Friderika

„Sokszor az dönt, hogy mennyire botrányos valami”

2016.09.16. 08:38

Programkereső

Egyikük kiválóan énekel és mesterien mozgat bábokat a színpadon, másikuk prózai színészként ért el sikereket, és egy bábszínésznőt vett feleségül.

Idén szeptember 17-én rendezik meg a Színházak Éjszakáját, harminc budapesti színház részvételével. Az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indítottunk, amelyben a résztvevő intézmények egy-egy művészét ültettük le egymással beszélgetni. A mai páros:

Spiegl Anna – Budapest Bábszínház

Kovács Lehel – Katona József Színház

Miért ezt a pályát választottátok?

Kovács Lehel: Már kisgyerekként imádtam szerepelni, élveztem, ha meg tudtam nevettetni a környezetemet, persze akkor még nem tudtam, hogy mi lehet emögött. Színházba is csak tizenévesen kezdtem el rendszeresen járni. Aztán felvételiztem az Egyetemre, ami elsőre nem sikerült, a harmadik fordulóból estem ki, így viszont a következő évben már a második rostánál kezdhettem újra, végül pedig felvettek Lukáts Andor és Jordán Tamás osztályába.

Kovács Lehel, Spiegl Anna
Kovács Lehel, Spiegl Anna
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Spiegl Anna: Én csak később fedeztem fel magamban a színházcsinálás iránti érdeklődést, előbb még elmentem Szegedre esztétikát tanulni, ez viszont nem kötött le igazán. Színész szakra sosem mertem volna felvételizni, azonban kiszúrtam, hogy indul bábszínészképzés, úgyhogy megpróbáltam, lesz, ami lesz alapon, és végül felvettek. De ahogy Lehel is mondja, akkor még én sem tudtam, mit takar ez pontosan, csak azt éreztem, hogy dolgom van vele.

KH: Sokan nem is színészek akarnak lenni, csak a Színműre akarnak bekerülni, hogy aztán majd híresek lehessenek. Pedig ez ennél sokkal komolyabb és nehezebb hivatás.

Egyetem után mennyire volt egyenes az utatok?

SA: Nekem szerencsésen alakult a kezdésem azzal, hogy a Bábszínházhoz kerültem.

A szabadúszást még most sem merném bevállalni, nemhogy rögtön diplomaszerzés után.

A biztonság persze együtt járhat az elkényelmesedés veszélyével, de egyrészt jó szerepek találnak meg az anyaszínházamban, másrészt mindig keresem a külső munka lehetőségeit is, mert az másféle találkozásokat, újabb inspirációkat jelent.

Kovács Lehel, Spiegl Anna
Kovács Lehel, Spiegl Anna
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

KL: A kőszínházak között a Katona nagyon elismertnek számít, ezért én is úgy érezhetem, hogy jó helyen vagyok. Egy hely attól lesz igazán szerethető, ha ott megbecsülik az embert, és megkapja azokat a lehetőségeket, amik a fejlődéséhez szükségesek. Volt időszak, amikor több olyan feladatom volt, amiben ki tudtam bontakozni, és

bizony volt pár olyan évem is, amikor kevésbé találtak meg a jó szerepek. Ilyenkor türelmesnek kell lenni, és másba fektetni a megmaradó energiákat. Nekem ez a filmezés.

Milyen mértékben játszik közre a hűségetek abban, hogy nem váltottatok?

KL: Talán néha a gyávaságom is közrejátszik benne, de valóban volt olyan, hogy egyfajta hűség miatt nem álltam fel és hagytam ott mindent. Valahogy nem mondja azt az ember annak, aki gondol rá, hogy márpedig én most megyek.

SA: Nekem nagyon jó most a Bábszínházban, érzek magamban hűséget is, de azért szívesen elkalandoznék mellette más projektek felé is. Egyik nagy álmom létrehozni egy olyan produkciót, amivel aztán be lehetne utazni a világot.

Kovács Lehel, Spiegl Anna
Kovács Lehel, Spiegl Anna
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Lehel, neked különleges kötődésed van a bábszínház világához, hiszen feleséged, Mórocz Adrienn a Budapest Bábszínház művésze.

KL: Ha a feleségem nem bábszínésznő lenne, akkor lehet, hogy kevesebbszer kötnék ki a Bábszínházban. Így viszont természetesen sok előadásban megnéztem már őt, más bábszínházban azonban még nem jártam, ami nagy adósságom.

A báb egy csodálatos műfaj, sajnálom, hogy itthon nem tud annyira népszerű lenni, mint külföldön.

Spiegl Anna
Spiegl Anna
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

SA: Pontosan ezt igyekszik a Budapest Bábszínház is elérni, hogy a bábra mint műfajra gondoljanak, és ne egy korosztályhoz kössék. Sok jó gyerekelőadás készül, de arra nem figyel annyira oda a szakma, és a felnőtt közönséget se szoktatja rá, hogy többet járjanak bábszínházba. Ezért is nagyon fontos, hogy ifjúsági- és felnőttelőadások is szerepeljenek a repertoárunkban. Különben érdekes, hogy az egyetemen egyáltalán nem szerepeltem gyerekelőadásokban! (Nevet.)

KL: Velünk Jordán Tamás megrendezte a Diótörőt, aminek az előzménye egy kaposvári Gothár-rendezés volt. Nem ment könnyen, ugyanis olyan utalásokkal volt tele a szövegkönyv, aminek egykor talán volt valami értelme ott, ahol bemutatták, de nekünk erről fogalmunk sem volt. Aztán az első igazi gyerekelőadásom a Pöttyös Panni volt, amiben azt lehetett megtanulni, hogy a gyerekeket tényleg le kell tudni kötni, különben kíméletlenül kimutatják, hogy nem érdekli őket az előadás és ki is mennek akár.

SA: Én is azt élvezem, amikor annyira magával ragadja a gyerekeket a játék, hogy akár be is kiabálnak, mert nincs meg bennük az a gát, hogy ezt nem szabad.

A saját generációtokon mennyire tapasztaljátok azt, hogy rendszeres színházba járók lennének?

SA: Az én közeli barátaim általában színjátszósok voltak, úgyhogy rajtuk ezt nehezen tudnám objektíven felmérni. (Nevet.) De általában az a tapasztalatom, hogy átlagosan félévente jutnak el színházba, olyankor viszont nagyon tetszik nekik, amit látnak.

Ami a színházban történik, az különleges a számukra, és sokkal fontosabb, mint például a mozi.

Kovács Lehel
Kovács Lehel
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

KL: Sokszor az dönt, hogy mennyire botrányos valami. Amikor felröppent, hogy Alföldi Róbertet leváltják a Nemzeti Színház éléről, hirtelen katasztrófaturizmus alakult ki körülötte. De így van ez A bajnok című előadásunknál is, ami szintén elég komoly port kavart és nagy lett a sajtóvisszhang körülötte. Volt, hogy felhívott egy olyan ismerősöm, akivel tíz éve nem is beszéltem, hogy tudnék-e rá jegyet szerezni neki.

Hogyan lehetne még inkább megszólítani a fiatalokat?

SA: Jó kezdeményezésnek tartom a Bábszínházban a Mozgató elnevezésű foglalkozásunkat, ahol az előadás előtt és után beszélgetünk a fiatalokkal, és segítünk nekik feldolgozni, jobban megérteni a látottakat. Fontos, hogy ne csak annyi történjen, hogy elviszi őket az iskola megnézni valamit, hanem tényleg eljusson hozzájuk, amit a színházban látnak.

KL: Nálunk is működik ifjúsági program, amit nagyon jó kezdeményezésnek tartok. Az egymásra való kíváncsiságra kell nevelni a fiatalokat, és az ilyen műhelyek nagyon sokat tudnak tenni ezért. Ezenkívül mindig sok fiatal szakmabeli kap lehetőséget a Katonában a megmutatkozásra, ami ugyancsak kell ahhoz, hogy képesek legyünk megszólítani az új generációkat.

Mikor teszi mérlegre egy színész az addigi pályáját?

SA: Valószínűleg minden évad végén számot vet a színész az addigi munkáiról, és felteszi magának a kérdést, érdemes-e még több energiát beletennie. Nagy megerősítés, hogy idén társulati díjat kaptam, amit a kollégáim szavaztak meg nekem. Úgyhogy nálam egyelőre pozitív a mérleg. (Nevet.)

KL: Megvannak azok az életszakaszok, ahol ennek fontos szerepe van. Például

amikor jött a gyerekem, meg kellett nézzem, hogy hol tartok, mit tudok felmutatni szakmailag és anyagilag.

A Munkaügyek című sorozat éveken át adott biztos hátteret a színház mellett, ám ez most befejeződött, úgyhogy innentől nehezebb lesz.

Spiegl Anna, Kovács Lehel
Spiegl Anna, Kovács Lehel
Fotó: Szkárossy Zsuzsa / Színházak Éjszakája

Lehel, egy vajdasági településről származol. Hoztál magaddal olyan tájszólást, amit az egyetemen kineveltek belőled?

KL: Már a gimnáziumban leszoktattak róla, de nem kényszerként éltem meg, egyszerűen átvettem annak a közegnek a nyelvét, amiben voltam. Viszont nem tűnt el teljesen, bármikor át tudok rá váltani, ha akarok.

SA: Nálunk, Kecskeméten nincs tájszólás, inkább csak hanyagul beszélnek kicsit. Az volt az érdekes, hogy amikor Andrusko Marcellával laktam öt évig, egy idő után az ő felvidéki beszédét kezdtem el én is átvenni. Talán egy előadásban majd jó hasznát veszem!

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a PORT.hu felületén!

forrás: Színházak Éjszakája