Hedvig

Térdzoknis Lysander és Cellulóz Kata

2017.06.19. 13:53

Programkereső

A hétvége a gyerekeké volt a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiválján: június 17-én és 18-án került sor ugyanis a Shakespeare mesék gyerekeknek című előadás bemutatására (és ismétlésére), amely két dráma junior verzióját mutatta be az angol Bárd életművéből.

1807-ben egy testvérpár, Charles és Mary Lamb gyermekek számára is fogyaszthatóvá varázsolta Shakespeare legismertebb darabjait: Shakespeare mesék címmel megjelent gyerekkönyvükben olyan darabokat írtak át a legkisebbek számára, mint a Téli rege, A velencei kalmár, a Lear király, a Macbeth vagy az Othello.

A Vas István fordításában magyarul is olvasható (és az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus könyvtárában teljes egészében elérhető) húsz mese közül a Szerelmünk, Shakespeare Fesztiválon kettőt keltett életre a Színház- és Filmművészeti Egyetem két rendező szakos hallgatója.

Míg Szilágyi Bálint Szentivánéji álom „light” címmel a tündér- és valós világ szerelmi kergetőzéséről szóló darabból, addig Markó Róbert a Makrancos Katából faragott a fiatalabbak, egészen pontosan a kisiskolás korosztály számára is élvezhető előadást.

Mindkét produkció nagyon vicces, harsány bohózattá dolgozta át az eredeti műveket, és ez is, az is nagymértékben támaszkodott a fizikai színház elemeire. Nagyban meghatározta ugyanakkor a végeredményt, hogy a Szentivánéji álom „light” és a Makrancos Kata két egészen más univerzumot jelenített meg: előbbi a varázsvilágban, utóbbi a hétköznapian abszurd, mégis ismerős valóságban játszódott.

Ennek jegyében Szilágyi Bálint rendezésében a sejtelmes világítás és a végtelen égboltot, az örökké fénylő csillagokat megjelenítő háttérvetítés annak ellenére adott valamiféle fenséges hangulatot a látottaknak, hogy nyelvileg meglehetősen lazára vette Shakespeare szövegét (erről itt írtunk korábban).

Az athéni mesteremberek szálát teljesen elhagyó alkotók úgy terelték közös, sőt kifejezetten szoros térbe a megmaradt szereplőket, azaz az egymásra megsértődő Oberont és Titániát, a tündérkirályt és -királynét, a csintalan Puckot és a hétköznapi fiatalokból, Lysanderből, Hermiából, Helénából és Demetriusból álló szerelmi sokszöget, hogy Titánia bizarr szerelmének tárgyát, egy hatalmas zöld szamárfejet tettek meg nemcsak központi, de egyetlen helyszínnek is.

A színészek ezt a néha szétnyitott, néha összecsukott, és az előadás alatt folyamatosan ide-oda mozgatott szamárfejet mozogták-járták be, sőt mivel többször behatoltak a belsejébe is, mondhatjuk, hogy belakták. A kicsit elidegenítő effektusként működő ötletet a játszók hétköznapi, sőt hétköznapian mókás ruházata ellenpontozta, hiszen a szerelmespároknál a lányok esetében a bokazokni-szandál, a fiúknál pedig a térdzokni-szandál kombó ismerőssége miatt közel hozta a szereplőket a nézőhöz.

A Shakespeare-mesék gyerekeknek második felvonásaként színre kerülő Makrancos Katának is szokatlan díszletet álmodtak az alkotói. Mivel a modernizált verzióban Katalin egy papírgyáros lánya, egyrészt Cellulóz Katává keresztelték át a hősnőt, másrészt a színpadon – a szőnyegtől az ajtón át az asztalig és a szoknyáig – minden papírból volt: ennek a papírparádénak az elemei pedig úgy vették körül a szereplőket, mint Tótékat a dobozaik.

A Makrancos Kata abban is emlékeztetett a korábban látott Szentivánéji álom „lightra”, hogy ahhoz hasonlóan frappáns nyelvi leleményekkel igyekezett közel hozni a mai fiatal nézőhöz Shakespeare sorait. Itt különféle ötletes becézésekkel (karizmatikus kakasom, csokiba mártott puszedlim, kis tejszínes fekete teám) és szójátékokkal („Menés van, Ménes!”) dobták fel az eredeti szöveget.

A félig musicalként működő darabban (a produkcióban két-három betétdal hangzott el) a szociálisan és pszichológiailag érett gyerekek még némi társadalomkritikát és meglepően komoly üzenetet is felfedezhettek. Kata apja ugyanis adócsaló, és azért akarja férjhez adni a lányát, hogy a vőlegény vagyonából kifizethesse tetemes tartozását. Petruchio és Kata között ennek ellenére fellobban az igaz szerelem: kettősük kulcsfontosságú jelenetében pedig a „létezhet-e az én + te a 'mi'-ben?', azaz a „maradhatunk-e önmagunk egy párkapcsolatban, vagy feltétlenül el kell veszítenünk az identitásunkat?” dilemmája vetődik fel, és kap bizakodó lezárást.

Sajnos a Szentivánéji álom „light” és a Makrancos Kata nem lesz többször látható a Szerelmünk, Shakespeare fesztiválon. A Szentivánéji álommal viszont táncfantázia formájában találkozhatunk még június 24-én, a Shakespeare, ahogy nekünk tetszik című előadáson. A makrancos hölgynek pedig a Zeffirelli-féle filmváltozatát július 5-én tekinthetjük meg, a Gálffi Lászlóval Az én Shakespeare-em című sorozat keretében zajló beszélgetés után.

További részleteket itt olvashat!

Támogatott tartalom