Gellért, Mercédesz

Így mulatott Shakespeare

2017.06.07. 13:42

Programkereső

Az angol Bárd több színdarabja címébe is belevette néhány ünnep nevét (Szentivánéji álom, Vízkereszt, vagy amit akartok), így vélhetően fontos volt számára az ünneplés és a mulatság. Utánajártunk, milyen további jeles napokat ünnepeltek még a korabeli Angliában, és hogy mily módon kapcsolódtak ki Shakespeare és kortársai.

A XVI. századi Londonban a legtöbb ünnepet húsvéttól őszig tartották, és igen sok volt belőlük. A számunkra is ismerős tavaszköszöntő májusfaállítás és a hozzá tartozó mulatozás mellett pedig mai magyar szemmel nézve kifejezetten különösnek, sőt bizarrnak tetsző ünnepeik is voltak.

A Franco Zeffirelli-féle Rómeó és Júlia
A Franco Zeffirelli-féle Rómeó és Júlia
Fotó: A kép forrása: Paramount Pictures

Mind közül a legfurcsább a nagycsütörtök, amellyel az utolsó vacsorán a tanítványai lábát megmosó Jézus alázatára emlékeztek.

Ezen a napon a királynő a Westminsteri apátságban annyi kiválasztott szegény és koldus lábát mosta meg nagy szertartásosan, ahány éves volt éppen

(az igazsághoz hozzátartozik, hogy az uralkodó helyett általában a Királyi Mosoda alkalmazottai végezték el a nem éppen megtisztelő feladatot, miközben az ünnepségen megjelent királynő illatos virágcsokorral védte magát az elkerülhetetlen szagok ellen).

Ennél sokkal őszintébb ünnepük volt a Szent Iván-éj, amiről egyik legnépszerűbb drámája címében Shakespeare is megemlékezett. Az avoni hattyú pedig nem beszélt a levegőbe sem a komédiában felbukkanó szerelmi bájitalt, sem a lidérceket és a szellemvilágot illetően, hiszen a hagyomány szerint az ünnep előestéje különösen alkalmas volt szerelmi bájitalok készítésére, illetve szellemek megfigyelésére.

Shakespeare Angliájában ezenkívül számos vásárt is tartottak: a legnevezetesebb a Bertalan-napi vásár, illetve a charltoni szarvas vásár volt (utóbbi nem az ízes húsú állatra utal, hanem János királyra, aki a legenda szerint felszarvazott egy itteni molnárt). De a XVI. századi Angliában természetesen nem kizárólag a hivatalos ünnepek alkalmával mulatoztak: akárcsak mi, ők is szerették munka után kiengedni a fáradt gőzt.

Ennek során a nem túl meglepő tevékenységeken (zene, tánc, éneklés) kívül bizony egészen meghökkentő dolgokat is műveltek. Nem annyira közismert, de a bikaviadal nem egyedül Spanyolország sajátja: London Bankside nevű kerületében is rengeteg bikaviadalt tartottak annak idején – annyi különbséggel a spanyol verzióhoz képest, hogy itt nem emberrel, hanem szelindekekkel eresztették össze az állatot.

Shakespeare-ék további barbár szórakozásai közé tartozott még a medve- és a kakasviadal is.

A korabeli jeles napokról és Shakespeare kortársainak szórakozási szokásairól bővebben is olvashatunk Richard Tames magyarul is megjelent könyvében, a Shakespeare Londonja napi öt garasból című rendhagyó útikalauzban. Shakespeare-i mulatozást és ünnepséget pedig a Madách Színház június 9. és július 16. között megrendezendő Szerelmünk, Shakespeare fesztiválján is láthatunk, hiszen egyebek mellett olyan darabokat tűznek műsorra a szerzőtől, mint a Szentivánéji álom, az Ahogy tetszik vagy A makrancos hölgy, és persze a Romkocsma programról se feledkezhetünk el, amely reneszánsz kori ételekkel, muzsikával és tánccal várja az érdeklődőket.

További részleteket ide kattintva olvashat!

Támogatott tartalom