Cecília

„A színpadi párbeszéd olyan, mint a labdajáték”

2016.09.12. 08:00

Programkereső

Vérbeli színházcsinálók. Mindketten független társulásokban dolgoznak. Egyikük az új utakat keresi, másikuk a szakma doyenje.

Idén szeptember 17-én rendezik meg a Színházak Éjszakáját, harminc budapesti színház részvételével. Az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indítottunk, amelyben a résztvevő intézmények egy-egy művészét ültettük le egymással beszélgetni. A mai páros:

Fodor Tamás – Szkéné Színház

Vinnai András – Jurányi Ház 

Tamás, legutóbb Esterházy Mercedes Benz ének felolvasó-színházi előadásában láttam, ahol a szerző is jelen volt. Nem tudom nem megkérdezni: hogyan érinti Esterházy elvesztése?

Fodor Tamás: A nagy generáció elvesztése fájdalmas, Esterházyé különösen az. Rettenetes űr maradt, ezután valahogy más lesz minden. Egyszerre volt nagy formátumú író és – ahogy azt mondani szokták – önreflektív. A nyelvben, a nyelvért élt, az írásaiban egyszerre volt jelen a líra, az epika, az irónia. Úgy függetlenítette magát a napi ügyektől, hogy ráismerhettünk arra a valóságra, amiben élünk, s ő mégis elrugaszkodott a földtől. Rossz hasonlattal, olyan könnyed volt, mint a felhők, ugyanakkor benne volt az az erő, ami egy sötétlő felhőben: lehetett belőle villám is, zápor is, termékenységet hozó eső is. Az utolsó írásai közül különösen szerettem a Márk-változatot.

A nézőpontváltás mindig felizgat bármilyen műben. Hatalmas merészség kell ahhoz, hogy egy gyerek szemszögéből nézzük a világot, én nem merném megcsinálni.

Egyszer szerettem volna rávenni, hogy írjon drámát, de azt mondta, hogy azt valahogy nem tud. A szabadságot nyilván az epika jelentette neki, ami nem feltétlenül színpadra való. Persze lehet, hogy csak nem találkoztak az akkori színházeszményeink.

Vinnai András, Fodor Tamás
Vinnai András, Fodor Tamás
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Mivel készülnek a Színházak Éjszakájára?

Vinnai András: A Dumaszínházban dalszövegeket fogunk előadni, mintha versek lennének. Tavaly a Yoyo-t „szavaltam el” a Neotontól. Nagyon mókás tud lenni, amikor tinglitangli daloknak megpróbálunk mélységet adni amolyan „Vers mindenkinek” stílusban.

FT: A Színházak Éjszakáján különlegesen érdekes dolgot csinál Megyeri László. Egy, a világon már ismert formát vesz elő: a beszélő leveleket, amikből történetek rajzolódnak ki. Híres és nagyon egyszerű, hétköznapi emberek magánleveleiből készül egyszeri alkalomra szóló előadás, amely egyáltalán nem őrzi a drámai konstrukciót. Nyugaton a legnagyobb sztárok szokták felolvasni ezeket a leveleket, a YouTube-on is lehet ilyeneket találni. A Megyeri-féle előadás a Mozsár kávézóban lesz.

VA: Az jó hely!

FT: Az a jó ezekben a helyekben, hogy csak úgy tenyésznek. Mint a televény. Valaki gondol egyet, összeáll egy csapat, és nagyon alacsony költségvetésből létre tudnak hozni egy érdekes előadást. Ezek a jó dolgok, ezek maradnak meg az emberekben.

Vinnai András, Fodor Tamás
Vinnai András, Fodor Tamás
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

VA: Mi is hasonló kávéházi bemutatókra készülünk, csak mi kocsmaszínháznak hívjuk. Háromfős csapatokban fogunk zenés előadásokat létrehozni. Az elsőnek az a címe, hogy Szülőcsatorna. Ebben fiatal anyák és apák menekülnek le a kocsmába panaszkodni. De lesznek szkeccselőadások is, amelyek többek között a szolgáltatói szektor és a civil szféra fura találkozásairól, egy kamaszzenekar életéről szólnak majd.

A HOPParttal egy musicalre is készülünk, ami egy könyvtárban játszódik, és szinte egyáltalán nem lesz benne dráma. A világ legunalmasabb musicalje alcímet viseli.

Jó nagy kihívás, maximum olyan problémák merülnek majd fel, hogy egy könyv eltűnik a szabadpolcról, vagy lejár egy olvasójegy.

Úgy képzelem, hogy a majdnem nulla forintból létrehozott produkciók a csapatokat is jobban összerántják. Alkotás szempontjából nem ideálisabb, amikor nagyon kevés a pénz, ezért mindenki mindent csinál, egymásra vannak utalva, és minden azon múlik, ki mennyire kreatív?

Fodor Tamás
Fodor Tamás
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

FT: Nem. Azt szokták mondani, hogy a kagyló kínjában termeli az igazgyöngyöt, de mi kevesebb kínnal is beérnénk. A nagyobb biztonság azért jobb lenne. Ha elterjed, hogy mi képesek vagyunk így is dolgoznimint ahogy Hajdu Szabolcs filmjéről, az Ernelláék Farkaséknálról elterjedt, hogy a családjával, hárommillió alatti költségvetésből csinálta meg , akkor azt fogják mondani a döntéshozók, hogy minek ezeknek pénz, ha anélkül is tudnak jót csinálni. Csinálják a saját családtagjaikkal, mondják majd a hatalom emberei, mi is a saját családtagjainkkal dolgozunk. (A hangjában irónia.)

A Stúdió K-val szoros még a kapcsolata?

FT: Lelkileg a Stúdió K-hoz tartozom, ott volt a legutóbbi bemutatóm is: Jeles András Árvák című darabja Koltai M. Gábor rendezésében. Az Árvák 2014-ben jelent meg a Színház folyóirat drámamellékletében. Ez a lap óriási dolgot csinált ebben a pár évtizedben: megjelentetett olyan műveket, amelyeknek a létezéséről másként nem is tudnánk, mert pénz hiányában nem adták ki őket. Koltai M. Gábor rákapott erre a nagyon izgalmas Jeles-darabra. Három epizódot játszom benne, így kapcsolódom most a Stúdió K-hoz, és azzal, hogy mennek a régi rendezéseim. Ma már nem rendezek.

Miért?

FT: A világ annyira túlment rajtam, hogy már nem tudom megfogni.

A színészi munkámmal talán hozzá tudok tenni valamit egy előadáshoz, de úgy érzem, hogy igazán erős dolgot már nem tudok csinálni.

Valahogy kevésnek érzem magam ahhoz az abszurditáshoz, ami körülvesz minket.

Vinnai András, Fodor Tamás
Vinnai András, Fodor Tamás
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

András, mennyire veszi komolyan a szakma a dumaszínházasokat? Nem sütik rájuk azt a bélyeget, hogy csak bohóckodni tudnak?

VA: Nincsenek komplexusaink ezzel kapcsolatban. A szkeccselőadásainkkal komoly társadalmi problémákat is feszegetünk. Egyre több színházi színész vállal nálunk szerepeket. Az a célunk, hogy megújítsuk a kabaré műfaját.

Van kapcsolat a színházi szakmában a generációk között? Mennyire érnek össze műhelyek?

FT: A színházi szakmának mindig voltak melléküzemágai: a szinkron, a film, korábban a rádió. Ez nagyon fontos volt, mert ott tudtunk egymással találkozni. A Rádió Pagodája valamikor egy külön intézmény volt, ott még vidéki színészekkel is össze lehetett futni. A Pannónia Filmstúdióban, ahol rangra való tekintet nélküli, tökéletes egyenlőség uralkodott, szintén.

Azokkal, akikkel most a kis stúdiókban dolgozgatunk, még munka közben sem találkozunk, mert mindenki csak egy sávot, a sajátját szinkronizálja.

Színészként igazából a Vádli Alkalmi Színházi Társuláshoz, Szikszai Rémuszhoz tartozom, és oda az ország különböző területeiről érkeznek művészek. Tőlük hallok őszinte keserveket és őszinte örömöket is. Ezekből nagyjából sejtem, hogy mi újság mondjuk Szombathelyen vagy Dunaújvárosban, de hogy valójában mi történik egy társulaton belül, van-e kollektív, kreatív munka, azt csak öltözői beszélgetésekből lehetne megtudni. Néhány évvel ezelőtt a Független Színházak Szövetségének delegáltjaként benne voltam abban a minisztériumi kuratóriumban, amelyik pénz osztott, és akkor 104 (!) előadást meg is néztem. Akkor képben voltam, most nem vagyok.

Vinnai András
Vinnai András
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

VA: Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert a Rádió Pagodáját és annak a korszaknak a végét még sikerült elcsípnem. 2003-ban egy saját hangjátékot készítettem a rádióban. Ez nagyon sokat jelentett nekem. A Dumaszínházban egyébként gyakran összeérnek a műhelyek. Igyekszünk ellopkodni színészeket a független társulatoktól, akik aztán együtt dolgoznak stand up-osokkal, sőt magukat is kipróbálják a műfajban.

Könnyen tanulnak szöveget?

VA: Nekem szerencsére nem kell túl sokat. Az a titkom, hogy a kollégáknak többet írok, mint magamnak. (Nevet.) Egyébként régen elég bután és nehezen tanultam szöveget. Csak néztem a papírt, és vártam, hogy a szememen keresztül felszívódjon az agyamba. Most már cizelláltabb a módszerem. A kollégák sokat segítettek ebben. Jobban figyelek arra, hogy mi a játék, ami mögötte van. Nem a szöveg rögzül önmagában, felszínesen, hanem a célja, ami miatt elhangzik. A próbákon egyébként elég gyakran csiszolgatjuk a dialógokat. Sokat lehet tanulni abból, ki hogyan alakít a szájára egy-egy mondatot.

FT: Most egy kicsit szenvedek, mert egy előadásban túlságosan mai szöveget kell mondanom, és nagyon kevés a kapaszkodó. Annyira élőbeszéd-közeli a szöveg, hogy akár más mondatokat is tudnék használni a leírtak helyett, tehát tulajdonképpen kínlódok vele, mert azt hiszem, hogy tudom, de kiderül, hogy nem. Ez baj, mert

a színpadi párbeszéd olyan, mint a labdajáték: a partnerem a meredek szöktetésemre felkészülve a pálya jobb oldalán már elkezd futni, és várja azt a labdát.

Ha épp csak belerúgok vagy mellérúgom, akkor megszakad a partner dinamikája, elvész a játék lehetősége. Kizökken, és nem tud követni.

Vinnai András, Fodor Tamás
Vinnai András, Fodor Tamás
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

VA: Nekem egy dalszövegnél sikerült elkövetnem ezt a hibát. Bata Évával játszunk egy kétszereplős, szkeccsekből álló előadást, amiben van egy felelgetős dal. A dialógoknál ment minden a maga útján, de a dalszöveget csúnyán átimprovizáltam. Az az igazán kemény, amikor még rímelnie is kell a következő sornak. Valahogy kimásztunk belőle. Ilyenkor egészen furcsa állapotba kerül az ember. Szívesen megnézném, hogy mi történik az agyban ezekben a pillanatokban. Mitől van az, hogy valakinél lemegy a roló, másvalaki pedig nem blokkol le, tovább tud menni ilyen nehezített helyzetben is. Volt már részem mindkettőben.

Ott tartanak a pályájukon, ahol szerettek volna, amikor elkezdték?

VA: Sokszor érzem azt, hogy túl sok mindent csinálok, és ezáltal időnként félmegoldások születnek. Ugyanakkor jó érzés megírni egy darabot, zenét szerezni hozzá, és még játszani is benne. Nyilván ennek az a hátránya, hogy egyiket sem csinálom mesteri szinten, és ez néha frusztráló. Ilyenkor jó érzés, hogy mindig számíthat az ember a csapat többi tagjára. Ha valami nem stimmel, vagy gyengébbre sikerül, mindig van valaki, aki észreveszi.

Sosem voltam az a típus, aki képes egyetlen dologra hosszan fókuszálni.

A szkeccselőadás pedig, mint műfaj, úgy érzem, nagyon testhezálló a számomra. A Dumaszínházzal és Litkai Gergellyel már jó néhány ilyen produkciót hoztunk létre. Ezek konkrét téma köré szerveződnek, ugyanakkor szabadon váltogatják a megközelítési módokat és a stílusokat. Egyre jobban érdekel a zeneszerzés és a zenélés. Szabó Zoltánnal és Jankovics Péterrel nagyon szeretnék egy zenekart. Első lépésként ez egy előadásban fog megvalósulni, ami egy garázsbandáról szól. Kamaszok leszünk és lesz hajunk.

Fodor Tamás, Vinnai András
Fodor Tamás, Vinnai András
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

FT: A világon semmit nem határoztam el.

Engem a véletlenek mozgatnak, az egész életem improvizáció.

De van, ami így is nagyon bejön, úgy látszik, a partnerek jó végszavakat adnak. A feladatok persze állandó szorongással töltik el az embert. Sokkal lámpalázasabb vagyok, mint a pályám kezdetén. Most nagy kihívás előtt állok. Tatabánya jó partnere a Vádlinak is, a Stúdió K-nak is, sok mindent sorozatban játszunk ott is, Pesten is, és most engedtem a tatabányaiak kísértésének: Spiró Imposztora címszerepének ígéretével.

Lehet, hogy ez a hattyúdalom, nem tudom, mindenesetre a darab tényleg a hattyúdalról szól.

Nem csak az a kihívás benne, hogy Major Tamás, Jordán Tamás játszotta előttem emlékezetesen, láttam is mind a kettőt, hanem az is, hogy az én vallomásom ezzel kapcsolatban mi lesz. A megalkuvással, gyávasággal, bátorsággal, ravaszsággal kapcsolatos kérdéseket föl kell vetnie az embernek magában. Tulajdonképpen öninterjú minden darab, de ez különösen az. Meg kell kérdeznem magamtól: elégedett vagyok? Ezt akartam? Jól döntöttem? A darabban az egyik utolsó szerepét játszó Bogusławski is ezeket kérdezi, miután annyi formáját próbálta ki a kompromisszumoknak is, a radikalizmusnak is, amennyit csak lehetett. Bogusławski valószínűleg nem a legkitűnőbb ember, és ez a jó benne. Az, hogy a nemkitűnőségünkről beszélhetek. De sajnos ezt kitűnően kell megcsinálni. (Nevet.)

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a PORT.hu felületén!

forrás: Színházak Éjszakája