Tekla

Shakespeare és a tánc

2017.06.09. 15:57

Programkereső

A Madách Színház június 9. és július 16. között tartandó Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának egyik első programja a Shakespeare, ahogy nekünk tetszik című, három részből álló táncfantázia. De mi köze a leírt szöveggel dolgozó angol Bárdnak a tánchoz, a mozgáshoz? El lehet-e egyáltalán autentikusan mesélni a szerző drámáit a táncművészet nyelvén?

Rajta, legények, rajta, lányok,

Tetőzött kedvvel ropjátok a táncot!

– biztatja a Herceg az Ahogy tetszik végén a fiatal párokat. Shakespeare egyik legérzékletesebb hasonlata is a tánchoz kapcsolódik:

ha táncolsz, azt kívánom,

Légy tengeren hullám, hogy ott örökre

Táncolj-mozogj, mindig izegj-mozogj csak

És mást se művelj

– fordul a Téli regében Florizel Perditához.

Hogy a színen is látható táncnak fontos szerepe volt Shakespeare drámáiban, azt a Rómeó és Júlia vonatkozó jelenete is bizonyítja (hiszen a szerelmesek egy bálban ismerkednek meg), de a Szentivánéji álomban is egy táncjelenet során békül ki egymással Oberon és Titánia. Az avoni hattyú korában a köznép körében leginkább a gigue nevű körtánc volt népszerű, a királyi és nemesi udvarokban pedig a statikusabb, méltóságteljesebb pavane, a párcserés allemande, a lendületesebb galliard, cinquepace és coranto, illetve a leglátványosabb, a volta dívott, amelyben emelések is előfordultak.

Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha vélelmezzük, hogy az említett darabok táncjeleneteiben annak idején ezek közül a táncok közül valamelyiket járták a színpadon. Innen pedig már csak egy lépés, hogy a színészek, pontosabban a táncosok az egész történetet különféle kifinomult mozgásokkal meséljék el – hiszen talán a tánccal lehet a legkifejezőbben érzelmeket megjeleníteni, Shakespeare-nél pedig szinte minden az érzelmekről szól.

A Rómeó és Júlia 1996-os filmverziójának vonatkozó jelenete
A Rómeó és Júlia 1996-os filmverziójának vonatkozó jelenete
Fotó: InterCom

Az angol Bárd művei alapján megvalósított első táncos feldolgozás több mint 250 évvel ezelőtt született, amikor Jean-Georges Noverre, a XVIII. század második felének legfontosabb koreográfusa az 1760-as években Stuttgartban színpadra állított egy balettet az Antonius és Kleopátra alapján. Noverre munkásságának egyik legihletettebb folytatója Salvatore Viganò volt, aki a XIX. századi Milánóban az Othellóból és a Coriolanusból hozott létre táncos adaptációkat, melyek a kortársak leírása szerint Shakespeare eredeti műveivel vetekedtek.

A legmaradandóbb Shakespeare-balettnek a mai napig a Prokofjev által 1935-ben komponált Rómeó és Júlia számít, amit 1938-ban adtak elő először, Ivo Váña-Psota koreográfiájával.

De mi, magyarok is adtunk néhány jelentős Shakespeare-balettet a világnak:

egyik legnevesebb koreográfusunk, a 2012-ben elhunyt Seregi László pályájának méltó lezárása volt a Rómeó és Júliából, a Mendelssohn híres zenéjére megvalósított Szentivánéji álomból és A makrancos Katából álló trilógia.

A Madách Színház június 9. és július 16. között megrendezendő Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának fentebb már említett táncelőadása is épp ezt a három darabot dolgozza fel a tánc nyelvén, de míg a Rómeó és Júlia a balett nyelvén beszél, a Szentivánéji álom a modern táncot használja, A makrancos hölgy-adaptáció pedig a Csókolj meg, Katám! című Broadway-musicalt veszi alapul. A próbafolyamatba belesve bizton állíthatjuk, hogy a táncfantázia mindhárom felvonása maradandó élményt nyújt majd.

További részletek a Madách Színház oldalán olvashatók!
Támogatott tartalom