Tekla

Ezek Shakespeare legjobb szonettjei

2017.06.23. 15:35

Programkereső

Az angol Bárd 75. szonettjét (az „Az vagy nekem, mi testnek a kenyér...” kezdetűt) valószínűleg mindenki fejből tudja idézni, hiszen a legtöbb magyar iskolában ezt kell megtanulni. De vajon tényleg ez a legszebb, vagy az embereknek egészen mások a kedvencei a 154, egytől egyig gyönyörű vers közül?

Egy kifejezetten az online szavazásokra specializálódott site, a Ranker.com nem reprezentatív felmérése szerint a rajongók leginkább Shakespeare 18. szonettjéért vannak oda. Ez az, amit a film után a Madách Színház színpadán is megtekinthető Szerelmes Shakespeare (amelyről itt írtunk korábban) sztorija szerint Will szerelmének, Violának ír, miután a mű elején még kínlódott a verssel, majd a lány szépségének hatására (és barátja, Christopher Marlowe hathatós közreműködésével) készre csiszolja.

Szabó T. Anna
Szabó T. Anna
Fotó: Mohos Angéla / Madách színház

„Mondjam: társad, másod a nyári nap?

Te nyugodtabb vagy, s az nem oly üde,

hisz a május méz-bimbaira vad

szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;

az ég szeme néha gyújtva ragyog,

s arany arca máskor túlfátyolos;

s mind válik a széptől a szép, ahogy

rútítja rendre vagy vakon a rossz.

De a te örök nyarad nem fakul

s nem veszíti szépséged birtokát;

ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:

örök dalokban nősz időkön át.

Míg él ember szeme s lélegzete

mindaddig él versem, s élsz benne te.”

(Szabó Lőrinc fordítása)

A szavazók második kedvenc szonettje a 130., amely elsőre sokkal kevésbé tűnik romantikusnak, sőt mintha kifejezetten a 18. szonett ellentettje lenne. Abban a költő azt mondja, kedvese szépsége túltesz a természeten is, ebben ellenben eleinte éppen azt sorolja, hogy az imádott hölgy szeme, ajka, keble, haja nem hasonlítható a természet szépségeihez. Csakhogy (ahogy az a Shakespeare-szonettek szinte mindegyikében) az utolsó két sorban jön a csattanó, amelyben a szerző akkora bókot helyezett el, ami sokkal többet ér napnál, ragyogó korallnál vagy fehér hónál.

„Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt

ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.

Fehér a hó? Az ő keble sötét.

Drót a haj? A haja fekete drót.

Láttam rózsát, fehéret s pirosat,

de az ő arcán bizony sohase;

s némely párfőm gyönyöre csábosabb,

mint amilyen úrnőm lehelete.

Szívesen hallgatom – de tudom, a

muzsikaszó sokkal zengzetesebb;

istennőt járni nem láttam soha –

az én úrnőm a földön jár, ha megy;

mégis ér annyit nekem, mint akit

hazug hasonlat mennyekbe röpít.”

(Szabó Lőrinc fordítása)

A Ranker szavazásában a harmadik helyen jelenleg a 29. szonett áll. Ebben a költő sokkal tovább megy a kedves külsejére vonatkozó bókoknál, és olyan sorsfordító eseményként jellemzi találkozásukat, ami miatt most már bármilyen szörnyűség történhet vele, ő nem cserélne senkivel, hiszen ismerhette.

„Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,

árvultan sírok kivert voltomon,

és zaklatlak, hiába, süket Ég,

s nézem magam és sorsom átkozom,

s irigylem a reménykedőbbeket,

Különbeket és tapsoltabbakat,

ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb,

s fő-kéjem öröme is szikra csak:

akkor, magam már-már megvetve, rád

gondolok – s lelkem (mint a hajnali

pacsirta, mely a föld árnyain át

kitör) az ég kapuit zengeti;

mert édes emléked is annyit ér,

Hogy balsorsom sem adnám trónokért.”

(Szabó Lőrinc fordítása)

A teljes ranglista ide kattintva tekinthető meg, az összes szonettet pedig online is el tudjuk olvasni az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus könyvtárában. Aki pedig arra kíváncsi, milyenek Shakespeare szonettjei egy kortárs költőnő és műfordító, Szabó T. Anna fordításában (erről korábban itt írtunk), annak június 26-án ott a helye a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának szonettestjén, ahol Hegedűs D. Géza rendezésében a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói adják elő az újrafordított költeményeket.

További részletek ide kattintva találhatók.

Támogatott tartalom