Gellért, Mercédesz

Shakespeare nyomában

2017.06.20. 15:34

Programkereső

Június 18-án zajlott a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának egyik legkülönlegesebb programja, a Szonettek, amiket Shakespeare nem írt meg, élőben megzenésítve című költő- és dalverseny, ahol olyan nagyágyúk csaptak össze, mint például Szabó T. Anna és Nádasdy Ádám.

A korábbi Merlin Színház-beli dalnokversenyek mintájára szervezett esemény házigazdája eredetileg Jordán Tamás lett volna, ám a színházigazgató sajnálatos pécsi balesete miatt Hegedűs D. Géza ugrott be helyette. Így a versengés szabályait is ő ismertette.

Az est menete az volt, hogy először levetítettek három rövidke jelenetet Zeffirelli Rómeó és Júliájából, melyek közös tulajdonsága az volt, hogy mindig volt bennük egy aktív, beszélő fél és egy passzív, hallgató fél. A versenyző költők feladatául pedig azt tűzték ki, hogy az utóbbi szereplő érzéseiről, gondolatairól írjanak shakespeare-i szonettet – mindössze bő félóra alatt.

Hegedűs D. Géza
Hegedűs D. Géza
Fotó: Mohos Angéla / Madách színház

A közönség választása a tragédia kézcsókjelenetére esett („Szentségtelen kézzel fogom ez áldott, / Szentséges oltárt, ezt a lágy kacsót, / De ajkam – e két piruló zarándok – / Jóváteszi s bűnöm föloldja csók”, Kosztolányi Dezső fordítása), így a három versenyző, Szabó T. Anna, Nádasdy Ádám és Várady Szabolcs elvonultak alkotni, hogy versbe öntsék az ostromlott Júlia érzelmi viharát.

Ezen idő alatt Hegedűs D. Géza Spiró György drámaírót kérdezgette Shakespeare-ről, koráról és elsősorban a korabeli színházról. Spirónak köszönhetően az érdeklődők rengeteg dolgot megtudhattak a pályáját színészként kezdő legendás szerzőről.

A drámaíró még olyan érdekességeket is megosztott velünk, hogy mennyit kereshetett akkoriban évente egy olyan részvényes színész, mint amilyen Shakespeare is volt

(az Erzsébet-kori színházban a társulatok meghatározott számú tagból állhattak, és ezek a színészek egyúttal tulajdonosok is voltak, és részesültek a jegybevételből).

Spiró György
Spiró György
Fotó: Mohos Angéla / Madách színház

Spiró levezetése alapján a XVI. századi londoni színészek a legóvatosabb becslések szerint is huszonháromszor annyit kerestek, mint egy mészáros. Bevételük a mai fizetésekre átszámítva hollywoodi mércével mérhető: évi több mint 2 millió dollárra rúgott, ami az egy-két pennys színházjegyekből tevődött össze (a Globe Színház nagyjából ezer fő befogadására volt alkalmas, és néhány időszakot, például a nagyböjtöt leszámítva, minden nap játszottak benne - erről itt írtunk korábban).

Az izgalmas irodalomtörténeti előadás után előálltak a költők, és felolvasták szonettjüket. A lentebb olvasható költemények annak ellenére, hogy „parancsra” készültek, meglehetősen rövid idő leforgása alatt, nemcsak jól sikerültek, de kifejezetten ihletetteknek tűntek. Emellett az is figyelemre méltó volt velük kapcsolatban, hogy mindegyik szerzőnek sikerült egészen máshogy megragadnia a témát.

Nádasdy Ádám, Szabó T. Anna és Várady Szabolcs
Nádasdy Ádám, Szabó T. Anna és Várady Szabolcs
Fotó: Mohos Angéla / Madách színház

Kéz a kézben

„Úgy bújtak össze ujjaink...”

Hogy rejtőznék a szerelem elől?
Hisz várva várom sebző, gyors nyilát.
Nem bánom én, ha átüt és megöl,
Mert üdvösségem nincs, csak rajta át.
Oltáromon a vágy tombolva ég,
És szűzi vérem nem nagy áldozat.
Kezemben érzem eleven kezét,
Hevével oltja fájó lángomat.
Imára eddig saját két kezem
Bújt össze forrón, sóvár-titkosan -
Most végre más kezével vétkezem:
Igen, szentelj meg! - szólnék boldogan.
                                    A kezed égi örömről üzen:
Ó, szép zarándok, tápláld tüzem!

(Szabó T. Anna)

Hihetetlen, hogy már tegnap is éltem,
holott téged még nem ismertelek.
Most itt állok teljesen elcserélten,
és ámulok csak, hogy ez hogy lehet.
Ilyet csak isten adhat, neve Ámor,
fogja magát, és szívembe nyilaz.
Derült égből máris szakad a zápor,
ami száraz volt, csuromvizes az.
A semmiből hát így fakad a minden.
De mindenem, jaj, nem látlak sehol!
Riadt szemem akárhová tekintsen...
Ha nem talállak, ó, az a pokol!
De jó, hogy ajkad rátalált kezemre!
Csak aztán ajkamat nehogy feledje!

(Várady Szabolcs)

Csak tudnám mit akar. Bújkál előlem.
Bár látom, hogy figyel. S ez jólesik
Esetleg kaphat többet is belőlem
Ha férfi s nem csak itt szonettezik.

Na itt van végre! A kezem kinyújtom:
Juj, megragadja – a marka erős,
Erre muszáj a szememet lehunynom,
Félek, pedig nem vagyok ijedős

Most szaval valamit – költő talán?
Bár azt se bánnám: jó forró a szája,
A kezem csókolja, mást is kíván?
Akárki is, a dolgát jól csinálja.

Én sem vagyok túl szép, se túl hiú
Csak vedd le már az álarcot fiú!

(Nádasdy Ádám)

Míg Szabó T. Anna mély érzelmeket feltáró, súlyosabb, emelkedett művel rukkolt elő, addig Nádasdy Ádám kifejezetten viccesre vette a figurát, Várady Szabolcs pedig hangulatilag két kollégája alkotása közé tehető, egyszerre profán és komoly szonettet írt. Ezután Hegedűs D. Géza sorshúzásos módszerrel összepárosította a költőket és a versenyben szintén részt vevő zeneszerzőket. A sorsolás eredményeképpen Szabó T. Anna versét Döme Zsolt, Nádasdy Ádámét Kocsák Tibor, Várady Szabolcsét pedig Szemenyei János kapta megzenésítési feladatul.

Míg ezúttal a zeneszerzők vonultak el alkotni (szintén bő félórára), Hegedűs D. Géza Szabó T. Annát kérdezgette Shakespeare szonettjeiről. A beszélgetés apropója azon túlmenően, hogy a költő már egyetemi évei óta nagyon komolyan foglalkozik az angol Bárd verseivel és azok Szabó Lőrinc-féle fordításával, az volt, hogy a Szerelmünk, Shakespeare fesztivál közelgő, június 26-i programja egy szonettest lesz, melynek keretében a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói (Hegedűs D. tanítványai) előadják a Szabó T. által újra lefordított szonetteket.

A Shakespeare költészetéről szóló beszélgetés után elérkezett az est fináléja, azaz a költők még egyszer előadták a maguk szonettjét, majd a zeneszerzők is – előadóművész segítőik közreműködésével – elzenélték-elénekelték a zenés változatot. S ahogy a versek is különbözőek voltak, úgy a zeneszámok is annyifélék lettek.

Kocsák Tibor, Döme Zsolt és Szemenyei János
Kocsák Tibor, Döme Zsolt és Szemenyei János
Fotó: Mohos Angéla / Madách színház

Szemenyei János és Kovács Lotti színésznő egy afrikai hangszerrel, a kalimbával kísért előadása Várady Szabolcs költeménye nyomán kicsit avantgárd benyomást keltett; Kocsák Tibor sanzonszerűen ragadta meg a vicces Nádasdy-opust, a refrének közbeiktatásával pedig kifejezetten slágeres lett a végeredmény; végül Döme Zsolt Fehér Adrienn színész-énekesnő segítségével lassú, lírai balladát varázsolt Szabó T. Anna verséből.

Az előadások végén Hegedűs D. Géza mindhárom produkciót győztesnek hirdette.

Sajnos költő- és dalversenyt csak egyetlen alkalommal rendeztek a Szerelmünk, Shakespeare fesztiválon, de a szonettekkel a fentebb már említett szonettesten ismerkedhetünk tovább. Erről itt találnak részletes információt, Szabó T. Annával készült interjúnkat itt, Nádasdy Ádámról szóló anyagainkat pedig itt és itt olvashatják.

Támogatott tartalom