Kristóf, Jakab

A mindig jelen lévő költészet

2017.07.06. 10:24

Programkereső

Július 4-én sor került a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának keretében futó Az én Shakespeare-em című beszélgetéssorozat egyik legjobban várt eseményére, Zsámbéki Gábor rendező ugyanis beszélgetés vagy előadás helyett a néző szeme láttára rendezte Stohl Andrást és Jordán Adélt a IV. Henrikben.

Shakespeare kétrészes, ritkán játszott királydrámája a következő évadban az Örkény Színházban kerül színre, Nádasdy Ádám új fordításában, amelynek egy jelenetét kérte és kapta kölcsön Zsámbéki, aki bevezetőjében elmondta, hogy nagyon örült a felkérésnek, hiszen mindig szívesen beszél Shakespeare-ről. Félt azonban tőle, hogy ha saját Shakespeare-rendezéseiről mesél, az könnyen átcsúszhat öntömjénezésbe, ezért arra jutott: az elragadtatást, a szerző világának gazdagsága feletti 

áhítatot úgy tudja a legjobban megmutatni, ha színészsegítőivel együtt elkezdenek egy konkrét jeleneten dolgozni.

A rendező választása azért esett az angol Bárd IV. Henrik című művére, mivel véleménye szerint „példátlan gazdagságú darab, amelynek nagyon széles a merítése, hiszen a társadalom sokkal szélesebb rétegeivel foglalkozik, mint a többi királydráma”. 

A rendezés nagy kérdése pedig a szóban forgó darabbal kapcsolatban mindig az, hogyan tudja összefogni, összetartani a különböző szálakat.

Zsámbéki a dráma első részének második felvonásában olvasható harmadik jelenetet választotta, amely nem képezi a cselekmény fő csapásának fontos részét, mégis több szempontból is kiemelkedő. A színben Hővér (Nádasdy fordításában Szélvész) és felesége, Kata kettősét láthatjuk: a férfi egy közelgő ellenzéki felkeléssel van elfoglalva, ahova hamarosan el is indul, miközben a nő azt próbálja kikutatni, mi a baja mostanában urának. Stohl András és Jordán Adél először csak felolvasták a párbeszédeket, mintha csak egy olvasópróbán lennének.

A rendező eközben értelmezte is a hallottakat, és először arra jutott, hogy A makrancos hölgyből Petruchio és Kata párosát felidéző „házaspárbaj” komikus jelenet már az elejétől kezdve, hisz miközben a nemesurak racionálisan érvelnek leveleikben amellett, hogy miért maradnának inkább ki a felkelésből, Hővér az általa felolvasott levelekre rendre indulati válaszokat ad – így az alkotó ennek megfelelően kérte mindennek az előadását Stohltól.

Ezt követően azonban Zsámbéki mégis úgy döntött, hogy a jelenet nem komikus, hiszen súlyos dolgokról esik szó benne, ezért másodjára már másképp instruálta színészét. Hamarosan pedig sor került Kata, azaz Lady Percy monológjára is, amely a rendező szerint nagyon

gazdag szöveg: a női értetlenségtől kezdve a felkínálkozáson át a gúnyig sok minden megjelenik benne.

S miközben a háborúhoz tartozó dolgokat az asszony csak megvetően felsorolja, addig férje aggasztó állapotáról nagyon szépen beszél – ez Zsámbéki szerint a mindig jelen lévő költészet, ami Shakespeare-nek kihagyhatatlan sajátja.

Az olvasópróba után a színészek felállva, jórészt szövegkönyv nélkül adták elő Shakespeare sorait, a testükkel is játszva. A rendező ekkor is folyton közbe-közbeszólt, így a jelenet tényleg a néző szeme előtt született meg. Zsámbéki végül a jelenet zárszavait is elemezte: a 

bárhova megyek, te is odamész,

/ én ma, te holnap”

/Vas István fordítása/ ugyanis kettős jelentésű, és csak a felszínen utal a konkrét helyszínre, ahova Hővér elutazik, majd felesége követi – ez az ember ugyanis valójában a halálba indul, így szavai egyúttal megelőlegezik a későbbi, halála előtti nagy beszédét is, amivel Shakespeare a karaktert megajándékozta, és amelyben a figura azt szeretné összefoglalni: volt-e értelme a létezésének.

Ez a látszólag könnyű és mulatságos, sőt szexuális töltetű jelenet tehát a felszín alatt sokkal mélyebb kérdésekről szól, így remek példa Shakespeare világának gazdagságára. Az alkotónak és két színészének köszönhetően pedig a közönség is beleláthatott egy rövid időre a rendezés kulisszatitkaiba.

Hogy a Zsámbéki Gábor vezette találkozó miért számított akkora szenzációnak, arról itt írtunk korábban, a Stohl Andrásnak Az én Shakespeare-em sorozatban való vendégeskedéséről szóló írás pedig itt olvasható. A beszélgetéssorozatnak már csak két ülése van hátra: július 5-én, majd 6-án Gálffi László és Pál András színművészek érkeznek. 

A Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztivál további programjairól ide kattintva talál bővebb információt.

Támogatott tartalom