Tekla

Ne féljetek, szeressetek!

2017.07.03. 15:48 Módosítva: 2017-07-03 16:03:33

Programkereső

A Szabó T. Anna fordította szonettek bemutatója után a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiválján ismét találkozhattunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem tehetséges másodéves színészhallgatóival, akik július 1-jén ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátékában álltak színpadra.

Az Ahogy tetszik a legendás drámaíró egyik legjobb komédiája, s ennek megfelelően – a Vízkereszt, vagy amit akartok mellett – az egyik legismertebb is. Az ifjú rendező (akiről portrénk ide kattintva olvasható) ezért egy bátor húzással meglehetősen szokatlan formában vitte színre a színházba járók által unásig ismert darabot, ami ennek köszönhetően minden volt, csak unalmas nem.

A száműzetésből vagy épp menekülésképpen az erdőbe, a természetbe visszatérő, egymásba keresztül-kasul beleszerető fiatalok meséjét ifjabb Vidnyánszky megtartotta ugyan, de dekonstruálta: darabjaira szedte, kifordította, majd újra összerakta, mindenféle újító ötlettel és modern megoldással felturbózva.

A legfeltűnőbb rendezői húzás a zenés, dalos és táncbetétek használata volt, kizárólag XX. századi és kortárs zenékből válogatva.

Rosalinda és Orlando, Célia és Olivér, Silvius és Phoebe, illetve Próbakő és Juci szerelmét az alkotó a Chicago című musical dalaival, Leonard Cohen, vagy épp Eminem és Coolio számaival aláfestve képzelte el, de felcsendült a Csönded vagyok is, Cseh Tamástól.

A szóban forgó dallamokat volt, hogy bejátszották, de gyakran a fiatal színészek maguk adták elő őket. A kifutószerűen megépített színpad fölötti szinten, a háttérben egy egész zenekar foglalt helyet, dobokkal, szintetizátorral és gitárral (az együttes tagjai szintén a színészhallgatók voltak), és időnként még egy füstgép is beindult, mintha csak rockkoncerten lettünk volna.

Amikor épp nem egy rockegyüttest imitáltak, a színészek táncra is perdültek: a néptánctól kezdve az akrobatikus rock and rollon át a szteppcipőben előadott musicalkoreográfiáig volt minden. Az előadás pedig a táncbetéteket leszámítva is igen erős volt a mozgás terén – olyannyira, hogy akár fizikai színházi produkciónak is nevezhetnénk. A realistán kivitelezett, élethű verekedés mellett mindez a lelassítva előadott összecsapásokban vagy a stilizált futásokban, menekülésekben nyilvánult meg a legerősebben. A hatás kedvéért az alkotók a színészek testén kívül egy ugrólábat, ún. powerisert is bevetettek, ami főleg egy szarvas megformálásakor jött jól, de más esetekben is előkerült.

Az előadás nem csak a mozgás kapcsán bővelkedett az ötletekben: volt, hogy szappanbuborék-fújás, egy csokornyi lufi vagy szarvként a fej mögé tartott tűsarkú cipő szolgálta a célt. A játszók nem riadtak vissza ezenkívül a nézők bevonásától sem – egyszer piros ragasztószalagot az orrukra ragasztva ajándékozták meg őket stilizált bohócorral, máskor pedig nemes egyszerűséggel a közönség egy kiválasztott tagjának az ölébe ültek.

Az Ahogy tetszikben eleve sok a szerepcsere, rendszeres az álruhák használata:

a dekonstrukció további fontos eszköze ennek megfelelően az volt, hogy a színészek össze-vissza cserélgették a szerepeket.

Az erdőbe, mintegy mágikus térbe érkezve az eredeti Rosalinda után kaptunk vagy három másikat, ahogy Orlandóból és más szereplőkből is többféle volt, hiszen mindig más és más színészek keltették életre őket.

Az előadás értelmezéséhez ezért elengedhetetlen az eredeti darab ismerete, s ha a cselekményt nehezebb is így, kicsit megkeverve összerakni, az üzenet nem változott: történjék bármi, „ne féljetek, szeressetek!” – biztatják saját magukat és persze minket Shakespeare hősei.

Ifj. Vidnyánszky Attila és a másodéves egyetemi hallgatók nem éppen szokványos Ahogy tetszik-értelmezését július 22-én is láthatjuk a Művészetek Völgyében, a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztivál további programjairól pedig ide kattintva találunk bővebb információt.

Támogatott tartalom