogok játszani.

Parti Nóra: Akkor ez az első közös pontunk, ugyanis én is játszom Kerekes Évával a Makbettben. Nekem amúgy idén nem volt ennyire húzós a nyaram. Egy nagyobb blokkunk volt az Őrült nőkből június végén-július elején, ami után a tengernél tudtam pihenni egy nagyot a családommal. Azóta egy-egy előadás miatt kell csak utaznom az országban. Augusztus 22-én nekem is beindul az évad, Znamenák Istvánnal kezdem próbálni az Egy, kettő, három című Molnár-darabot.

Parti Nóra, Nagy Sándor
Parti Nóra, Nagy Sándor
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Mi kapcsol ki titeket igazán?

PN: Engem a tenger.

NS: Azért két gyerek mellett nem lehet könnyű kikapcsolódnod.

PN: Szerencsére most már nagyobbak, 5 és 8 évesek, így már a nyaralás valóban a pihenésről szól, nem kell őket lépésenként követni. Ilyenkor leginkább a semmittevés az, ami ki tud kapcsolni. Év közben pedig a sport.

NS: Én a Pilisbe szoktam kijárni, van ott egy kis hétvégi ház bent az erdőben. A környéken jókat lehet bolyongani, a közelben található a Mária forrás is, ahol olyan energiák vannak, ami teljesen átmossa az ember agyát. Sportolni meg kéne. (Nevet.) Meg a fizikai meló is nagyon jól tud esni, például a fűnyírás.

PN: Jöhetsz hozzánk, nagy kert van, sok fűvel! (Nevet.)

Parti Nóra, Nagy Sándor
Parti Nóra, Nagy Sándor
Fotó: Szkarossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Sándor, te egyszer úgy döntöttél, hogy összecsomagolsz, és elindulsz az El Caminón. Miért érezted úgy, hogy erre szükséged van?

NS: Sok minden összejött szakmailag és magánéletileg is, összekuszálódott az életem, és azt éreztem, hogy muszáj egy időre teljesen kiszakadnom. Három éve voltam, de ma is hatással van rám. Tíz nap alatt kellett megtennem háromszáz kilométert – ezt tűztem ki magam elé célul. Elképesztő élmény volt, minden inger nagyon felerősödött abban az ingerszegény környezetben. Ha például valakivel megismerkedtél, és ő másnap úgy dönt, hogy egyedül folytatja az útját, akkor azt világfájdalomként élted meg. De aztán

amikor egyedül maradsz, és csak mész, egyszer csak találkozol saját magaddal.

Akaratlanul is eszedbe jutnak mélyre ásott dolgok. Volt olyan, hogy vicceket meséltem magamnak, és hatalmasakat tudtam nevetni. A végén persze szétment a térdem, a talpam, tele voltam vízhólyaggal, de azt éreztem, hogy egy évig tudnék menni. Gyerekkoromban éltem át utoljára ilyen szabadságot. Mentem, és azt éreztem, hogy minden, ami körülvesz, az enyém. Azért gondolom, az élet még tartogatja nekem ennek az útnak a második részét. Látom magam, ahogy Burgosban leszállok a buszról és folytatom.

Parti Nóra
Parti Nóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

PN: A gyerekek az ember életében ugyanilyen nagy utazást jelentenek, csak ennek soha nincs vége. Mindkettejükkel nagyon sokáig otthon maradtam, ezt diktálták az ösztöneim. A párhuzam abban lehet, hogy én is sokat voltam velük egyedül, monotóniában, és valahogy minden letisztult, átértékelődött egy idő után. Az egész élet bele tud sűrűsödni egyetlen mosolyba, és azt érzed, nem kell továbbmenned, hiszen itt a világ előtted! Viszont én azt hittem, közhely, hogy "kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond", de nem, ugyanis kezd bejönni a "nagybetűs lélektan". Amikor még kicsi, akkor mondjuk fáj a hasa, vagy éhes, és ezt egyszerűen megoldod, de most már jön a szerelem, a suli, a feladatok, olyan apró kis élethelyzetek, amikor nem lehetek mellettük, és ezt sokkal nehezebb szülőként megélni, illetve ott van a sok-sok kérdés, hogy vajon jól csinálom-e?

Mit tudtatok meríteni, akár színpadra tenni ezekből az élettapasztalatokból?

NS: Nem sokkal előtte benne voltam egy zenekarban, aminek furán lett vége, a színházi munkáim miatt már nem tudtam összeegyeztetni. Emlékszem, hogy egy kis falun mentem keresztül, amikor ez az egész rám szakadt, és nagyon elkezdtem sírni, hogy így alakult. Amikor hazajöttem, az első dolgom az volt, hogy személyesen is bocsánatot kértem. Akkoriban mindent ki akartam mondani, amit éreztem. Aztán ebből persze sok kiveszett belőlem újra.

A nagy feladat talán nem is ott lenni, hanem itthon megtartani valamit a kintről hozott gondolkodásból.

Parti Nóra, Nagy Sándor
Parti Nóra, Nagy Sándor
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

PN: Én egy nagy egó voltam a gyerekek előtt, a színház volt az életem, semmi más nem létezett. Aztán egyszer csak minden a feje tetejére állt. A gyerekekkel az egó eltűnik, ők kerülnek az első helyre, minden más mögöttük van. Ez jó, mert leegyszerűsödnek a dolgok.

Mindegy, hogy a Peter Brook hív, ha nekem délelőtt a gyerekemmel kell lenni, akkor bizony csak délután fogok ráérni. (Nevet.)

Ami még érdekes, hogy egy-egy színpadi helyzetért mindezekből adódóan sokkal többet kell belül melózni. Amíg az ember csak a színházban és a színházért létezik, addig sokkal könnyebb "elszállni", mint úgy, ha reggel épp kiraktam a gyerekeket, aztán próba, majd rohanás értük vissza, este pedig előadás. De ezt persze már semmiért nem adnám!

Parti Nóra, Nagy Sándor
Parti Nóra, Nagy Sándor
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

NS: Léner Péter, a József Attila Színház korábbi igazgatója mondta egyszer, hogy a színház fontos, nagyon fontos, de annyira azért mégsem fontos.

Jó, ha van egy ilyen beleőrülős szakasz az életedben, de aztán muszáj, hogy ezt felváltsa a harmónia,

különben negyvenéves korunkra teljesen kiégünk.

Milyen meghatározó személyeket emelnétek ki a pályátokon?

NS: Fontos pont volt az életemben a Bagó Bertalannal való közös munka, amikor a főiskolán megrendezte velünk Tasnádi Kokainfutárját. Zenés osztályba jártam, ezért alapvetően könnyedebb, éneklős darabokkal találkoztam, de ez egy olyan feladat volt, ami után komolyan érdekelni kezdett a prózai vonal. Az élet úgy hozta, hogy mára a repertoárom 80 százalékát ezek teszi ki.

PN: És milyen jó vagy bennük! Legutóbb amiben láttalak, az a Virágot Algernonnak volt, és tök jó voltál.

NS: Nagyon szeretem azt az előadást. Eleinte zenés szerepeim voltak, aztán Szirtes Tamás úgy döntött, másban is kipróbál. Bekerültem a Játékszín Jutalomjáték című előadásába Hernádi Judittal és Gálvölgyi Jánossal, és hamar magamévá tettem a műfajt.

Parti Nóra, Nagy Sándor
Parti Nóra, Nagy Sándor
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

PN: Én az alternatív színház világában nőttem fel, Ruszt Józsefnél kezdtem, aztán Jordán Tamásnál voltam sokáig, ezután kerültem Alföldi Robihoz a Bárkába. Ő volt az első ember, akihez hivatalosan is leszerződtem. Jelenleg több közös munkánk is van az Átrium Film-Színházban, a Kultúrbrigádnál, ami nagy ajándék. A mai napig rengeteget tanulok tőle.

NS: Én is játszottam Robival a Producerekben. Emlékszem, még fiatal színészként odamentem a már ismert kollégákhoz, és mondtam nekik, hogy ha bármi olyat észlelnek, amit nem jól csinálok, kérem, hogy mondják el nekem. Aztán soha nem mondtak semmit, nem tudom, amiatt-e, hogy feljogosítottam rá őket, és akkor már minek. (Nevet.)

PN: De a színészi út is olyan, mint egy gyerek felnőtté válása:

sokat tanulunk a mestereinktől, de aztán meg kell tanulnunk elengedni őket és önállónak lenni.

Nóra, nem sok énekes szereped volt a pályádon, de Az Őrült Nőkben ez a feladat is megtalált. Hogyan birkóztál meg vele?

PN: Valóban nem szoktak a rendezők énekeltetni, mivel elég speciális a hangom. (Nevet.) Az Őrült Nőkben Alföldi Robi úgy gondolta, hogy meg tudom csinálni, és azt hiszem, tényleg jól sült el. Bátran énekelek és nagyon élvezem, persze ehhez az is kell, hogy tudom, ha rossz lenne, Robi úgyse hagyná, hogy egy hangot is énekeljek a darabban!

NS: Ha a színésznek bizalma van a kollégái és a rendezője felé, akkor az szárnyakat tud adni. Olyankor tudod, hogy bármi történik, te biztonságban vagy.

Nagy Sándor, Parti Nóra
Nagy Sándor, Parti Nóra
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

A Színházak Éjszakája kapcsán milyen élményeket őriztek?

PN: Mindig jó, ha egy kicsit közvetlenebbül lehet találkozni a közönséggel. A Színházaz Éjszakája erre kiváló alkalom.

NS: Két éve nyílt próbát tartottunk a Játékszínben a Legyen a feleségem című vígjátékból, a közönség beleláthatott egy előadás elkészülésének folyamatába. Izgalmas volt nekik és nekünk is, a nézők lelkesedése pedig különösen felemelő volt.

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a PORT.hu felületén!

forrás: Színházak Éjszakája