Géza

Börcsök Enikő: Észreveszi Isten, ha hibát követett el?

2017.02.16. 08:36

Programkereső

A fogyatékos, feltehetően autista Gézagyerek képviseli az ártatlanságot, a lelki tisztaságot Háy János számos nagy sikerű vidéki előadást megélt darabjában. Budapesten a Pinceszínház mutatja be először az eldugott magyar faluban játszódó nyomorbluest. Börcsök Enikő a Gézagyerek támasz nélküli özvegy anyját, Rózsika nénit alakítja.

- A Nemsenkilény című monodrámában egy autista lány világát mutattad meg. Mit tudsz kamatoztatni az ott megszerzett tapasztalataidból Gézagyerekben?

- Szinte semmit, mert ebben a darabban nem az autizmus az elsődleges, hanem a kilátástalan jövőkép. Gézagyerek autista jegyeket hordoz, a környezete elfogadja, szereti, nincs szó kirekesztettségről. Egyszerűen szerencsétlen sorsú ember, mint mindenki, aki a környezetében él. Teljesen tehetetlen emberekről van szó, akik nem tudnak szabadulni, kilépni a sorsukból, mert nincs semmi, ami megváltoztathatná az életüket.

Takács Géza, Börcsök Enikő - A Gézagyerek
Takács Géza, Börcsök Enikő - A Gézagyerek
Fotó: Somfai Sándir / Pinceszínház

- Milyen előképeid vannak Rózsika néni, a támogató anya figurájához?

Sok hasonló embert ismerek, akik kiszolgáltatottak, és nap mint nap megtapasztalják azt a fajta gyötrelmet, amit egy fogyatékos jelent a környezetének. Előfordul, hogy elveszítik a türelmüket. Hihetetlen erő kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen ember mellett kitartson, ápolja, gyakorlatilag alárendelje neki az életét. Rengetegen élnek hasonló helyzetben.

- A darab alcíme istendráma. Isten felelősségére kérdez rá a szerző?

Tulajdonképpen csak egy mondat szól erről a darab legvégén, feltéve a kérdést, hogy

akik ilyen sorsra születnek, azoknál Isten észreveszi-e, hogy hibát követett el, és vajon kijavítja-e?

- Színészként ez az első találkozásod Háy János írói világával, ami egyszerre naturalisztikus, költői, humoros. Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

- A próbák során Soós Péter rendezővel, akivel először dolgozom – amúgy évfolyamtársam volt a főiskolán –, igyekeztünk megtalálni a dráma humorát. Korábban nem ismertem ezt a Háy-darabot, csak hallottam Pinczés István emlékezetes előadásáról.

A nyelv jelenti a legnagyobb kihívást.

Rengeteg ismétlés van benne. Mindig csak egy nagyon picit változik egy-egy jelenet. Majdnem ugyanazt mondom, mint előbb, de máshogyan. Ettől baromira nehéz megjegyezni. A szavak ugyanazok, csak cserélődnek. Egy mondaton belül is sok az ismétlés, mivel kicsi a szókincsük ezeknek az embereknek.

- Fontosnak tartod, hogy hétköznapi hősökön keresztül társadalmi üzenete is legyen annak a témának, amihez nyúlsz, vagy ami megtalál?

- Persze, örülök az ilyen jellegű felkéréseknek, de

nem feltétlenül a színházban keresem a fórumokat, hogy hangoztassam a véleményemet.

Jó érzéssel tölt el, ha másokon segíthetek. Vannak úgynevezett magánakcióim, mint például gyerekek táboroztatása Becsvölgyén.

- A Nemsenkilénnyel évekig jártad az országot. Mit gondolsz, az autisták, a fogyatékosok beilleszkedéséhez, elfogadásához hozzájárulhatnak a hasonló előadások?

- Mindenképpen. A Nemsenkilény nagyon figyelemfelkeltő előadás volt. Azt tapasztaltam, hogy sokan még nem találkoztak ezzel a problémával, illetve a gondolkodással, hogy miként lehet megközelíteni ezeket az embereket. Számomra is ismeretlen terület volt, autista gyerekekkel a sógornőmön keresztül találkoztam, aki velük dolgozott egy intézetben.

- A lekötetlen energiák miatt is igényled a kimozdulásokat a Vígszínházból?

- Szeretek a színházamon kívül is dolgozni. A Pinceszínházban egy nagyon jó csapatba kerültem, a kollégák nagy részét ismerem. Az Átriumban is lesz idén egy bemutatóm, de ez még nem publikus. Ebben az évadban nem kaptam új feladatokat a Vígben, leszámítva egy kis epizódszerepet a Bűn és bűnhődésben.

- Néhány hónapja Kínában vendégszerepeltetek a Találkozással. Mit értett meg a kínai közönség Nádas Péter történelmi pszichoanalíziséből?

- Nagyon nehéz számukra befogadni, hogy valaki ennyire kiteszi az érzelmeit a színpadon, a kínai színjátszásban nem szokás az emberi lelket ilyen közelről láttatni. Igazán ez volt számukra különleges. Fogalmuk sem volt az '50-es évek magyar történeleméről. Érdekes, hogy nem ismertek fel egy hasonló rendszert, mint amiben ők is élnek.

Börcsök Enikő a Találkozásban
Börcsök Enikő a Találkozásban
Fotó: Puskel Zsolt

- Zsótér Sándorral színésznövendékeket tanítasz a Színművészeti Egyetemen. Mire helyezed a hangsúlyt az oktatásban?

- A kíváncsiságra, a figyelemre, az elfogadásra és a türelemre. Nem azt szajkózom nekik, amit valaha nekem tanítottak, hanem ami róluk szól, ami nekik fontos.

Nyitottnak kell lennem, mert akkor fogom én is érdekelni őket.

Megpróbálok olyan feladatokat találni, ami által megnyílnak, vagy ki tudnak fejezni valamit. Abból dolgozom, ami bennük van. Amúgy is szeretem gyerekekkel körülvenni magam, és átadni nekik azt, ami érdekli őket.

Névjegy

Börcsök Enikő 1968-ban született Mezőtúron. 1991-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, színész szakon, Marton László, a Vígszínház korábbi igazgatójának osztályában. A diploma megszerzése után 1991-től 1994-ig a Kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott, 1994 ősze óta a Vígszínház tagja. Színházi munkái mellett filmekben is gyakran feltűnik, emellett rendezéssel is foglalkozik. Díjai között megtalálható a Jászai Mari-díj (1998), a Ruttkai Éva-emlékdíj (1998, 2000, 2005), az Érdemes művész elismerés (2005) és a Prima díj. 2015 óta a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.